A MICHELLER CSÁRDA olyan furcsa, szürreális jelenség, amit gondolati skatulyáim egyikébe sem tudok megnyugtatóan precíz címkével elhelyezni. A Micheller Csárda Szilsárkány forgalmas főútja mellett áll. Előtte, az utcán, díszletként is kihelyezett kolbászok, bográcsban melegedő halászlé és savanyúságos üvegek. Az ajtó előtt fekete sörtéjű vietnami törpe sertés. Be akar jönni, de a tulaj (most?) nem engedi.
A neten itt-ott fellelhető, reklám ízű ajánlásokat olvasva, ennél jobb hely már aligha létezhet e földtekén, hiszen ez maga a házias kellemetesség, de ebben azért egy cseppet se legyél biztos. A Micheller Csárda a bizarrsága okán talán még zarándoklásra okot adó kulthely is lehetne, ha jobb lenne, mint amilyen, de nem az.
A Michaller Csárda sparhelten sült lepénye
A sparhelten sült lepény csak elsőre tűnik szokatlannak, a technológia másodjára már vaslapon sült „városi” lepénnyé szelídül, mert lényegében az is. A sparhelten sült lepény a Micheller Csárda választékában is szerepel, az utcai táblára is kiírták. Hogy Szilsárkány főutcáján miképpen is készül a sparhelten sült lepény, a következő fotók is illusztrálják.
Micheller Csárda, Szilsárkány
A Micheller Csárda kicsit közelebbről
Még az utcai dekoráció is kolbászból van
Szilsárkány főutcáján fő a halászlé dekoráció(?)…
Készül a „sparhelt lepény” Micheller módra…
Micheller „sparhelt lepény”…
A tulaj személyesen készítette a lepényt, tejföllel, kolbásszal…
A Micheller Csárda bizarr élmény, ám ebből az élményből egy alkalom bőségesen elegendő is volt. Az óvatosan kóstolgatott lepény nagyobb része végül Csorna főutcájának egyik kukájában talált menedékre. Amúgy, ez a sparhelten sült lepény Szilsárkányban kereken 1000 forintomba került. Hiába, az egzotikus minőséget meg kell fizetni!
Az év legrosszabb étterme, 2012
A FOOD&WINE értékelése szerint, 2012-ben, minden kétséget kizáróan a szílsárkányi
Húú, ez nagyon gáz!
Kedves Judit!
A média alapos munkát végez, ez Önön is látszik.
Keltsétek csak a hangulatot a hely és a tulajdonosa ellen…… én családommal tegnap (ha már arra jártunk) direkt ezért mentünk be, mert kíváncsiak voltunk az igazságra. Hatalmas meglepetésben volt részünk! Nem voltunk különösen éhesek ezért csak 1-1 sajtos tejfölös lángost kértünk. Ennek ellenére úgy fogadott bennünket a tulaj mintha egy lakodalmat rendelnénk meg nála. Rögtön hozta a házi füstölt sajt kóstolót ami annyira ízlett, hogy vásároltunk is belőle. A lángos az visszahozta az öreganyám által készített falusi ízeket. Vastagon telerakva sajttal és tejföllel. A „konfekciólángosok” a nyomába sem érhetnek. Stílszerűen házi málnát kínált mellé a ház ura hozzá mégpedig oly módon, hogy poharakat vizet és üvegbe szörpöt hozott úgy hogy mindenki izésítse kedve szerint. Nagyon ízlett minden közben néztem ahogy a tulaj kemencébe elkezdi a csülköket sütni összefutott a nyál a számba és megfogadtam, hogy jövő héten vasárnap ott ebédel a család. Pedig a hely nem olcsó a tejfölös lángos 750 Ft a málna (korlátlan fogyasztással) 500 de szívesen fizettem ki és elégedetten távoztunk.
😀
Kislány koromban ismertem a ház eredeti tulajdonosát, nagyon kedves néni volt. A háború előtti Magyarországot jelképezte számomra, igazi finom, de megközelithető, nagyon magányos úrinő volt. Sokat mesélt a budapesti étteremről amit vezettek, aztán nemcsak azt, hanem ezt a házat is elvették, államositották, a nagyobbik feléból lett a máig üzemelő kocsma a másik részben, a mai „bizarr”-ban élt ő. Tehát vendéglős gyökerek azért vannak, de nem tudom ő hogyan itélné meg ha látná. Remélem mosolyog 🙂
Hát nem is tudom ,hogy hol kezdjem?Egy amúgy is nehéz ,fárasztó nap után ,megéheztünk barátommal Balázzsal!Szilsárkány határában „állj meg, mondta,kilyukad a hasam,olyan éhes vagyok”!Vesztünkre vagy így utólag nem is tudom mire:ezt látni és tapasztalni kell!Ha már láttatok tábori konyhát,gondolok a már rég elfelejtett,jó kis honvédségi kosztra ,valamint a körülményekre.Na az ehhez a helyhez képest az a Gundel étterem.
