A III. NEMZETI GULYÁS NAP idén szeptember 1-én, szombaton lesz. Már most is lehet látni, hogy ezen a Napon ismét ezrek és ezrek főznek szerte a világon, ahogy tavaly és tavalyelőtt is. Az előző, sikeres két esztendő megmutatta, hogy a Nemzeti Gulyás Nap (NGN) földrajzi értelemben ma már nemzetközi akció, ünnep, rendezvény, korszerű és mozgósító erejű, pozitív tartalmú gasztro-esemény. A Nemzeti Gulyás Nap egyben gasztronómiai anyanyelvünk, a magyar konyha ünnepe is.
FACEBOOK
Mindenkit várunk egy kellemes nyár végi főzésre országhatárainkon innen, s túl!
Nemzetinek nemzeti, de ezen kívül, azaz a jelenlegi országhatárokon kívül, ilyenformán alig ismerik. Tavalyelőtt Uzonban (Kovászna megye) voltam egy falusi napon, ahol a hazaiak által pörköltként (vagy paprikásként) ismert zseniális ételféleséget ott tokányként tisztelik.Ez persze nem baj. Csak meg kellene békülnünk azzal a lehangoló körülménnyel, hogy a gulyás, mint olyan, nem gasztronómiai világszám. Viszont nagyon jó, nagyon érdekes, és nagyon ajánlható mindazok számára, akik még nem ismerik őt, viszont szeretik a gyomrukat. Ennyi az egész. Nem kell megváltani a világot (úgysem hagyja magát)! A minap voltam vendége egy családi születésnapnak Belgiumban (a királyi család egyik tagjának 70-dik születésnapján), ahol zöldbab gulyást szerettem volna főzni. Zöldbab viszont nem volt kapható a környékbeli üzletekben, legalábbis az általam preferált sárga változat nem, mindenütt csak a zöld vajbab volt, ami erre alkalmatlan .Így azután kénytelen voltam a konvencionális marhagulyást főzni egy szép nagy bográcsban, ami önmagában is egy izgalmas, kelet-európai gasztronómiai kihágás élménye volt az ottaniak konvencionális és decens ízlése számára. Az igazsághoz tartozik, hogy a mintegy 10 liternyi marhagulyást a decens gyomrú belgák (és mások is) úgy felfalták, hogy az ünnepeltnek egy falat sem jutott. De nekem se. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy a magyar gasztronómiai világkultúra sajnálatosan be van szorítva ebbe a mai 93 ezer négyzetkilométerbe. Ki kéne ebből szabadulni. Hogy hogyan, azt a mai kormányzat zseniális államtitkáraira és miniszterelnökére bízom. De könyörgöm: ne kelet felé (ott ugyanis a disznóhúst nem eszik).
Kedves Kuthi Csaba! A Nemzeti Gulyás Nap már ma is nemzetközi, és a jövőben még inkább az lesz, ha rajtam múlik. Ha ebben nem csupán civil segítség áll rendelkezésre, a cél gyorsabban elérhető, s ha pragmatikusabbak vagyunk, biztosabb is a siker kiteljesítése. Ha azonban megmaradunk a magunk mindenféle szellemi bezártságaiban, a konyha küszöbét sem leszünk képesek átlépni, nem hogy az országhatárokat.
Kedves Csiki Sándor! Ennek csak örülnünk kell. Minél inkább nemzetközi lesz ez a ma úgyszólván csak ezen a blogon ismert nemzeti gulyásnap, annál jobb mindannyiunk, sőt a nemzeti gulyás számára is. Már alig várom, hogy nemzetközi gulyásnapot szervezzen az IGA (International Gulas Association), ahol a különböző gulyás változatok nemzetközi honosításait kóstolhatjuk meg. Mondjuk Párizsban, a nemzetközi gulyásünnepen (Fete International de Gulas). Ez lenne az igazi globalizáció magyar módra.
Ellent kell mondom, szerencsére nem csak ezen a blogon ismert a gulyásnap, akadnak számosan, akik segítenek terjeszteni, de, persze, a több még jobb lenne. Amúgy, egyszer eljön az ideje mindennek… 🙂
A „mindmegetté”-n olvasom: ők is beletették tudásukat a gulyásba! A tejfölről és műanyag-utánzatairól elmélkedve írják, hogy a gulyáslevesbe is jól jön egy kanállal. Persze, csak akkor már nem gulyás! (legfeljebb csángó…)