A MICHELLER CSÁRDA olyan furcsa, szürreális jelenség, amit gondolati skatulyáim egyikébe sem tudok megnyugtatóan precíz címkével elhelyezni. A Micheller Csárda Szilsárkány forgalmas főútja mellett áll. Előtte, az utcán, díszletként is kihelyezett kolbászok, bográcsban melegedő halászlé és savanyúságos üvegek. Az ajtó előtt fekete sörtéjű vietnami törpe sertés. Be akar jönni, de a tulaj (most?) nem engedi.
A neten itt-ott fellelhető, reklám ízű ajánlásokat olvasva, ennél jobb hely már aligha létezhet e földtekén, hiszen ez maga a házias kellemetesség, de ebben azért egy cseppet se legyél biztos. A Micheller Csárda a bizarrsága okán talán még zarándoklásra okot adó kulthely is lehetne, ha jobb lenne, mint amilyen, de nem az.
A Michaller Csárda sparhelten sült lepénye
A sparhelten sült lepény csak elsőre tűnik szokatlannak, a technológia másodjára már vaslapon sült „városi” lepénnyé szelídül, mert lényegében az is. A sparhelten sült lepény a Micheller Csárda választékában is szerepel, az utcai táblára is kiírták. Hogy Szilsárkány főutcáján miképpen is készül a sparhelten sült lepény, a következő fotók is illusztrálják.
Micheller Csárda, Szilsárkány
A Micheller Csárda kicsit közelebbről
Még az utcai dekoráció is kolbászból van
Szilsárkány főutcáján fő a halászlé dekoráció(?)…
Készül a „sparhelt lepény” Micheller módra…
Micheller „sparhelt lepény”…
A tulaj személyesen készítette a lepényt, tejföllel, kolbásszal…
A Micheller Csárda bizarr élmény, ám ebből az élményből egy alkalom bőségesen elegendő is volt. Az óvatosan kóstolgatott lepény nagyobb része végül Csorna főutcájának egyik kukájában talált menedékre. Amúgy, ez a sparhelten sült lepény Szilsárkányban kereken 1000 forintomba került. Hiába, az egzotikus minőséget meg kell fizetni!
Az év legrosszabb étterme, 2012
A FOOD&WINE értékelése szerint, 2012-ben, minden kétséget kizáróan a szílsárkányi
A sok fikázó,biztosan nem evett még ott.Mi igen.Szenzációs hagulatú vendéglátóegység.A kaja pedig finom és méretes.
Átérzem a fanyalgók érzéseit! Én leszarom milen körülmények között eszem, ha az étel finom. Márpedig itt finomat ettem és nemsokára ismét megyek, már alig várom!
Aki fikázza, menjen a mekibe, vagy a gundelbe, ilyen kiszolgálást és humort sehol nem fog találni! Király hely!
CSAK!
Nem hittem volna, hogy ennyi lelkes híve akad a helynek. Vajon miért? Ez már önmagában is érdekes… 🙂
Az étterem bővült két kemencével és a helyzet továbbra sem változott.
Kenyeret és rétest vásároltunk itt. Arra felé utazva a nyitott kemencéből csábítóan tekintettek kifelé a friss kenyérkék és a rétesek.
1 db (egész, hosszú) rétes és 1 db kis kenyér (talán lehetett 0,5 kg) 1 900 Ft volt.
A tulajdonos beinvitált az étterembe. Kár volt bemennem, mert így nem tudtam megenni a rétest.
A kenyér nagyon bolti kenyér ízű volt, a házi kenyerek nem ilyenek. Így már a rétesben is kételkedtem, nagyon kevéske volt benne a töltelék és nem rendesen sült meg. De jobb is, ha nem ők készítették, abban a konyhában. Bár így sem tudtam megenni, nem csúszott le a torkomon. 🙂
Az étteremben töltött délután óriási élmény volt! Már a belépéskor meglepődtünk a „tisztaság” láttán, de a kíváncsiság hajtott minket. Így helyet foglaltunk az egyik asztalnál, ahol a szék lába azonnal kitörött és a párom hanyatt esett. A tulaj azonnal a segítségére sietett és a pókhálós polcról levett egy zárjegy nélküli pálinkát és ezzel próbálta enyhíteni az ütés fájdalmait. (A szomszéd asztalnál egy 8 fős csoport ült, akiknek szintén vidám hangulatot nyújtott az eset.) Ezt követően megkaptuk a kézzel írt egy oldalas étlapot, amelyből nehéz volt a választás. Hosszú töprengés után gulyást ettünk, gondoltuk ez talán nem rontható el … annyira … tévedtünk!!! Búcsúzóul fájdalomdíjként kaptunk még egy üveg piros káposztát, amelynek nagyon örültünk. Egészen addig, amíg fel nem bontottuk… Örök emlék marad ez az étterem, minden vacsoránál megemlegetjük!
