ÉV BORTERMELŐJE 2013 – 2013. december hatodikán, pénteken délben felszállt a fehér füst, és a Gerbeaud Házban tartott sajtótájékoztatón kihirdették a Magyar Bor Akadémia által gondozott „Év Bortermelője 2013” cím nyertesét. Mint a sajtóanyagban is áll: a díj nem egy bor kiváló minőségének elismerését jelenti, hanem a nyertes bortermelő több éven át tartó, kiemelkedő teljesítményéért, borainak állandó kiváló minőségéért, azok hazai és külföldi sikereiért adományozható. Ez tehát a magyar borászok által elnyerhető legrangosabb hazai kitüntetés. Az „Év Bortermelője 2013” díjért versengők közül, a jelölés során az öt legtöbb szavazatot kapott borász:

• Bolyki János – Egri borvidék
• Borbély Tamás – Badacsonyi borvidék
• Dúzsi Tamás – Szekszárdi borvidék
• Gálné Dignisz Éva – Kiskunsági borvidék
• Heimann Zoltán – Szekszárdi borvidék

Az „Év Bortermelője 2013” díj nyertese

Gálné Dignisz Éva

A Magyar Bor Akadémia a díjjal kapcsolatban, idén először, de fontosnak tartotta leszögezni, hogy:

„Sajnos hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy hazánk nem csak a drága, felső kategóriás, elegáns „ünnepi” boroknak a szülőföldje, hiszen nemzetközi mércével is mérve kiváló, zamatos, nagyszerűen egyszerű, hétköznapi, megfizethető borokat is terem. Hála a jóistennek, különben nyugodt szívvel megelégedhetnénk mindössze 500 hektár szőlőterülettel is. Jóllehet, ez nagyobb feladat, mint sokan gondolnák, hiszen ezen a borvidéken a talaj adottságai miatt sokkal nehezebb tartalmas, értékes, igazán jó borokat készíteni. Éppen ezért hatalmas eredmény, hogy idén egy kunsági borász, és a díj történetében először egy hölgy nyerte el a méltó kitüntetést.”

Gálné Dignisz Éva (Szigetcsép)

A díjazott Gálné Dignisz Éva szavai szerint:

„Célunk, hogy az elmúlt ötven év során kettévált szőlőtermesztés és borászat — szakmai rangjának megfelelően — újra egyesítésre kerüljön családi pincészetünkben, hiszen kiváló minőségű borokat elsősorban saját termelésű szőlőből tudunk elképzelni. A magas minőség eléréséhez ezenkívül szükséges az egész éves munka során a szőlész és a borász folyamatos szakmai konzultációja, mely biztosítja az optimális termesztéstechnológiát. A korszerű borászati technológia megléte csak egy pont a minőségi borkészítés folyamatában. Ehhez biztosítani kell a kiváló alapanyagot, melyből a borok végső arculatát a borász szakmai tudása és elkötelezettsége adja meg.”

A sajtóanyag szerint, Gálné Dignisz Éva egykor a Kertészeti Egyetemen diplomázott. A szigetcsépi borász hölggyel édesapja szerettette meg a szőlőművelés, borkészítés mesterségét, s tőle tanulta a szakma iránti alázatot és precizitást is. Dolgozott a Pest megyei Pincegazdaságnál, a Kertészeti Egyetemi Tangazdaságban, majd annak privatizált üzemében, mint főborász. 13 éve már, hogy szőlész férjével együtt építgetik egyre sikeresebb és ismertebb 76 hektáros családi vállalkozásukat. Boraival sorra söprik be a szebbnél szebb díjakat, elismeréseket nemcsak hazai, de nemzetközi borversenyeken is.

A borász hölgy mindegyik borára úgy tekint, mint saját gyermekére, egyformán szereti őket, de ha muszáj lenne egyet kiemelni közülük, akkor a Kékfrankos rosét választaná, hiszen ez a bor már a nemzetközi élmezőnyhöz tartozik. Ez hozta meg az elismertséget a pincészetüknek, ezt tekinti a legnagyobb szakmai kihívásnak, és ez az a bor, amelyet a nők és férfiak is szívesen fogyasztanak.

Mint minden embernek, Évának is vannak tervei, vágyai, kívánságai. Mindennél fontosabb számára, hogy családjával egészségben folytathassa hivatásukat még sok-sok évig, hogy borfogyasztóik elégedettsége továbbra is töretlen maradjon. Lassan, de biztosan, kis léptékekben szeretnének tovább fejlődni. 10 éves terveikben szerepel további szőlőfajták telepítése, az idős ültetvények rekonstrukciója, a pince fejlesztéseinek befejezése, és nem utolsósorban szeretnék átadni gyermekeiknek a szőlővel és borral kapcsolatos tapasztalataikat.

„Nagyon büszke vagyok a családomra: lányomra, aki négy nyelven beszél és egy éve már a családi cégnél dolgozik, fiamra, aki szőlész szakon végzett az egyetemen, jelenleg növény szakorvosnak tanul, és férjemre, aki a családi cégünk megalapításával megteremtette a lehetőséget ahhoz, hogy saját borokat készíthessek, és aki a családunk mögött biztos támaszként megadja a fő irányokat a cégünkben. Aki eljön hozzánk, azzal szívesen beszélgetünk a borokról, szőlőről, és szívesen töltünk neki gyümölcsös, fajtajelleges, könnyed, üde borainkból.”

Kedves Éva, szívből gratulálunk a díjhoz! Kívánjuk, hogy felhőtlenül élvezze sikereit, használja ki a kitüntetés adta újabb lehetőségetek, kívánjuk, hogy vágyai valóra váljanak, magunknak pedig azt kívánjuk, hogy még hosszú-hosszú évekig ajándékozzon meg minket a dolgos hétköznapokon is kiváló, könnyen érthető üde boraival!

(A sajtóanyag alapján szerkesztette: Csíki Sándor♣)