A CIGÁNY szóval képzett ételnevekben a történelem során mindvégig akadhatott a mindennapokkal megerősödött, ellenséges él. Hol több, hol kevesebb, azonban ez napjainkra, például a cigánypecsenye névben, már aligha volt kitapintható, egészen addig, amíg nem emlékeztettek arra, hogy lehet ezt „viccesebben” is értelmezni. Az elmúlt hónapokban lelkes
és érzékeny lelkületű emberek, jó szándékkal ugyan, de bután és ellentétes eredménnyel, újra csak sikeresen emlékeztettek mindenkit arra, hogy a „cigány gulyás”, „cigánypecsenye”, „cigány szósz” értelmezhető cigányból készült ételként is, ahogy sok más is értelmezhető többféleképpen is. (Erről itt írtam.) A témába vágó friss történet Malmö városából érkezett.
Cigány leves (Malmö, 2013)
Egy malmői svéd éttermet ezen a héten, kedden feljelentettek a „cigány leves” étel elnevezésért, szól a svédországi hírekről beszámoló angol nyelvű The Local nevű internetes oldal híre.
A Lundavägens Grill Restaurant mai híradása szerint hering, lepényhal „és természetesen a világ legfinomabb cigány levese” (och så klart världens godaste Zigenarsoppa) is az étlapon van. No, éppen ez a „Zigenarsoppa” zavarta meg azt a hölgyvendéget, aki szerint ez a cigánylevesezéses rasszizmus az, ami végképp elfogadhatatlan Malmőben, és első felindulásból fel is jelentette az éttermet.
Lundavägens Grill Restaurant, Malmö
A nevéből ítélve délszláv étterem-tulajdonos, Slavko Rasic, a „Zigenarsoppa” leírásánál fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a leves minden hozzávalója lopott, amit ő viccnek gondolt (mint felénk is sokan), és hozzátette, hogy: „Az egy másik történet lenne, ha a leves nem ízlene.”
- A „Zigenarsoppa” a facebook kommentelők többségét, ahogy olvastam, eddig nem zavarja, a Lundavägens Grill pedig őszintén örül az ingyen reklámnak, és a forgalomnövekedésnek.
A Cigány leves receptje
A cigány leves valójában az amerikai Mollie Katzen „The New Moosewood Cookbook” című szakácskönyvében jelent meg „Gypsy soup” néven. Mint a Katzen féle receptet átdolgozó The Yellow House írja: „a leves receptje szerint, a cigány leves szabadon variálható” azonban az eredeti zöld-narancssárga párosítást javasolja megtartani.
- Hozzávalók
- 4 evőkanál olívaolaj
- 3-4 közepes vöröshagyma, feldarabolva
- 6 szál szárzeller, darabokra vágva
- 8 közepes fokhagymagerezd, zúzva
- 2 kicsi vagy 1 nagy sonkatök, 2 cm-es darabokra vágva
- 4 sárgarépa, vékony karikákra vágva
- 80 dkg konzervparadicsom
- 1,5 kg főtt csicseriborsó, lecsöpögtetve
- 1,5 liter víz, vagy fele rész víz és zöldség alaplé
- 3 teáskanál nagy szemű só (kóser)
- 2 teáskanál kurkuma
- 4 teáskanál édesnemes paprika
- 1 babérlevél
- Csipetnyi Cayenne bors
- 45 dkg zöld (kelkáposzta, mustár) 4-5 cm szélesre csíkozva
- Asiago, vagy más kemény, reszelhető sajt, a tetejére
Elkészítése: A legnagyobb lábosunkban melegítsük fel az olajat. Dinszteljük meg benne a vöröshagymát, a fokhagymát és a szárzellert, amíg az illatuk érezhető nem kezd lenni. Adjuk hozzá a tököt, a sárgarépát, és pároljuk tovább, amíg a vöröshagyma üvegessé nem válik. A zöldek (kelkáposzta, mustár, stb.) és a sajt kivételével adjunk hozzá az összes többi hozzávalót és forraljuk fel. Csökkentsük a hőmérsékletet, és hagyjuk gyöngyözve főni, amíg a (csicseriborsó és a) sütőtök megpuhul. Kóstoljuk meg, és adjunk még hozzás sót, paprikát, cayenne borsot ha szükséges. Vegyük egészen kicsire a lángot, majd keverjük bele a kelkáposztát, hogy tálalás előtt kicsit összeessen, de azért még tartsa meg az alakját. Tálaláskor gy jó nagy adag reszelt sajttal is szórjuk meg. Tipp: lefagyasztható.
Cigány leves (Gypsy soup)
persze, hogy nem rasszista.
A „marhapörkölt” pejoratív.
Ostoba egy divat! …és akkor mit kell mondani, ha a Cigányleves cigányútra megy? Mire kitalálom, megfulladok!
És mi lesz a cigánypecsenyével? 🙂
Malmö széplelkű asszonya bizonyára följelentené Bergmant is, aki zavartalanul használhatta még a filmforgatások egyik fontos kellékét, a „négert” is, s mit szólna a mi magyar közbeszédünkben minden indulat nélkül emlegetett zsidótojáshoz, „zsidó van a kártyában”, mint a „mádi zsidó”, mint „zsidóban a fájás” stb.?
Az ilyen megnevezésekhez már nem tapad a szó „eredeti” jelentés, s érzelmi töltete is áthelyeződött, pl. a gasztro világába, ahol az utalások szerepe már inkább csak hangulati. Ugyanakkor egyre formálódó beszélt nyelvünk gazdagságának megörzése, gyarapítása, ízléses alkalmazása, egyben demokratikus kommunikációnk szabadságunk záloga is.
Már felnött az a svéd nemzedék, amely az 196o-as évek óta, a svéd alap és középszintü oktatás döbbenetesen alacsony színvonalán, egyre gyérülö történelmi és általános müveltségi ismretek híján, egyre makacsabbul ragaszkodikk bizonyos szavak, kifejezések igen sajátos használatához, nem ritkán azoknak az „eredetihez”, vagyis az európaiak ismeretéhez képest teljesen ellentétes alkalmazásához.
Mi itt, ebben a „cigányos” európában keményen tanulunk, dolgozunk a _szemeszter_ alatt, de a svéd, ki tudja mért a szünetet, a *szabadságot* mondja szemeszternek, s a vacsorát kvällsmål -t is makacsul middag -nak ebédnek hívja, stb.
Az pedig már végképp nem zavarja őket, hogy a _romer_ a svédben vagy cigányt, vagy római-t jelent, ám hogy mikor melyiket, azt gyakran ők sem tudják. Az olaszok tiltakoznának, de majd a malmöi asszony megmondja, ahogy a svédek szokták: mi ezt így csiáljuk!
Hümmm, még jó, hogy a Yellow House a kóser sót nem variálta meg (az összetevők közül). Vajon ahhoz mit szólt a malmői asszony?
Hapci: a fordító volt az, aki nem variálta a sót. 🙂