Kedves Ennivágyók!
Tegnap ettünk itt 3-an kollégáimmal visszaúton Pestre.
Két másik kollégánk javasolta a helyet, melyet sikerült megtalálnunk – csábító volt a kemence a benne pihenő cipókkal és rétesekkel.
Nos: Én is sokfelé étkeztem már a világban a pekingi piaci sütödéktől (gratulálok a Mexicói enchilada evő hölgynek, Haevának!), Las Vegas all-you-can-eat büféiig, és imádom a finom ízeket. Idén nyáron sikerült egy francia Michelin csillagos étteremben is ennem – és igazi gasztronómiai élmény volt a maga 100 Eurós (!) kóstoló menü (tasting menu) árával, melyet hozzáteszem magasan meg is érdemelt….
Mindezzel csak arra akarok utalni, hogy van összehasonlítási alapom.
Ez a csárda tegnap olyan gasztronómiai élményben részesített, hogy mondhatom a nyár egyik kiemelkedő ebédjét sikerült itt elfogyasztanom egyedi és hangulatos környezetben, egy kiemelkedően joviális vendéglátóval.
Vaddisznógulyást ettünk mindhárman, majd utána kollégáim kemencés csülköt, jómagam pedig borjúpacalt. Végül túrós és almás/mákos rétessel fejeztük be.
AZ ÍZEK FENOMENÁLISAK VOLTAK.
Szóval mégegyszer kedves cikkíró Csíki úr és negatív véleményű csatlakozói:
NEM EGYSZERŰEN JÓ ÍZŰ VOLT AZ ÉTEL, HANEM FENOMENÁLIS, CSÚCSSZUPER, ZSÍRKIRÁLY, ÜBERBRUTÁL.
Azóta már vagy 4 embernek meséltem nagylelkesen a helyről, és még fogok is… (Ezt sem teszem mindennap….)
Tuti törzsvendég leszek itt, mert ez a fazon ért ahhoz amit csinál, azt felvállalja, és igazi vidéki jóízű ételeket tálal – a maga körülményeihez mérten. Nem akar másnak látszani ami, és pont ez a jó benne.
Szerintem mindenki maga dönti el a prioritásait: ha tiszta műanyag kaja kell – menjen a Mekibe meg a Bökibe a plázákban.
Ha finom és friss házias ételre vágyik, akkor viszont ide térjen be, és (lecsukott szemmel az ízekre fókuszálva) ízlelje meg az aznapi bogrács tartalmát. Én az utóbbit fogom tenni, ÁNTSZ ide vagy oda.
Ja mégegy pont: a pacalból kértem elvitelre befőttesüvegbe (hoppá, ezt is lehet itt kérni!) és most ettem meg ebédre újramelegítve épp mielőtt ezen sorokat megírtam.
Mivel friss az élmény, ismét bátran kimondom: ZSENIÁLIS FŰSZEREZÉS, KÍVÁLÓ ADAGOK, EGYEDI HÁZIAS ÍZVILÁG és egy eredeti vendéglátós aki mindezt frissen teszi elénk.
Nem tévedtem tegnap, ez a hely mindezt tudja. Aki nem hiszi járjon utána.
Kedves Mindenki !
Én ugyan nem ettem a főztjükből de hogy a sajtok KIVÁLÓAK az biztos !!!!!!!!
Kedves mindenki!
Nekem is volt szerencsém már itt enni!
A tulaj kicsit fura de jó ember. Életemben nem ettem még ilyen jó kaját mint itt!
Frissen sült pisztráng, grillezett házi sajtokkal és minden féle finomsággal! A végén addig nem engedett el minket a tulaj amíg nem koccintottam vele a saját házi pálinkájával 🙂
Otthonra még a sajtjaiból is vittünk! Azóta is sokat emlegetem a helyet és ha arra járok biztosan újra betérek.
