A REGGELI NEVE a magyar nyelvben, kezdetben még „fölöstököm”. Ezt a németes „früstök” és változatai követik. Az első étkezés napszakra is utaló neve a 19. század elejétől lesz „reggeli”. Az, hogy reggeli étkezésnek lennie kell, egyáltalán nem tartozik a természeti törvények sorába, így aztán, nem is volt mindig reggeli. Az állandó étkezések száma, időpontja és milyensége tájanként és az egyes társadalmi csoportok között is gyakran eltérően alakult.
A ma már természetesnek tartott három állandó étkezés rendje a középkor végétől kezdődően, s csak évszázadok alatt alakult ki, nem volt mindig így.
Kontinentális reggeli
A többnyire könnyű, gyakorta szegényes, máskor gazdagabb kontinentális reggelit a „kontinentális” jelzővel különböztetjük meg a csatornán túli Anglia gazdagabbnak tartott reggelijétől. A kontinentális reggeli alapelemei a (pirítós) kenyér, croissant, dzsem, vaj, kávé, vagy tea, ám bővebb változatában joghurtok, cereáliák, sajtok, főtt tojás, gyümölcsök, gyümölcslevek és méz is asztalra kerülhetnek.
A kontinens reggelijei igen változatosak. A választékot a földrajzi viszonyok és a történelmi múlt egyaránt befolyásolják. Olaszországban a reggeli többnyire igen könnyű, s gyakorta nem is több mint egy kávé, tejeskávé, kakaó, hozzá édes sütemény, croissant, briós. Franciaországban a reggeli leginkább fehérkenyér, croissant, vaj, dzsem. A görög reggeli elemei a kenyér, vaj, dzsem, méz, (forró) tej, vagy joghurt és a kávé. A dánok asztalára gabonafélék, vagy kenyér, péksütemények, sajtok, joghurtok, dzsemek, vajas sütemények, tej, tea, kávé kerül.
Magyar reggeli
A kontinentálishoz sorolt magyar reggeli egy korábbi, Krúdy által is megörökített korszakában még a marhapörkölt és velős csont sem számított ritka napkezdő fogásnak, s miközben a városi asszonyok körében az úrias, polgári légkört árasztó cukros tejeskávé vált népszerűvé, kenyérrel, kaláccsal, a faluról városba költöző férfiak továbbra is egy mozdulattal kanyarították a szalonnához a vereshagymát és kenyeret. A mai magyar reggeli egységesült, s akárcsak a német, vagy az osztrák, a kalóriagazdag angol reggelihez közelít. Húsokat, felvágottakat, pástétomokat, sajtokat, főtt és sült tojást, esetenként süteményeket, kávét, teát, gyümölcsleveket is magába foglal, s a reggeli lecsó, és hasonló ételek formájában, visszatérni látszik a harmincas évek is.
Angol reggeli
Somerset Maugham szellemes és találó mondása szerint,
„Ahhoz, hogy Angliában jól egyél, naponta háromszor kellene reggelizned.”
Ezt az angolok is így gondolhatják, mert sokfelé egész nap lehet „reggelizni”. A népszerű angol reggeli cereáliákat, zabkását, vagy aszalt szilvát, dinnyét, joghurtot, főtt tojást, vagy szalonnát és tojást, grillezett halakat, kolbászokat, grillezett, vagy sült gombákat, sült paradicsomot és babot, kenyeret foglalhat magába, amit pirítós, dzsem, tea, vagy kávé követ.
Egy hagyományos angol reggeli öt stációból áll és frissen facsart narancslével kezdődik. A narancslevet félbevágott, gerezdekre szedett, cukrozott grapefruit is helyettesítheti. Az előzőek mellett az aszalt gyümölcsök, kiváltképp az aszalt szilva népszerű. Az asztalon ekkor már a tea, kávé, tej is kötelező tartozékok.
A narancslé után kerül sorra a kukoricapehely, még inkább a zabkása. Az angol reggeli zabkásájához a zabpelyhet csipetnyi sóval ízesített vízben megfőzzük, mélytányérba szedjük, vajdarabot helyezünk rá, barnacukorral megszórjuk, meleg tejet öntünk rá. Így szervírozzuk. A harmadik lépésben jut szerephez a sült tojás, a sült bacon, a gomba, a grillezett paradicsom, a kolbász, a paradicsomos sültbab, vagy akár a véres hurka unokatestvére, a “black pudding” is. Az angol reggelinek ez a stációja az, amitől egy reggelit valóban “full breakfest” néven emlegethetünk.
