A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN a polgári termelésre visszaálló ipar nagy mennyiségben kezd korszerű háztartási hűtőszekrényeket előállítani. Ezekben a fagyasztott élelmiszerek már biztonsággal tárolhatók. A „frizsider” az iparilag fejlett kapitalista társadalmak korabeli jelképévé válik. Ez a fejlődés, a „frizsider-kapitalizmus” vezet el Amerikában a készételek „TV dinners” néven ismertté vált, világszerte elterjedt étkezési kultúrájához. A „TV dinner” (TV vacsora)
előrecsomagolt, többnyire egyadagnyi fagyasztott étel, amely egy egyszerű étkezés valamennyi elemét tartalmazza, emellett nem igényel bonyolult készítési műveleteket. A mélyített alumínium tálcán csomagolt ételeket sütőben melegítették fel. Az 1953-ban bevezetett „TV dinner” márkanévként indult, ám a népszerűség jeleként, a köznyelvben hamarosan már minden hasonló ételt így neveztek.
A 40’-es években jelenik meg az első valódi tömegtermék a fagyasztott narancslé koncentrátum. Az 50’-es évek piacán már egy új és a mai napig emblematikus tömegtermék hódít, a panírozott tengeri halrudacska. Ez az iparág leginnovatívabb korszaka.
Diéták és mikrohullámú sütők
Miközben Európában a hűtőipar a mélyből indulva töretlenül fejlődik. Amerikára a 60’-as évek sovány évtizede köszönt. E korban bukkan fel a világot a mai napig befolyásoló lipofóbia, és az „egészséges életmód” és a diéták legkülönbözőbb divathullámai. A 60’-as évek nehézségei után a 70’-es évek olajválsága már évekig tartó súlyos recesszióba sodorja az iparágat. Aztán, ahogy az 50’es években a hűtőszekrény, úgy a 70’-es évek végén a mikrohullámú sütők hozzák el várt fellendülést. A mikrohullámú sütőkkel lehetővé vált, hogy a készételek minden korábbinál gyorsabban, már percek alatt elkészülhessenek.
Ez tetszett a piacnak, s a minden elsöprő új szlogen a „kényelem” lesz. A 80’-as évek fagyasztott ételei messze távolodnak a korai „TV dinner” stílustól, s már akár előkelő vacsorák is elkészíthetők: kényelmesen, gyorsan, egészségesen – ahogy az egyre növekvő méretű iparág ígéri.
Az iparág óriásai
A 21. század első évtizedének közepére az Egyesült Államok fagyasztott élelmiszereinek éves piaci forgalma már eléri a 30 milliárd dollárt, amelyből csak a fagyasztott pizzák 6 milliárd dollárral részesednek. A forgalom nagy része (70%), akárcsak Európában, a bevásárlóközpontokhoz kötődik. Az ezredfordulóra Európa is felzárkózott, és mára a fagyasztott élelmiszerek elsőszámú fogyasztójává lépett elő. Az iparág hat legnagyobb piaci szereplője a brit-holland Unilever, a svájci Nestlé, az amerikai ConAgra, Heinz, Kraft és Schwan Food Co.
A hazai „mirelit-ipar”
A hazai hűtőipar világviszonylatban is az elsők között indult, és az amerikaival lényegében azonos időben, az 1930-as évek elején kezd kibontakozni. A II. világháború élénkülő piacot jelent, aminek egyik eseményeként Diószegen 1943-ban korszerű gyorsfagyasztó üzem épül. A háború után a Pozsony melletti Diószeg Szlovákiához kerül, a tulajdonosok pedig a Csepeli Szabadkikötő területén létesítenek új hűtőházat. E cég termékeinek márkaneve a „Mirelite”.
Az államosításokat követően, 1948-49-ben jön létre a Budapesti Hűtőipari Vállalat, majd a 60’-as években a Hűtőipari Országos Vállalat, hét gyárral. A hazai fagyasztott termékek szinonimájává vált „Mirelite” márkát 1979-től a Magyar Hűtőipari Vállalat állítja elő.
A 80’-as évek végétől a privatizációkat, cégalapításokat, csődöket és kivásárlásokat követően a piacon maradt cégek változatos termékkínálatot biztosítanak. A 21. század első évtizedének végére, a kényelmi termékek helyett ismét a fagyasztott alapanyagok, húsok, zöldségek, gyümölcsök piaca növekszik. A hűtőszekrények mélyhűtőiben, a hűtőládákban hónapokig is biztonságosan tárolt ételek a háztartások mindennapjaink megszokott részévé váltak. (Az előző rész.) (Folytatása következik.)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!