REGGELI és EBÉD – breakfast & lunch = brunch

BRUNCH & GÁBLI –  A mára már jószerivel elfeledett „gábli” az angol egyetemi szlengből elterjedt „brunch” alakjában kelt életre a főváros elegáns szállodáinak újat kereső éttermeiben. Az elmúlt hónapok, hetek örvendetes kulináris aktivitása, egyre másra megjelenő vasárnapi brunch ajánlata is erre utal. A közel másfél évszázada született „brunch” fogalom valójában nem más, mint az Osztrák-Magyar Monarchiában is jól ismert, ám napjainkra veszni hagyott „gábli” angol megfelelője, amit a késői villásreggeli jelölésére használnak. A vasárnapi brunch, s persze a gábli is, az idők során lusta kényelmességgel, egyre inkább

távolodott a szagos misétől. A témában tekintélyes szakértőnek számító Krúdy határozott állítása szerint: “Tizenegy óra! Ez a gábli pontos ideje az egész földkerekségen. Nem lehet rajta változtatni, nyugodjunk meg benne.”

Azonban mégiscsak lehetett, mert a nyugatról jött brunch alakjában újjászületett gábli többnyire már csak a déli harangszóval köszönt be. A „brunch” szó a „breakfast” és a „lunch” (reggeli és ebéd) szavak játékos és a lényeget zseniálisan megragadó brit kevercse. Az étkezéstípus eredetét illetően számos elképzelés él, azonban annyi biztosan tudható, hogy a 19. század végének viktoriánus világában már széles körben elterjedt volt. Az angol Punch Magazine 1896. augusztus elsejei számában megjelent cikk szerint:

„Ahhoz, hogy manapság divatosnak számítsunk, muszáj brunch-olnunk. Ez egy Mr. Guy Beringer által, az azóta megszűnt Hunter’s Weekly-ben bevezetett, a reggeli és az ebéd kombinálására utaló valóban kiváló keverékszó.”

Az említett Hunter’s Weekly 1895-ben megjelent cikke szerint az angol Beringer volt az, aki a vasárnapi mise utáni nehéz ételek mellett és helyett, javasolta, hogy legyenek késő délelőtti, teával, vagy kávéval induló „dél körül szervírozott” könnyebb ételek, legyen „brunch” is. „A brunch vidám, társasági és pezsdítő. […] Jó hangulatba hoz, elégedetté tesz önmagaddal és a barátaiddal szemben, és elsöpri a hét gondjait és pókhálóit.” érvelt Beringer, majd nem feledkezett el említést tenni arról a kedélyjavító hatásáról sem, hogy „a szombat esti italozás után a brunch fényesebbé tenné az életet”. Az egész brancsnak, tehetjük hozzá.

• Brunch – brancs: És ha már fentebb a hindi/angol „panch/punch” szó előkerült, amiből a „pancs”, „pancsol” szavaink is lettek, sejthető az is, hogy „brancs” szavunk mindeddig ismeretlennek tartott ősanyja pedig éppenséggel a „brunch” lehetett.

Stílusos brunch italok

Beringer, figyelemre méltó látnokként, a brunch italok szerepét is erőteljesen hangsúlyozta, ezzel is utat nyitva a sunday brunch ma már jellegzetesnek tekinthető italválasztékának kialakulásához. Ebben, többek között, olyan klasszikus brunch-koktélok szerepelnek, mint az alkoholmentes angol reggeliket távolról idéző paradicsomos Bloody Mary, vagy éppen a narancsos Mimosa koktél.

A brunch Amerikát sem kerülhette el. Korai története az 1930-as évekhez, Chicago központi pályaudvarához és a város néhány elegáns hoteljéhez kötődik. A keleti és nyugati part között vonatozó hírességek, filmszínészek, jómódú üzletemberek Chicagóban szálltak le a vonatról, s fogyasztották el késői villásreggelijüket. A vonatról vasárnap leszállók többnyire az Ambassador Hotel híressé vált Pump Room-jában étkeztek.

A gábli

Ugyanebben a korban, Chicagótól közel nyolcezer kilométerre, a hazai villásreggelik (gábli) választékáról, a korabeli étkezési szokásokról sokat elárulva írja Krúdy a következő sorokat:

„Most például nekem valami olyasmire volna gusztusom, ami a villásreggeliből maradt. Csak egy kis porció székelygulyás, teszem azt. Vagy valami kispörkölt, de zsírosan, levesesen. Nem bánnám, ha egy csipetnyi gulyásmaradék volna a konyhán délelőttről, persze csontos húsokkal, húslevessel felöntve, némi zöldséggel, esetleg egy velős konccal. Csak pájslit ne ajánljon nekem, János, mert az csak frissen jó.”

A brunch változása

Az elmúlt évtizedek során a „sunday brunch” is igen sokat változott. A Times híradásaiból tudjuk, hogy az 1940-es években az elegáns Fifth Avenue Hotel (New York) vasárnapi sétálókhoz címzett „Sunday Strollers’ Brunch” elnevezésű étkezésén 2,75 dollárért több mint egy tucatnyi ételt találunk, köztük olyanokkal, mint a divatos káposzta juice, a kagylókoktélok, vagy éppen a csirkemáj omlett Madeirában.

A brunch evolúciója a stílusváltozatosság gazdagodásának irányába haladt. Ennek eredményeként ázsiai gombócokat kínáló „dim sum brunch” éppúgy előfordul, mint a Beringer érveit viccesen idéző „drunk brunch” (részeg brunch), vagy a budapesti választékban megtapasztalt különleges „ázsiai-fúziós brunch”, vagy az innovatív „market brunch”.

Csíki Sándor♣