A MICHELLER CSÁRDA olyan furcsa, szürreális jelenség, amit gondolati skatulyáim egyikébe sem tudok megnyugtatóan precíz címkével elhelyezni. A Micheller Csárda Szilsárkány forgalmas főútja mellett áll. Előtte, az utcán, díszletként is kihelyezett kolbászok, bográcsban melegedő halászlé és savanyúságos üvegek. Az ajtó előtt fekete sörtéjű vietnami törpe sertés. Be akar jönni, de a tulaj (most?) nem engedi.
A neten itt-ott fellelhető, reklám ízű ajánlásokat olvasva, ennél jobb hely már aligha létezhet e földtekén, hiszen ez maga a házias kellemetesség, de ebben azért egy cseppet se legyél biztos. A Micheller Csárda a bizarrsága okán talán még zarándoklásra okot adó kulthely is lehetne, ha jobb lenne, mint amilyen, de nem az.
A Michaller Csárda sparhelten sült lepénye
A sparhelten sült lepény csak elsőre tűnik szokatlannak, a technológia másodjára már vaslapon sült „városi” lepénnyé szelídül, mert lényegében az is. A sparhelten sült lepény a Micheller Csárda választékában is szerepel, az utcai táblára is kiírták. Hogy Szilsárkány főutcáján miképpen is készül a sparhelten sült lepény, a következő fotók is illusztrálják.
Micheller Csárda, Szilsárkány
A Micheller Csárda kicsit közelebbről
Még az utcai dekoráció is kolbászból van
Szilsárkány főutcáján fő a halászlé dekoráció(?)…
Készül a „sparhelt lepény” Micheller módra…
Micheller „sparhelt lepény”…
A tulaj személyesen készítette a lepényt, tejföllel, kolbásszal…
A Micheller Csárda bizarr élmény, ám ebből az élményből egy alkalom bőségesen elegendő is volt. Az óvatosan kóstolgatott lepény nagyobb része végül Csorna főutcájának egyik kukájában talált menedékre. Amúgy, ez a sparhelten sült lepény Szilsárkányban kereken 1000 forintomba került. Hiába, az egzotikus minőséget meg kell fizetni!
Az év legrosszabb étterme, 2012
A FOOD&WINE értékelése szerint, 2012-ben, minden kétséget kizáróan a szílsárkányi
Ha valaki étterembe akar menni az inkább utazzon 10km-errel odébb. Csornán a Sárkány étteremben minőségi ételt kap és nem kis adagot. Ki is szállítják + zsetonért. Nem 1* ettem már ott és volt rájuk semmi panasz.
Szílsárkányi „romkocsma”, bár ez hízelgő jelző erre a szemétre.
Hol maradt a képekről az árpádsávos zászló?
Nem semmi ez a hely!
Hát kedves hozzászólók én ellentmondanék ! Évek óta rendszeres vendégei vagyunk a korát megelőzően is lakásétteremként működő, valóban szürreális egységnek. A hely lelakott, de bájos. A tulajdonos egyszerű, öntörvényű is lehet, de nagyon kedves. Általában a helyfoglalás előtt a kóstolókkal letudatja velünk az előétel nevezetű fogást. Az ízek POMPÁSAK. Sajtok, savanyúságok és a húsok.. Parádésak. Lehet fanyalogni, és lehet engem utána szidni, de volt szerencsém számolatlan étteremben étkezni Itáliától, Svédországig, Mexikótól Braziliáig. Ízvilágban a hely a legjobbak között van. Itt minden az, ami. A gulyásban színtiszta a hús. A kolbászai frissek és kellemes fűszerezésűek. A helyiek utálják, mert a mellette lévő egyszerű kocsmaétterem kelti a hangulatot a jóember ellen, aki , kétségtelen tény más, mint ők. Inteligensebb, kedvesebb és különc. A szomszédban ehetsz 600 Ft-ért egy csésze gulyást. A fent nevezett étteremben fogyszthatatlanul nagy adagot kapsz 1.500-ért. A 600 Ft-os a valamit visz a víz, az 1.500-as tele minden jóval. Persze lehet ismét fanyalogni majd háromszor annyi. Igen. De jobb és sokkal több. Életemben több ezer km kolbászt elfogyasztottam már, néha készítek is, de soha semmi baja nem volt a kolbásznak, amit itt vettem. Nagyon nem is lehet, mert csak az alatt a kb. egy óra alatt 6-7 vásárló is vett.. A sajtok szintén frissek. Olasz barátaim, rendszeres vásárlói a helynek. Nyílván nem tennék, ha nem lennének elégedettek. Hölgyek. Urak ! Ez nem egy hétköznapi étterem. Ez egy magyarországon most divatba jövő (ők már évek óta így működnek) lakásétterem. Itt nem csillog a padló, nem ragyog a pincér ruhája, mert nincs pincér. De amit adnak, az friss, ízes és megéri az árát. Aki meg nem tudja megfizetni, annak ott a szomszéd..