Lehet nem egy patika tisztaságú hely, de úgy fogadnak mintha hazamennél falura rokonokhoz. Kóstolónak akkora adagokat kaptunk, hogy amit rendeltem már alig bírtam megenni. Nem is beszélve a házi málna szörpről amit kaptunk ( 1 üveg szörp és mellé egy üveg szóda mert ez jár).
És ugye van a mondás is! Ne ítélj elsőre! Ronda de finom 😉
Addig amíg valaki nem járt ott és nem evett ne írjon véleményt a helyről szerintem!
Ja és nem vagyunk ígénytelen emberek. Szeretjük a jót. Én még abba a korban születtem ahol nem fertőtlenítettek mindent agyon! Ha megettünk egy kis koszt nem vittek egyből orvoshoz! Vegyük figyelembe a mai világban már mindent túlzásba visznek az emberek. Néha kell veszélyesen élni!
Kedves Betérők!
Egy vasárnapi napon átutazóban észrevettük a kemencében lévő kenyereket. Mivel egy vasárnapi nap volt, így rögtön megálltunk és körbe néztünk. Volt ott sok finomság, ami csak szem szájnak ingere: kenyér, kakaós csiga, lekváros táska, kenyérlángos, savanyúságok… Gyorsan körbe kérdeztünk, és vettünk is egy szép kenyeret, kakaós csigát és süttetünk egy kenyér lángost. Az úri ember gyorsan berakta a kész kenyér lángost a kemencébe, majd jól megsütötte (a széle jó égett lett, de ezt nem is annyira bántuk). Azt, hogy a termékeket ő süti, vagy csak felmelegíti, nem akarom taglalni. Sütés alatt kínálgatta és kóstolgattatta portékáit, hol kedvesen, hol már erőszakosabban.
Viszont amikor fizetni kellett, akkor jött a fekete leves. Mindennek megkérdeztük az árát, fél kiló kenyér 500, kettő kakaós csiga 400, de a kenyér lángosra nem kérdeztünk rá. Nagy hiba volt. A végösszeg, kedvezményesen mivel a környékről valók vagyunk 2500 Ft. Na itt majdnem kinyílt a bicska a zsebembe. Azt, hogy tiszta kosz minden, még valahogy elmegy, de hogy ennyire lehúzza az embert, az már pofátlan. Akkor egy kis, égetett kenyér lángos 1600 Ft, az durva.
Azt TANÁCSOLOM MINDENKINEK, hogy mielőtt vásárol valamit, pontosan kérdezze meg az árát, nehogy meglepetés érje fizetéskor!!!
Az biztos, hogy engem többet ott nem látnak!
Kerüld el!
Tetszett a kemencében sülő 25 db kenyér, ezért álltam meg. Kicsit gyanús volt, hogy alig pislákol alatta a láng, de már kész mind és ki is hűlt. Párom nyugtatott, hogy biztos itt sült. A bejárat mellett egy hajléktalannak tűnő fickó alufóliába csomagolt grillt készített elő sütéshez, miközben egy hosszú zsíros hajú pofa hívogatott, hogy menjünk be ott még klasszabb dolog vár ránk. A gatyája lecsúszva, a segge kinn , szemei üvegesek. Alkoholista, vagy narkós lehet. A bejárat mellett egy olajos hordó tetején kolbászok sültek. Na ez volt az a dolog, ami felkeltette az érdeklődésemet mert szeretem a jó kolbászt. Hát bementünk. Akkor kellett volna sarkon fordulni. Bent sár volt és büdös. Valami bazi nagy sajt volt a mérlegen és mindenfele befőttek voltak szanaszét a TV alatt, meg felett amin a kertet lehetett látni kamerán. Mindenhol minden amit el sem tudsz képzelni. Az ötvenes évek Amerikájára emlékeztető zenegép és a kibelezett kazánbelső, dzsuvás felmosóvödör a földön, hagymák lógnak a polcon és mocskos a földől a plafonig minden. A tulaj füstölt kolbász karikával kínálgatott kormos kézzel bennünket. Közben ajándék kóstoló pálinkával kínálgatta a páromat. Valamilyen pálinkába ananász volt beletuszkolva. A füstölőt megnéztük az udvaron. Az egy valamikor még italhűtőszekrény, amibe belelógatták a kitudja milyen húsból származó kolbászokat és alágyújtottak fával. Természetesen tiszta