LEVESKONYHA – Ha az ember a 1930-as évek idején íródott  szakácskönyvekben, vagy a női magazinok rovataiban keresgél a „túlélés konyhája” nyomai után, akkor nem sokat talál. Gyakorlatilag semmit! A válságnak, legalábbis ezeken a helyeken ,nyoma sincs. A kiadók csupán a fizetőképes piaccal foglalkoztak és a munkanélküliek nem számítottak annak, márpedig a „túlélés konyhája” az ő nevükhöz tapad. A „leves konyhák” a munkanélküliek táplálására jöttek létre és őket láthatjuk a hosszan kígyózó „leves sorokban” (soup lines) is.

 

Soup lines

 

Al Capone levesei

A szegénykonyhákat legnagyobbrészt az egyházak, különböző nőegyletek és az Üdvhadsereg tartották fenn, de még az olyan jól ismert gengszterek, mint Alphonse Capone, ismertebb nevén Al Capone (1899-1947) is segítették fenntartani. Al Capone közreműködésével például 3000 munkanélküli napi háromszori étkezését biztosították (Chicago, 1930).

A leves, a kávé, a pörköltfélék, a burgonya, a kenyér voltak a legáltalánosabb ételek. A szakácsok mindenből, amihez hozzáfértek készítettek levest. Volt kávéleves, perecleves, tejleves, tésztaleves és a leghíresebb, a válságleves, ami 1/3 rész ketchup, 2/3 rész forró víz keverékéből készült.

A zöldségek, gyümölcsök, húsok tartósítása általánosan elterjedt, miközben a farmokon általában nem volt mód a hűtésre, ezért a tartósítás sok esetben kockázatos vállalkozás volt.  A legolcsóbb élelmiszerek közé tartozó burgonya minden formában előfordult. Burgonyát ettek tésztával, sütve, tojással, ezernyi formában.

A nagy gazdasági világválság, szemben a korábbi válságok, háborúk időszakával, szerencsére nem tekinthető éhínségnek. Ez a megszorítás, az igények erőteljes redukálásának időszaka, de nem éhínség, legalábbis az USA-ban és Európa fejlettebb országaiban nem az. Nem így Ukrajnában, ahol ez időtájt (1932-1933) egy tudatosan kitervelt és mesterségesen kiváltott éhínség (Holodomor) milliók halálát okozta.

A szakácskönyvekben, ahogy már említettem, nyoma sincs a válságnak és kevés kivétellel a korábbi évtizedek receptjei ismétlődnek. Emellett megjelennek az USA-ban olyan receptek is, mint a sült bab szendvics (főtt összetört bab, barna kenyéren), ami hazánkból is ismert. Az óvilágból hozott „máj és szalonna”, a marhafarok pörkölt, az almás kelkáposzta. Minden olcsó alapanyag szerepe felértékelődött, ahogy ma is.

Csíki Sándor♣