Csatlakoznék Arthurhoz, az előttem szólóhoz.
2 éve ettem ott először. Siettem, ezért azt ettem, ami épp készen volt: gulyáslevest. Nem egy nagyon jó gulyást ettem életemben, hanem sokat. Édesanyám, anyósom, a feleségem is nagyon kedvemre valót készít, amit én csináltam eddig, az sem megvetendő. De olyan jót soha sehol sem ettem, mint itt. Kategórián felüli. Azóta terveztem, hogy visszamegyek, sőt azt is, hogy néhány napig egyszer meg kéne szállni Szilsárkányon és minden nap ott vacsorázni.
Szerintem a hely egyáltalán nem való az uniformizált, EU-konform vendéglőkhöz, éttermekhez szokott közönségnek. Semmiképpen sem ajánlom, hogy öltönyben ülj be, mert hazaviszed a szagot (valójában nekem illat, a házias étel illata). Aki hajlandó 200-300 %-os árat fizetni megbízhatatlan eredetű, de ‘BIO’ címkével ellátott élelmiszerekért, az szerintem ne ódzkodjon, mert itt minden az aminek látszik. Nem csak az étel, a vendéglátás is.
Itt nem arctalan pincér szolgálja fel az ételt, hanem a tulajdonos, aki itt él. Tulajdonképpen a konyhájában eszel. Vendégül lát, de nem a szó vendéglátóipari értelmében. Amint belépsz, lehet hogy egyből pálinkával kínál, lehet, hogy azért, mert már szívesen bedobna egy felessel, és örül, hogy végre van kivel koccintania. Legutóbb ajándékba adott egy sajtot, csípős töltelékkel. Hazahoztam. A négyéves fiam — aki a sajtot ugyan szereti, de a csípőst nem — egyben befalta, mert úgy ízlett neki, aztán megevett utána egy szelet kenyeret, hogy a csípős ízt tompítsa, de azóta is úgy beszél magáról, mint aki a csípős kedvelője, mert a sajt annyira bejött neki (nekem is).
Szerintem nem jelenthet konkurenciát a mellette lévő étteremnek, mert ez nem egy étterem, ez valami egészen más. (Mellesleg télidőben egyetlen asztalhoz lehet leülni, maximum 6 embert tud vendégül látni.) És különben is döntse el a vendég. Akinek nem bejövős az ilyesmi, az amúgy sem találja meg, mert az előkerten sem vág keresztül. Ám akinek nem bejövős az ilyesmi, az miért háborog ellene és akarja bezáratni? Nem értem, hogy miért nem fér bele a túlszabályzott világunk toleranciájába. Mindegy is, ez messzire vezetne.
Remélem, ha arrafelé járok, nyitva találom. Nem ettem még ott rosszat. Én drukkolok nekik, hogy folytassák.
Azt hiszem Krúdy Szindbádja korunkban itt érezné magát a legjobban.
Ez a hely nem étterem a szó szoros értelmében. Így nem is lehet a 2012-es év legrosszabb étterme, a szó szoros értelmében. Ez egy úgynevezett „lakásétterem”. A „lakásétterem” mint olyan, elég régóta létező kategória, ezt a fajta vendéglátást a világ legkülönbözőbb részein a legkülönfélébb formákban űzik. Kubából ered, ahol főként a szegényebb réteg próbált így valami kis plusz bevételhez jutni úgy, hogy közben még jól is érezze magát, lehetőleg házi körülmények között. Lényegében ennek a műfajnak egy kiforrottabb változata a Hidden Kitchen. Rá lehet keresni. Párizstól Buenos Aires-en át Szingapúrig fogtok találatokat kapni. Ezért nehéz mit kezdeni vele, mert nem mehet be egy fogyasztóvédő csak úgy. Ez egy lakás. Az egész dolog pedig olyan, mintha beinvitálna a tulaj egy baráti társaságot, akiknek főz is valamit, a költségeket meg összedobják. Pesten nem is egy ilyen hely működik bérházakban, pincékben, padlásokon, melléképületekben. A nagyon puccostól a hajmeresztőig terjed a választék belőlük. Meg van lakáskocsma is egyébként, meg olyan tanyák, ahol magadnak elcsípheted a megevésre kiválasztott állatot, és uccu, vágjad, süssed, egyed.
