A TEJ – Körülnéztem, hogy a nagyvilágban miképpen is vélekednek a tejről. Az már az első percekben egyértelműen kiderült, hogy nincs még egy olyan élelmiszerünk, amelyről ilyen mértékben megoszlanának a vélemények. (Itt és most már csak ezért nem is foglalok állást.) A tej „élet, erő, egészség” és ezzel egyidejűleg táplálkozási „rémálom”. A vélemények e két pólus között oszlanak meg. E két szélső vélemény között található az „organikus tej” is, amelynek fogyasztása, mondják a

termelők, jóval egészségesebb, mint a hőkezelt tejeké, és a tejfogyasztást ellenzők fenntartásai erre a termékcsoportra már nem érvényesek.

Marketing?

Az „organikus” tejek népszerűsége nő. Mindeközben az olcsóbb hagyományos tejek forgalma stagnált. Az organikus és hagyományos tejtermelés körülményeiben kétségkívül van eltérés, azonban ez a végtermék jóságában mégsem jelenik meg úgy, ahogy azt gondolnánk. Az organikus tej és a hagyományos tej közötti különbség meséje valójában két amerikai farmhoz kötődik. A filozófia, az organikus tejhez kapcsolódó körülmények kétségtelenül szimpatikusak:

• A takarmány kizárólag organikus, mentes mindenféle szintetikus műtrágyától, növényvédőszertől.
• A takarmányozásnak legalább a 30 százaléka legeltetés.
• Az állatokat nem kezelik növekedési hormonokkal, hozamfokozó antibiotikumokkal.

A tartáskörülmények ezekben a gazdaságokban már csak a szemlélet miatt is általában kedvezőbbek. A talajt, a vizeket ezekben a gazdaságokban többnyire körültekintőbben óvják, ám mindez nem szükséges feltétel ahhoz, hogy a tejet organikusnak címkézhessék. Önmagában már ez is elegendő lehet ahhoz, hogy a vásárlók nem csekély része az organikus tejet előnyben részesítse a hagyományossal szemben, azonban számos vásárló azért a sugallt előnyért is veszi az organikus tejet, mert egészségesebbnek is tartja, mint a hagyományost.

Egészségesebb?

A tej fogyasztása, mint a bevezetőben is írtam, erőteljesen megosztja az embereket, legalábbis azokat, akiknek ebben a témában egyáltalán véleményük van.

A hormonok kockázatot jelenthetnek a tejben. Az USA-ban az FDA a 90’-es évek közepén engedélyezte rekombináns szarvasmarha növekedési hormon (rBGH) használatát. A hormon kisebb költség mellett, magasabb tejhozamot eredményezett, aminek az alacsonyabb árakban a vásárlók is örülhettek. A hormon használata számos problémát is felvetett. Ezek egyike, hogy az rBGH megemelte egy, a rákkal kapcsolatba hozott inzulin-szerű növekedési faktor (IGF) koncentrációját.

Mindemellett – tudható volt – az rBGH a teheneknek sem jó. A magas hozam miatt általánossá vált az egyébként sem ritka fájdalmas tőgygyulladás, amit viszont leginkább antibiotikumokkal kezelnek. ( a képen szereplő tehenek tőgyei egészségesek.)

Kérdés, persze, hogy a szarvasmarhák rekombináns növekedési hormonja veszélyes-e az emberre? A válasz ebben az esetben egyszerű: lényegében nem. Már csak ezért sem, mert ezeket a típusú hormonokat (ellentétben például a tabletta formájában is adagolható szteroidokkal) injekcióban kell beadni ahhoz, hogy hassanak. Így aztán, ha akad is rBGH a tejben, az emésztő szervrendszerünkben a többi tápanyaghoz hasonlóan az enzimek lebontják, inaktiválódik.

Ami pedig az antibiotikumokat illeti, minden tejet tesztelnek antibiotikumra, legyen az hagyományos, vagy organikus. Így aztán – elvileg – antibiotikum maradványokat tartalmazó tej sem kerülhet a boltok polcaira.

Az alap hozzáállás minden fejlett közegészségüggyel bíró országban az, hogy mindegy, hogy organikus, vagy sem, a tejnek egészségesnek kell lennie, illetve, nem árthat.

A környezettudatosság már önmagában is az organikus tejek, s általában az organikus élelmiszerek fogyasztása felé mozdít (ha az ár is megfizethető!). Magam is szimpatikusnak tartom az irányt, ám hagyományos tejeink biztonsága felől sem jó ha kétségünk támad. Azt pedig, hogy a tej „élet, erő, egészség”, vagy „rémálom”, döntse el mindenki ízlése, vérmérséklete és belátása szerint. Én iszom.

Csíki Sándor♣