A BODROGI ÉTTEREM az inárcsi Kúria után Budán, a BAH csomópontnál nyílt meg 2012. elején. Én márciusban jártam ott, és alapvetően pozitív véleményt írtam a Bodrogi Étteremről. A koncepció azóta sem változott, az étlap egy oldalnyi, három részre osztva, úgymint Családi ízek, A Kúria ízei, Nemzetközi ízek. “Szimpatikus ételek mindhárom blokkban.” írtam akkoriban, s még hozzátettem, hogy

“A jól megfogalmazott ételnevek olyasféle közérthető polgári konyhát sejtetnek, amit kedvelek.”

Első látogatásomkor  a libaleves (a Kúria íze), a szarvaspörkölt (a család íze) és a belga csokoládés desszert (nemzetközi íz) mellett döntöttem, majd a véleményem így foglaltam össze:

“Jó hangulatú és kisugárzású, kedvező ár/érték arányú étterem, előzékeny kiszolgálással, az érdeklődésemet felkeltő polgári ételekkel. Az étlap finomhangolásra érdemes. Sejthetően egy új kulthely nyílt Budapesten.” (2012. március 30.)

Lássuk, hát, hogy húsz hónap elteltével  miféle impressziók értek a Bodrogi Étteremben, ahová Bodrogi Ádám meghívására, Fülöp Noémi fotóssal, és kíváncsisággal telve érkeztem.

Előétel

Az ebéd egy laza előétellel indult. A pincér ajánlására a kezdés: Bodrogi pástétom lila hagymával.

Bodrogi pástétom lila hagymával (Fotó: Fülöp Noémi)

A saját sütésű kenyér igazán jó, a pástétomot, mint Bodrogi Ádám mesélte, az édesapja, Bodrogi Gyula tévedésének eredményeként, egy, a kelleténél jobban megfőtt csülök inspirálta. A csülök túlfőtt, így lett belőle csülökpástétom. Ezt a pástétomot Bodrogi Ádám, az édesapja tiszteletére, Bodrogi pástétomnak nevezte el, tudván, hogy egy ételnévnél soha sem lehet “ércnél maradandóbb” emlékműve senkinek. Kellemes pástétom, visszafogott fűszerezéssel.

Leves

A levesnél ismét csak engedünk a pincér ajánlásának és harcsa-krémhalászlevet választunk batyuval és egy darab harcsával is benne, csak, hogy tudjuk mit eszünk.

Harcsa-krémhalászlé batyuval és harcsával (Fotó: Fülöp Noémi)

A batyu rusztikus, a harcsaszelet kellemes, a haltejjel gazdagított “krémhalászlé” elnevezés figyelmeztetően utal rá, hogy ne tradicionális halászlevet keresgéljünk, hanem valami mást. Az étel igazán szimpatikus, teszik a koncepció, miközben meggyőződésem, hogy némi franciás iskolázás további bársonyos erényekkel lenne képes a harcsa-krémhalászlét felruházni. Ez hiányérzettel tölt el, azonban Bodrogi Ádám elmondása szerint a vendégek különösen szeretik, amit minden további nélkül el is hiszek neki.

Főételek

Főételnek vaddisznópörköltet burgonyafánkkal és ropogós bundában sült csülköt kérünk, burgonya variációkkal.

Vaddisznó pörkölt burgonyafánkkal (Fotó: Fülöp Noémi)

A pörköltek minden egyszerűségük ellenére igen sokfélék lehetnek. A vadak igénylik az erőteljesebb fűszerezést, és a közízlés szerint a vörösbor használata is kötelező. A pörkölthús omlós, az ízesítésben a vörösbor válik hangsúlyossá, amit bizonyára sokan kedvelnek, én azonban kevéssé. A burgonyafánk friss és jóízű. Az adag meglehetősen emberes, akárcsak az összes többi fogás. “A vendégek ezt igénylik.” – hallhatjuk itt is, és tudjuk, hogy így is van, amiről az is eszünkbe juthat, hogy a legnehezebben, leglassabban változó szokásaink éppen a gasztronómiához kötődnek.

Ropogós bundában sült csülök, burgonya variációkkal (Fotó: Fülöp Noémi)

A csülök visszatérő motívum. Az ételé, körömmel főtt csülök, súly alatt, formában hűtve, finom, majd durva zsemlemorzsában, duplán bundázva. Hozzá burgonyasaláta és püré is. Az étel ügyes és a krémhalászléhez hasonlóan ötletes. A magam részéről a csülökben némiképp erőteljesebb fűszerezést tartanék jónak, s ebben Bodrogi Ádámmal egyet is értünk, azonban elfogadom, hogy az “ízlések és pofonok” igen eltérőek lehetnek. Noéminek különösen tetszik az étel.

Desszertek

Desszertjeink a “Belga csokoládé szuflé madártejjel” és a “Remegős túrógombóc (nem is gombóc)”.

Belga csokoládé szuflé madártejjel (Fotó: Fülöp Noémi)

Remegős túrógombóc (nem is gombóc) (Fotó: Fülöp Noémi)

A csokoládé Noémi kedvence, aki, már csak ezért is, szuflé ügyekben járatosnak tekinthető. Értékelése szerint a szuflé majdnem hibátlan. Aztán, a desszert fogyasztásában előrehaladva, tovább enyhül kritikai hangvétele, és a véleménye csendes elégedettségbe csap át. A túrógombóc azonban maradéktalanul elnyeri a tetszésem. Duplának tűnő, vagy valóban dupla adag ez is, különösen az előző fogások után értékelve. A túrógombócért máskor is visszajönnék.

Összegzés

Az első látogatás után húsz hónappal, nagyjából ugyanazt írhatom, mint az első alkalommal: “Jó hangulatú és kisugárzású, kedvező ár/érték arányú étterem” – bizonytalanságokkal és méretes adagokkal. tehetjük hozzá.

  • A vélemény a látogatás időpontjában tapasztaltakat tükrözi. Ehhez képes a Bodrogi Étterem nyújthat jobb, de akár gyengébb teljesítményt is.

Csíki Sándor♣