EGY FŰSZER, NEM FŰSZER, pláne nem „fűszerezés”. Két fűszer sem sok fűszer, ám mégiscsak az első lépés a fűszerezés felé. Három fűszer? Igen, az már fűszerezés! Három fűszerező komponens már kiegyensúlyottságot és biztonságot kelt. Stabil, akár egy háromlábú szék, vagy egy piramis. Emiatt sem véletlen, hogy a hármas szám szerte a világban kisebb-nagyobb mértékben a mágia, a spirituális világ része is lesz, mint a Három királyok, három grácia, három testvér, három testőr, az atya-fiú-szentlélek szentháromsága.

Kedveljük a hármas számot, s kétdimenziós leképeződéseit, mint amilyen az egyenlő szárú háromszög, s minden, aminek ezekhez a háromszögekhez is köze van, amilyenek az említett piramisok, az ezotéria kedvelt játszóterei.

Szeretjük a hármas számot, része mindennapjaink mágiájának, esetleg egy ráadással, hogy igaz legyen a „Három a magyar igazság meg egy a ráadás.” is, amivel már el is jutottunk a négyhez, amely  megint nevezetes szám. A „négy” a földi világ rendjét kifejező szimbolikus számjegy, szemben a transzcendentálist megjelenítő hárommal, emellett a négy évszak, négy égtáj, a paradicsom négy folyója is jelzi, hogy még a négyes számot is szeretjük. No, de nem számmisztikáról akarok írni, megtették azt már mások, sokan, sokfelé.

Az eddigiekkel leginkább azt akarom jelezni, hogy az olyan bűvös számok, mint a három, vagy akár a négy (5, 7, 10), nagyon sok dologtól formálódnak azzá, amik, és ezek között nem biztos, hogy mindig az az elsődleges ok, amely elsőre annak látszik. Jelen esetben azt állítom, hogy előbb volt a három iránti olthatatlan szenvedélyünk, mint az, hogy a három komponensből álló alapokat tekintsük a fűszerezés optimumának.

• Az ázsiai országok fűszerhasználata ettől akár másabb is lehet (ahogy az ázsiai és nyugati gondolkodásmód is), miközben a hármas szám fűszerezésben is felbukkanó mágiája ott is megtapasztalható.

„Szentháromságok” a konyhában

Az eddigi állításaim szerint a hármas szám (3) nem csupán általában a kultúránkba, hanem speciálisan a konyhakultúrába is mélyen beivódott. A legkülönbözőbb konyhák „szentháromságai” ezt láttatják igazolni. A következőkben 18 kombinációt veszünk szemügyre. Ezek lényegében mind földrajzilag, mind a népesség számát illetően lefedik a világ nagyobbik részét. A felsorolás:

• Brazil konyha: pálmaolaj (dende olaj), kókusztej, chili (malagueta)
• Cajun/Creole konyha (USA): szárzeller, paprika, hagyma.
• Kínai konyha: zöldhagyma, gyömbér, fokhagyma.
• Szecsuáni konyha (Kína): zöld fokhagyma, gyömbér, chili
• Kubai konyha: fokhagyma, paprika, hagyma.
• Francia konyha: szárzeller, sárgarépa, hagyma (mirepoix).
• Görög konyha: citromlé, olíva olaj, oregano.
• Indiai konyha: fokhagyma, gyömbér, hagyma.
• Indonéz konyha: fokhagyma, chili, hagyma.
• „Dél-Olasz” konyha: paradicsom, fokhagyma, bazsalikom.
• Japán konyha: dashi, mirin, shoyu.
• Koreai konyha: fokhagyma, ginseng, kimchi.
• Mexikói konyha: kukorica, bab, chili.
• Spanyol konyha: fokhagyma, hagyma paradicsom
• Katalán konyha: olívaolaj, hagyma, paradicsom.
• Thai konyha: Kaffir lime, thai citromfű, galangal.
• Nyugat-Afrika: chili (Habanero, vagy scotch bonnet), hagyma, paradicsom.
• Magyar konyha: zsír (olaj), hagyma, őrölt pirospaprika.

A fenti  „szentháromságok” esetében a összetevők a következő – igen tanulságos – gyakorisággal (%) fordulnak elő:

1. hagyma 10 (56%)
2. fokhagyma 8 (40%)
3. paprika/chili 7 (39%)
4. paradicsom 4 (27%)
5. gyömbér 3 (15%)

Minden további összetevő többségében már csak egy-egy konyhánál szerepel, ezért most nem is sorolom fel. Az ötös listából jól látszik a csípős „íz” (pontosabban fájdalomérzet) és a legkorábbi időktől ízesítő fűszer- és gyógynövények, hagymák/fokhagymák népszerűsége. Ebből az ötből aztán, akár „szent ötöst” is alkothatunk, ahogy az az ázsiai konyhákban, a curry és rokonsága világában már meg is történt. Érdemes kipróbálni.

Csíki Sándor♣