Na,de a konkrét tényekről egy pár keresetlen szót:már a parkírozóban elénk terülő látvány nem volt bizalom gerjesztő, a kedves tulajdonos Úrról,persze csak idéző jelben
nem is beszélve,de mit mondjak egyszer élünk!A grill szó mindenki előtt ismert,talán eddig én is ezt hittem.A sütőben frissen tartott,két-három napos tarja mellet döntöttünk,ami olyan szószban fürdött,mint a fáradt motorolaj.
De az igazi fekete leves eztán következett,odabent,mintha megállt volna az idő kereke!
Bent halomban a mosatlan edények,poharak tömkelege,retek,dzsuva,amit
el tudtok ebben az értelemben képzelni azt szorozzátok meg 1000-rel!Leültünk,erre azt mondja az Úr,”mindjárt lesöpröm az asztalt és már készen is vagyunk”. Barátommal összenézve vártuk,eztán mi fog történni:”savanyút kértek,jó házi paprika
meg karfiol”,kb. 2 éve lett frissen felbontva,nem viccelek és nem is túlzok.
Ehhez a gasztronómiai költeményhez járt házi vekni is ami melegen volt tartva Mikulás óta.Jelezném.hogy 2014. január 5-én voltunk ott.
Hagytuk,hogy sodorjon bennünket az áradat,mikor is egy fiatal hölgy érkezett be ,aki házi veknit kívánt venni,figyeljetek:”2400 lesz „mondta az Úr!
Ekkor már komolyan elgondolkoztam,hogy hova is tévedtünk be!
„Ásványvíz van” kérdem,erre „van finom házi málnaszörp”,de én ezt már rutinból elhárítottam,de mi jöhet még ezután:oda dobott az asztalra,a legkoszosabb sarokból kiemelt szódásüveget.De várjatok eszembe jutott: miközben ettük a silót,nincs rá jobb szó,háromszor kérdezte:”Fiuk első hallásra milyen…”Illemtudó emberek révén:”tuti”.
Szerintem az” Állat „cinkelt minket,gondolta már zsebben a lé és úgysem jöttök ide baranyai hülyék soha többet. Na,de nem untatlak benneteket,ha azt hiszitek ezt nem lehet fokozni!!! „mennyi lesz Főnök:…aaaa 3800 lesz mindennel együtt”. Fizettünk,de
arra már nem volt idő,hogy blokkot vagy esetleg áfás számla igényünket kielégítse ,mert menekültünk kifelé.Jelezném pénztárgép sehol…
Aki nem hiszi próbálja ki a „házi málnaszörpöt”. Lassan 4 napja voltunk,most már hányinger nélkül tudok róla beszélni.Hívjátok az ÁNTSZ-t!!!
Ki a tulajdonosa ennek a helynek?
ez ahely nem jo szarság a lepényt is vasalják nincs pénz
Nem értem a fanyalgókat. Ma volt a születésnapom, Győrbe mentünk -a Paraparkba, szintén megérne egy kommentet- és út közben megálltunk Péternél és Katánál. Nem is értem eddig miért nem nevezte Őket nevükön senki.
Olyan vendéglátásban részesültünk, ami nem mondható mindennapinak, de olyan finom babgulyást meg túrós rétest ettünk, mint még soha. Közben Péter nevéhez illően állandóan pálinkával itatta a csapatot. Úgy éreztük magunkat, mintha évek óta barátok lennénk, ráadásul élő Showder Klubba estünk, melyet egyedül nyomott a tulaj.
Csak így tovább, ajánlom mindenkinek aki arra jár!
Tisztelt Mindenki !
Szeretném megjegyezni , hogy a hely semminemű ÁNTSZ előírásnak nem felel meg, a tulajjal együtt az egész „Vendéglő” retkes ! Miért nem sikerült bezáratni ? A tulajnak előélete ellenére vannak rokoni kapcsolatai ! Ez tök mindegy egyébként ! Mindent , vagy majdnem mindent a metróban vásárol ( többek között az isteni babgulyását is 🙂 )
mindenkinek jó étvágyat aki itt egyáltalán megáll ! 🙂