A MARHAPÖRKÖLT nemzeti ügy, ehhez kétség sem férhet, még akkor sem, ha a marha körül is gondok vannak és a pörkölt sem a régi, bár, hogy milyen volt a „régi”, arról csak egyet sejtünk, a mainál biztos jobb volt. A 21. század elejére a jövedéki törvény a vörösboros marhapörköltet is végveszélybe sodorta. A törvényalkotók is honfitársaink, akiket az iskolapadokból, a grundokról, kocsmákból,
és máshonnan is ismerhetünk, így már azt is tudhatnánk, hogy csodát tőlük sem várhatunk. Tudhatnánk, hogy mikor még azt gondoltuk, hogy ismerjük őket, akkor sem változtatták a vizet borrá, és – higgyük el végre – erre most sem képesek. S, ha már a bor szóba került, jusson eszünkbe a végnapjait élő vörösboros marhapörkölt is.
A jövedéki törvény számos ponton betarthatatlan, derült ki ismét azon a felforrósodott hangulatú konferencián, amit a Magyar Vendéglátók Ipartestülete (MVI) rendezett tegnap. Márpedig, ami betarthatatlan, azt legjobb lenne kidobni a kukába. A hatóság (NAV) megy, ellenőriz, büntet, s ráadásul sok lehetősége sincs, legfeljebb annyi – ha jó érzésű – hogy jelzi, nem nála kell reklamálni.
A vörösboros marhapörkölt a törvényre érzékenyen figyelő éttermek konyháin végnapjait éli. A jelenlegi szabályok szerint a pörkölthöz vörösbort (mártáshoz likőrt, konyakot, egyebet) csak úgy lehet a konyhába vinni, ha a kibontás után, azzal a lendülettel, ahogy kézbe vettük, az üveg teljes tartalmát a pörköltre (mártásra) öntjük. Isten óvjon mindenkit, hogy az üvegben akár 1 deciliternyi bor is maradjon, amit a jó szemű ellenőr észrevehet, mert a büntetés sem marad el. A konyhában nem lehet felbontott szeszes italt tartani, még akkor sem, ha az étlapon alkoholos itallal készített étel szerepel.
- A borok, likőrök, s más alkoholos italok fűszerként való konyhai alkalmazása során a szakács könnyen veszélybe sodorhatja a vállalkozást azzal, ha a törvényalkalmazó NAV-ellenőr rajtakapja azon, hogy a konyhában bontott üveg van. Érdemes erre figyelni, de a legérdemesebb mégis az lenne, ha az állítólag a mi üdvünket szolgáló szabályokon finomítanának.
Az ilyen és hasonló törvénykezéseket azokkal kellene betartatni, akik kitalálják.
A megoldás: aki úgy gndolja, hogy vörösbor kell a pörköltbe tegye bele (bár szerintem ez csupán üzleti fogás), a maradékot szétosztva a személyzet között, koccintsanak a chéf egészségére 🙂
Felvirrad a napja a lakásvendéglőknek, a zúgkajáldáknak, ahol majd jókat lehet enni, jó pénzért. Mert ne feledjük, az alkoholtilalom és a drogtilalom is nagymértékben hozzájárult a feketekereskedelem fellendüléséhez.
Őszintén megvallva – és lehet, hogy ezzel szentséget török – nekem sohasem ízlett a vörösboros marhapörkölt. Néhányszor magam is kísérletezgettem vele – különféle (száraz, félédes, édes) vörösborokkal – de nem ment. Mindíg jobb volt az eredeti, a hagyományos. Ami pedig az egyre eszementebb szabályokat és törvényeket illeti: mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Egyetértünk 🙂 Nem szenségtörés ez. Ugyanezt írtam, csak kicsit becsomagoltam 🙂 Nyersebben: a bort töltsük inkább a szakácsba, semmint a pörköltbe!
Kedves Barátaim! Itt most nem erről van szó, mint tudjátok Ti is.
Kedves Sándor!
Hanem miről? Fejtsd ki! A szabályok hülyék. Ezt mindenki látja, tudja. Akkor még mi? Ezen kivül és belül: a marhapörkölt vörösbor nékül – legalábbis szerintem – jobb mint vele. Aki ezzel nem ért egyet jelentkezzen! És persze azt is árulja el, hogy hol lehet megízlelni a tökéletes, vörösboros marhapörköltet (vagy pörköltöt?).
Kedves Sándor!
Az ember az utóbbi időben már várja a hülyébbnél-hülyébb szabályozásokat, ez is szinte már hiányzott. Esetleges megoldás, hogy a termelők kifejezetten gasztronómiai, éttermi felhasználás célból készítsenek kisebb méretű (2 dl, 0,5 l ) kiszerelésű palackokat. Vajon mi jöhet még ezután? Virág Endre
Jó, hogy megírta. Köszönöm!
Hát igen,nagy az isten állatkertje.De nem ez a fő baj,hanem hogy alacsony a kerítés.Javaslom hogy adjunk „új” nevet a fent említett pörköltnek.Én már úgy hívom,marhapörkölt ahogy én szeretem.:)