korom volt és úszott a ráégett zsírban, de ez füstöléskor még természetes is. Hirtelen letörölte az asztalt valami koszos ronggyal. Le a földre minden morzsa, nem számít. Ragadt a viaszkos vászon az asztalon. Azt mondja szarvaskolbász tessék kóstold. Az még ehető is volt talán, de a másik, amit a hordó tetején sütött, az tiszta mócsing volt. Még szerencse, hogy oda szóltam neki, hogy csak egy kis darabot kérek. Kirakta tányérra. Úszott a zsírban. Se evőeszköz se szalvéta se semmi. Azt mondja ott van az asztalon üdítő igyatok hozzá. Kenyeret kértek? Hát persze, gondoltam ezt a zsíros izét hogy tudnánk megenni másképp. Kértem kenyeret. Kihozott egy egész cipót és belevágta a konyhakést. Ezen már meg sem lepődtem annyira. Töltöttem magamnak málnaszörpöt, ha már ott volt az asztalon. Volt ott egy kibontott Mizse ásványvíz is felöntöttem a szörpöt. Párom ránézett a falon az árlapra és mutatta, hogy szörp 500 Ft. Mindegy gondoltam. Közben bejött egy pár ember. Nógrád megyéből jöttek. Akartak egy kis füstölt kolbászt venni. Pasi azt mondja, hogy menjen ki az udvarra válasszon magának egy szimpatikusat. Elképzeltem, amint a kedves vevő a kormos kolbászok között turkál a zsírban puszta kézzel. Ő tudja… Behozott két párat. Eladónk leveszi a mérlegről az ötkilós büdös sajtot és rádobja úgy a kolbászt, ahogy van. Na akkor lepődtem meg mikor az árat kimondta. 6700 Ft. Ez durva. Még ha szarvaskolbász akkor is. De én nem hiszem, hogy az. Megvette. Elment. Jött egy szakállas fickó, akit szintén kolbászkarikával kínálhatott de még csak nem is késhegyről, hanem puszta kézzel, ami tiszta mocsok és korom. Öntött neki is a pálinkából, de úgy hogy az kifolyt a földre a pohár oldalán. Közben kértem evőeszközt, mert hát kézzel nem szeretném enni a mócsingot, amit elém rakott. Elővett a fiókból egy mocskos villát, de még nem volt rászáradva. Közben hozta a mustárt egy befőttesüvegben, aminek a peremén 1 cm vastag rászáradt mustár volt kívül-belül és a benne lévő villán is rászáradt mustár, ami már kezdte kiverni a biztosítékot nálam. De már csak nevettünk rajta. Pucoljunk innen gondoltam. Eladónk közben kirántotta a kést a cipóból és vágott egy karika kolbászt a következő balek családnak, aki betévedt ide, majd visszaszúrta. hm… Kérünk-e még valamit kérdezte. Ja a lila káposztát nem is írtam még le. Utálom, de elém rakott egy tányérral. Ezen már meg sem lepődtem. Nem, köszönöm nem kérek semmit itt már, csak a számlát. Az öregasszonynál kell fizetni mondta és a nőre mutatott, aki a pult mögött álldogált. Odamentem a pulthoz. A pult mögött irtózatos látvány volt, ami elém tárult. Mocskos befőttes üvegekbe tuszkolt romlott zöld paradicsomok, amik már kezdtek kibuggyanni, mert szalicilnak semmi nyoma. Meglepő kosz és mocsok mindenhol. Közben a fickó a páromnak adott egy sajtcetlit, amin összeadós számológép által nyomtatott árak voltak, nem számla és nem nyugta 500+500+1200+600+400. De már nem is érdekelt, csak menjünk innen kifele! Gondolom 500+500 a két málnaszörp, amit magamnak töltöttem a Mizsevizből és a szörpös üvegből, 1200 lehetett az 5 deka mócsing, 600 lehetett a lila káposzta, amit nem kértem és 400 lehetett a cipó, amibe kétszer belevágta a konyhakést. Köszönöm! Inkább ne vigyél sehova többet mondta a párom és égett a képem, mert nem fordultam ki mindjárt az első pillanatban, amikor beléptem. Összefoglalva, kosz, dzsuva, bűz tolakodó kínálgatás és lehúzós árak. Kerüljétek el jó nagy ívben!
Karesz