TÖRÖK KONYHA – Valamennyire már ismerjük, hiszen számos emblematikusnak tartott fogásunk éppen a török konyhából került át a magyarba. Az anatóliai civilizációk egymásra hatása során kialakult, sokszínű török konyha a török-magyar történelmi múlt miatt is ismerős. A vidéki török élet és gazdálkodás hagyományos és fontos formája még ma is a juhtenyésztés. Ezért sem véletlen, hogy a török konyhában hangsúlyos a hús, különösen a bárányhús. A gabonafélék már a korai a kezdetektől, ugyancsak a táplálkozás alapját jelentik. Bár, a hegyvidéki területeken a rozs az elterjedtebb,
hozzánk hasonlóan, Törökországban is a búza a legfontosabb gabona. Az egy főre eső évi búzafogyasztás 148 kg, ami, nem várt módon, alatta marad a hazainak (170 kg).
60% szénhidrát
A búzát a törökök is, legnagyobb részt kenyér formájában fogyasztják. A földművelő, vidéki területeken, a meleg nyári hónapokban a kenyér és paradicsom, kenyér és sajt, kenyér és gyümölcs a leggyakoribb napközbeni ételek. A sajttal, paradicsommal, főtt tojással is megszórt, feltekert, kelesztetlen yufka lepénykenyérrel ízletes török „street food” készül.
A búzaliszttel levest is sűrítenek, és belőle készül az ősi búzatöret, a bulgur, amit a rizshez hasonló szerepben, levesekben főzve, és darált húsokhoz keverve, de köretként is fogyasztanak. A jómódot tükröző rizsfogyasztás a városokhoz kötődik. A Fekete tenger partvidékén a búza helyett a változatosan készített kukorica és köles a gyakori. A tejtermékek legelterjedtebb formája a joghurt, ami széles felhasználási körben, a levesektől, a kenyéren át, a salátákig, mindenben előfordulhat. A zöldségeket főzve, többnyire hússal, vagy nyersen fogyasztják. Az egyébként változatosnak és egészségesnek tartott török táplálkozásban a lakosság napi energia-bevitelének túlnyomó többségét a szénhidrátok (60%) teszik ki és az energiának csak kisebb része származik a zsírokból (25%) és fehérjékből (15%).
Töltött dinnye (dolma, sarma)
A hazai töltött káposzták, tőtikék előképe a „töltött” jelentésű török dolma. A dolma különleges helyet tölt be a török konyhában. Lehet vegyes ízelítő (meze) és főétel, lehet zöldség, vagy húsétel. A meleg, húsos változatokat gyakran oregánóval, pirospaprikával, olívaolajjal ízesített joghurttal tálalják. Az olívaolajos dolma szőlőlevélbe (yaprak) tekert fűszeres rizs, amit hidegen tálalnak. A szőlőlevelet rizs és hús keverékével is töltik. Az ételt a csomagolásra, feltekerésre utaló „sarma” néven is emlegetik. A szultán konyhájában az ételhez édes-savanykás ízeket, szárított gyümölcsöket, fügét, cseresznyét is adtak.
Alig van zöldség, aminek a török konyhában a húsos, vagy hús nélküli töltött változata ne fordulna elő. Akad padlizsán, cukkini, paradicsom, tök, paprika, és káposzta dolma is. Amit csak megtölthettek, azt, láthatóan, meg is töltötték. Még a dinnyét is! A paloták szakácsai a kemencében sült dinnye-dolma készítésekor a nyers dinnyét darált hús, hagyma, rizs, mandula és fűszerek keverékével töltötték meg, majd kisütötték.
Rizsfőzés török módra
A török rizsfőzés aligha szokatlan hazánkban, hiszen mi is általában éppen úgy készítjük, szeretjük a rizst, ahogy ők, ami 150 évnyi török hódoltság után, ezúttal sem véletlen. Ez a rizsfőzési mód sokfelé furcsának és szokatlannak számít, hiszen a piláfnak készülő rizst először üvegesre pirítják, s csak ezt követően adnak hozzá vizet. (A rizs, víz arány általában 1:1,5.) A törökök nem kedvelik az Ázsiában, a pálcika használata miatt elterjedt ragadós rizst. Náluk is a gurulós rizs a divat. (A rizsfőzésről szóló részletes cikket itt olvashatod.)
Desszert csirke (tavuk göğsü)
Az isztambuli Topkapi Palotában az ottomán szultánoknak tálalt legnépszerűbb desszert a csirkemell (tavuk göğsü) puding volt. A desszert legnépszerűbb változata frissen vágott kappan mellehúsából készült. A nevezetes étel főzésekor a puhára főtt kappanhúst tejjel, cukorral és rizsliszttel és/vagy más sűrítőanyaggal keverik össze és tálalás előtt fahéjjal is megszórják. A bizarrnak tűnő török tavuk göğsü a hasonlóan készülő, középkori eredetű, francia blanc-manger és a zselatinnal készülő, itáliai panna cotta egyenes ági rokona.
Őfelsége szereti! (Hünkar beğendi!)
A Hünkar beğendi padlizsánpüré báránypörkölttel, ma már csirkepörkölttel és húsgombóccal is, ám abban az időben, amikor a nevét kapta, még bárányétel volt. Az elnevezés eredetére két változat is akad. Az egyik szerint ez volt a 17. században élt IV Murad szultán kedvenc étele, a másik szerint az utolsó francia császárné, III. Napóleon császár felesége, Eugénia törökországi látogatásakor (1869), a királynő programjáról és étkezéséről beszámoló egyik török lap főcíme, a Hünkar beğendi (Őfelsége szereti!) ihlette a nevét. A császárnőnek olyannyira ízlett az étel, hogy Abdul-Aziz szultán meg is ígérte, hogy a főszakácsa elárulja a receptjét, ám az ígéret végül nem teljesült.
Íme, a nevezetes recept, amit a francia császárnő végül soha nem kapott meg:
- az ételhez 3 padlizsánt parázson megsütünk, a héját lefejtjük, citromlével ízesítjük, pürésítjük. Vajjal, liszttel zsemleszínű rántást készítünk, és a padlizsánhoz keverjük. Hozzáadunk néhány evőkanálnyi forró tejet és addig keverjük, míg a burgonyapüréhez hasonló állagú nem lesz. Végül, keverjünk hozzá 2 evőkanálnyi reszelt sajtot. Néhány percig még főzzük, majd a báránypörkölt köreteként, melegen tálaljuk.
Az imám elájult (Imam bayildi)
A legenda szerint, egy vallási ünnep után az imám annyira megszédült a töltött, hagymás padlizsán csodás illatától, hogy ájultan esett össze. Az „Imam bayildi” a török konyha extra szűz olívaolajjal készülő ikonikus étele, ezért sem meglepő, hogy a legenda egy vidámabb változata szerint, az imám valójában az ételhez felhasznált nagy mennyiségű olívaolaj árának hallatán ájult el. Az imam bayildi hagymával, fokhagymával, paradicsommal, esetenként paprikával töltött, párolt-sült törökparadicsom (padlizsán). Ideális, könnyen elkészíthető vegetáriánus étel.
- A török konyha gazdagsága, ismerős ismeretlensége csábító tárházát kínálja az egészséges, frissen készült ételek változatosságának. Érdemes velük megismerkedni!
Trackback/Pingback