GELLÉRT SÖRÖZŐ – Aznap délután a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, a Furmint Február Nagy Kóstolóján kezdtem. Négy óra előtt nem sokkal érkeztem, s a várt rendezvényen számos borász ismerős, barát társaságában jól is éreztem magam, így talán érthető, hogy alig több, mint két óra múlva nehéz szívvel hagytam ott a vajdahunyadvári boros rendezvényt, Kézdy Dani „szülöttjét”, hogy a város másik felén, a Gellért Szálló épületében lévő Gellért Sörözőben a bort sörre váltsam, és a Szöllősi Hajni szervezésében létrejött sajtótájékoztatón,

vacsorán részt vegyek. Bevallom, korábban nem sokszor jártam a Gellért Sörözőjében, pedig a hely igazán megérdemelte volna már eddig is a figyelmet, már csak azért is, mert ez Buda legrégibb sörözője – 1918 óta, vagyis közel 100 esztendeje működik a Gellért Szálló épületében.

1918-tól napjainkig

“A Gellért Szálló építésekor – 1918-ban – az elegáns éttermek mellett egy egyszerűbb, nyáron a kirándulókat, télen a környékbeli polgárokat kiszolgáló éttermet is terveztek. A Gellérthegy felőli sarkon készült étterem – saját külső bejárattal – olcsóbb volt az emeleti elegáns termeknél és szalonoknál, s a kínálata sokkal egyszerűbb. Az ételek minősége azonban biztosan ugyanolyan lehetett, hiszen akkor még nem volt külön konyhája: az emeleti konyháról hoztak le mindent a pincérek. A rendeléseket tehát a hotel szakácsai teljesítették a többivel azonos alapanyagokból és minőségben” – olvashatjuk a majd’ 100 éves Gellért történetében, mely szerint 1927-től a szálló vendéglátása, így a nem a szállóvendégeket célzó söröző is, a Gundel család üzemeltetésébe került.

A Gundel család bérelte a szálló teljes vendéglátását a strand-büfétől a presszón és bárokon át az összes belső étteremig. A Gellért ugyanis mindig a Főváros tulajdonában maradt, ezért tartottak itt olyan sok állami és Fővárosi rendezvényt. Gundel Károly úgy gondolta, hogy az elegáns helyiségek mellett ez a söröző nagyon jó polgári étterem lehet a „nem szállóvendégeknek”, ezért felfejlesztette és a teraszt is megnyitotta.

Gundel Károly egy vonzó polgári étteremmé fejlesztette a sörözőt, megnyitva az épület előtt annak teraszát is. A történelem viharai persze nem múltak el nyomtalanul a söröző felett sem: a szállodát a háborúban szétlőtték, majd az újjáépítés során a munkások számára

alakítottak ki egy kocsmát itt, amit később a nagyközönség is talponállóként használhatott egészen 1960-ig. Innentől újra “teljes értékű” étteremként üzemelt a söröző. Több mint negyven év után 2003-ban teljesen megújult, ami azonban akkor erősen elmaradt a kor szellemétől, s bár a konyhája az utóbbi években folyamatosan és ígéretesen fejlődött, az enteriőr nem követte a kor kihívásait.

Gellért Söröző – 2015

A Gellért Söröző újraéledt. Benne kézműves sörök és a velük harmonizáló kortárs magyar konyha ételei – s mindez egy megújult enteriőrben.

• A konyha élén egy kreatív és ambiciózus séffel, Frideczky Andrással, egy reményteli új kor köszöntött be a Gellért Söröző & Brasserie életében. „A legismertebb hazai éttermeket megjárt és a legnagyobb hazai séfekkel együtt dolgozó ifjú szakember különös gondot fordít a nyersanyagokra. A szezononként változó étlapon túl a napi ajánlat és a heti menü nem a naptárhoz, hanem a természethez igazodik. És természetesen – az alapanyag mellett – fontos a technika, és az étel harmóniája szájnak és szemnek egyaránt.”  áll a sajtóanyagban

A Gellért Söröző továbbra is a szállodától elkülönülve, „önálló egységként” üzemel, közvetlen bejárattal a Szent Gellért térről. Hasonlóan a világ fővárosaiban közismert éttermekhez, melyek egy-egy szálloda épületében, de nem annak részeként fogadják vendégeiket. A legújabb trendeket követő enteriőr pedig keretbe foglalja a konyha új filozófiáját, a korántsem szokványos alapanyagokból készült, és a 22 féle kézműves sör ízeihez illő ételeket. „Fontos, hogy egyénisége legyen az ételnek kevés, de meghatározó fűszerezéssel” – mondja a séf, Frideczky András .

Brasserie? – Brasserie!

• Mifelénk a jól készített, jó sörözői ételeket kínáló hely ritka, akár a fehér holló. Ez a stílus egyelőre hiánycikknek számít a francia bisztrókonyha uralta igényesebb hazai éttermi világban. A magyar konyhára alapozott francia „brasserie” éttermi típus azonban remélhetőleg másoknál is olyan kedvező fogadtatásra talál, mint nálam, különösen, hogy egy ideje már hiányolom is. Könnyen előfordulhat, hogy a bisztrók sűrűjén át új utat keresők éppen ebben a hazai hagyományokhoz közel álló „brasserie” gasztronómiában fedezik fel a régi-új lehetőséget. Úgy legyen! S, hogy milyen is a Gellért Söröző konyhája? Nos, amit kóstolhattam belőle, az biztató. A marhapofából készült rusztikus gulyásleves különösen jó volt, többünknek is egyöntetűen tetszett. Az almás, tejfölös káposztával tálalt malacpofa paprikásból különösen a káposzta volt a maga egyszerűségében emlékezetes, és a menü harmadik elemként a kakukkfüves körtetorta is biztató desszert. Frideczky András séf ezzel a stílussal elnyerheti a vendégek elismerését. Úgy tűnik, a múlt szunnyadása után valamit már tényleg kezdeni akarnak ezzel a nevezetes hellyel. Végre! Sok sikert hozzá!

(A sajtóanyag felhasználásával írta: Csíki Sándor♣)