A negyedik fázisban a halak és húsok között válogathatunk. Ebben a szakaszban olyan ételek váltak népszerűvé, mint az erősen fűszerezett “ördögi” vese (devilled kidneys), a füstölt hering (kipper), az indiai “kedgeree”, vagy a currys rizzsel készített főtt hal. Az utolsó lépésben kerül sorra a lekvár, dzsem, méz és pirítós kenyér. A skót, ír, észak-ír, walesi (kanadai, ausztrál, új-zélandi) reggelik egy, vagy több helyi specialitás megjelenésben térnek el. A hotelekben és motelekben ma felszolgált modern angol reggeli az előző, tradicionális változatnál többnyire visszafogottabb, esetenként már „kontinentális”. Cereáliákat, szalonnát és tojást, pirítós kenyeret és lekvárt tartalmaz, amihez tea, vagy kávé társul.
Amerika reggeli
A mai amerikai reggeli a sült bacon és a tojás megdicsőülése, ám alig egy évszázada még, egy átlag amerikai alig reggelizett mást, mint pirítóst, (tejes)kávéval. A változást Sigmund Freud unokaöccse, az Osztrák-Magyar Monarchiában, Bécsben született Edward Bernays indította el. A PR-atyjának is nevezett Bernays-t egy bacongyártó bízta meg azzal, hogy növelje eladásaikat: A kampányban Bernays az orvosok véleményére hivatkozva népszerűsítette minden amerikaiak kiadós reggelijét, ami mi másból is állhatott volna, mint megbízója termékéből, baconból.
Ilyen előzmények után, a ma ismert bőséges, kalória gazdag, ízletes és változatos amerikai reggeli általában a következőket foglalja magába: sült, vagy buggyantott tojás, bacon, vagy kolbász, kenyérszeletek, pirítós, dzsem, vaj, kukoricapehely, vagy más gabonafélék, amerikai palacsinta, méz, vagy juharszirup, kávé, vagy tea, narancs, vagy grapefruit lé.
Az 1870-es évektől az amerikai reggeli fontos része a tojással, zsírral készült, cukorral, vagy juharsziruppal, mézzel, melasszal bőségesen megöntözött amerikai palacsinta, a pancake.
Az USA déli államaiban a kolbászos gravy, s a sütőporos friss pogácsa is kedvelt reggeli étel. Gravy névvel nevezett szósz akad sokfelé, leginkább az angolszász világban, így azok, akiknek a brit szószról van már egyfajta tapasztalásuk, ne szörnyülködjenek az amerikai változaton, melyet country-, cream-, milk-, vagy white gravy névvel is megkülönböztetnek. A receptekből kiderül, hogy a lényegét illetően, ez sem más, mint a jó öreg Béchamel mártás. Felszolgálni frissen és tűzforrón érdemes, mert úgy a legjobb. Bármerre is menjünk, a népszerű amerikai reggeli fő jellemzője mindenütt a bőség, a kalóriagazdagság, a változatos ízek, és az összetettség lesz – akár az angol reggelit is felülmúlva. (Az orosz, thai, japán és hawaii reggelikről itt olvashatsz.)
Amerikai reggelik hmm… igen vegyes tapasztalatok:
New Orleansban – még Katherina előtt – a szállodában, a Francia Negyed közeli éttermeiben, büfékben kizárólag édes fánkok, sütemények szerepeltek a kínálatban. A szálloda recepciósa megszánt, és úgy hozatott valahonnan egy baconos omlettet – számla nem volt, csak jatt .
Michigan, Traverse City – a komplett reggeli vagy háromszorosa volt a megszokott ebéd-adagomnak. Omlett, sült kolbász, resztelt krumpli, gombaszósz, mellé narancslé, kávé, remek pékáruk. Vacsorázni is alig bírtam utána.
Kaliforniában a Meki, Taco Bell, és társainak normál napi kínálata volt a szokásos reggeli: hamburger, sült krumpli, legfeljebb a kóla helyett, hasonló sűrűségű kávé.
Torontóban találkoztam a jövő századdal: az omlett úgy készült, hogy a pultos egy papírzacskóból egy kanál darálékot szórt a forró serpenyőbe – az volt a bacon -, majd egy műanyag kannából egy bögrényi sárga löttyöt öntött a sistergő masszára – az volt a tojás-
Jó átvágyat!
A fentiekben igen sok változatát megismerhettem a continentális reggelinek.Ezt köszönöm!Sajnos egyikben sem véltem felfedezni legutóbbi tapasztalatom,mely a Hajdúszoboszlói Magyar Panzió szolgáltatása.Jellegzetesen-költségkímélős,jólmegtérülős/panzió szemszögéből/Szerencsére a fürdőben mindenki megtalálhatja a neki tetszőt.Ha előre lehet ezt tudni,nyilván csak oda fizetünk be.