És a helyről magáról: Higiéniai körülmények? Ugyan.
Engem pl. egészen biztosan bezárna az ÁNTSZ. A saját konyhámba. Vagy azon kívülre. Két gyerekkel, két kutyával és egy macskával hadakozva töltöm a napjaimat. A férjemről nem is beszélve…
Finoman szólva nem felelnék meg az előírásoknak. Főleg, mikor karácsonykor nagy tételben kocsonyát főzök.
Ez a szilsárkányi „borzalom” valami olyat hoz ízvilágban, hogy arra szavaim nincsenek. A világ nagy részét bejártam magam is, sok helyen megfordultam és persze, ahol lehetett, ettem, egészen elképesztő dolgokat is. Egy mexikói indián kezéből elfogadni a 22 milliós főváros egyik külvárosi mellékutcájában az utcán a kézzel összepakolt-összegöngyölt enchiladát elképesztő élmény. Utána ettünk olyat „biztonságos”és igen fényűző helyen is. Összemérhetetlen volt a kettő. Gondoltam, ez megért egy vérhast. (Viccen kívül.) De nem lett bajunk.
Ugyanezt érzem ezzel a hellyel kapcsolatban is. Olyan sajtot, kolbászt életemben nem ettem még, mint az itteni. Le kell róla söpörni a havat? Istenem, nagyapámnál is le kellett a padláson, ha el-elszökött egy cserép télvíz idején. Lefújtuk róla ugyanúgy a port is nyáron, ha épp az volt rajta. Jó füstös kolbász – csak ez számított, meg hogy jó barátunk volt az illetékes sertés is persze, amíg kolbász nem lett. Tisztelettel elfogyasztottuk hát, nem gondolva arra, mennyire volt részeg már a böllér a dél derekán töltött kolbászok idején, a hajnali 3-kor megkezdett vágáson, s hogy ebből kifolyólag mit töltött még a húsdarálóba. Ez ennek a dolognak a lényege. Bizalmatlanok vagyunk, EU-konformok, túlszabályozottak, frusztráltak. Az emberek nagy része bevásárlóközpontokban vásárol tálcás húst, de gyanítom, a hivatásos éttermek sem házi jószágot és szárnyast hozatnak, akármi is áll az étlapon. Mert ha így tennének, kérhetnének ők is 1500 forintot egy gulyásért. Ezt főleg az tudja, aki rendszeresen főz, akár nagyobb mennyiséget is, és vásárolt már házit mondjuk piacon. Ha meg ő maga vágta, a házi torosok higiéniájáról is van fogalma.
Egy szó, mint száz, ezt valakinek elbírja a gyomra és a jóérzése, valakinek meg nem.
Hogy a helyieknek mennyi gondot okoz a vendéglátós, az már egészen más tészta. Hard core a tulaj, annyi szent.
Mindenesetre szerintem – bár bizarrnak kétségkívül bizarr a hely, s az ő szelleme – kuriózum ez a kis lakásvendéglő, amit adnak pedig a házias ízek kvintesszenciája.
Nekem ez is megér(t volna) egy hasmenést (ha kaptam volna. De nem kaptam, csak olyan ízt, hogy még egy hétig azzal álmodtam).
🙂
Sztem borzasztó ez az étterem !!!!!!!! Egy RÉMÁLOM !!!!!!!!!!!!!!!!! Nem értem azokat akik dicsérik !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 😛
Szerintem ez egy BORZALMAS „étterem” Bocsánat ezt nem is lehet étteremnek nevezni hanem inkább egy UNDORÍTO, BÜDÖS,KOSZFÉSZEK!!!!!!!!!!!!!!!! Nem értem azokat akik dicsérik !!!!!! Azoknak baj lehet odafenn !!! 😛 Sőt én már arra is gondoltam hogy akik a dicsérő hozzászólásokat írta az a Mikheller is lehet !!! Hiszen bárki tud bárki vagy bármilyen néven regisztrálni !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
„Hol maradt a képekről az árpádsávos zászló?”
Kedves Judit!
Talán nem ízlett a sólet?
Üdv.: Bandi