PAUL BOCUSE (1926- ) életének története ma a világ számára egy rövid időre véget ért. Halálhíre kelt szárnyra. Bocuse a nouvelle cuisine egyik atyja, az 1987 óta megrendezett Bocuse d’Or világ szakácsverseny névadója, az Ecully-ban indult Institut Paul Bocuse – École de Management Hôtellerie Restauration & Arts Culinaires-t alapítója, a 20. század egyik legjelentősebb szakácsa. Paul Bocuse meglehetősen sok nevet kapott már a fantáziadús és egymást – jobb híján – az elnevezésekben túlszárnyalni akaró újságíróktól.
Volt már a ’séfek királya’, a ’séfek pápája’, ’a francia konyha nagykövete’, ’az évszázad séfje’, és az angol nyelvű szójáték szerint „Lyon oroszlánja” (Lion of Lyon) is. Bocuse a séfek közül elsőként valósította meg Escoffier álmát azzal, hogy igazán széleskörű elismertséget és megbecsülést vívott ki magának és ezzel a szakmának.
Tanulmányait a Lucas Cartonnál fejezi be. 1961-ben kapja az első Michelin csillagot, majd egy évvel azután, hogy rendbe hozatta apja éttermét (Auberge), megkapja a másodikat is. A harmadikat 1965-ben nyeri el. Ebben az időben vásárolja vissza a családi névhasználat jogát, amit nagyapja 1921-ben adott el. Ezzel megteszi az első, és jelentős lépést a brandteremtés felé. Az „Auberge de Collonges” éttermet nagy önbizalommal és jó marketingérzékkel a saját nevére kereszteli: ’Paul Bocuse’. 1975-ben megkapja a becsületrendet. Erre az alkalomra kreálja híres ’Soupe aux truffes noires V.G.E.” nevű levesét, amely a mai napig az étlapon szerepel. Az étel nevében a V.G.E a becsületrendet átadó akkori francia köztársasági elnök, Valéry Giscard d’Estaing nevének kezdőbetűit jelenti.
Paul Bocuse 1926. szeptember 11-én született egy olyan családban, ahol a mesterség 1765. óta öröklődött apáról fiúra. A szakmát apja barátja, Claude Maret lyoni éttermében kezdte tanulni. A második világháborúban a Szabad Francia Hadsereg kötelékében, Elzászban harcol és sebesül meg. Amerikai katonai kórházban ápolják és a háború végén, 1945. június 18-án részt vesz a győzelmi felvonuláson.
A háború után visszatér szülőföldjére és a legendás Eugénie Brazier (1895-1977), ismertebb nevén La Mére Brazier (Brazier „Mama”) éttermében (Col de la Luere), majd az ötvenes években a három csillagos „La Pyramide” étteremben, az egyszerűen csak „a modern gasztronómia atyja” névvel illetett legendás Fernand Point (1897-1955) irányításával dolgozik.
1987-ben a becsületrend tisztje, de erre az alkalomra már nem kreál levest… Ugyanezen év tavaszán François Mitterrand ebédel Bocuse-nél. Ez az első alkalom arra, hogy egy hivatalban lévő francia köztársasági elnök egy éttermet patronáljon. 1987-ben indul útjára a ‘Bocuse d’Or’ nemzetközi verseny is. 1988-ban Németországban mintegy hetven televíziós adásban szerepel (Bon Apetit). 1989-ben a GaultMillau az évszázad séfjének választja és étterme a világ legjobb étterme címet is elnyeri. A méltatást, a díjak elismerések sorolását persze még hosszan lehetne folytatni, de már ennyi is meggyőző.
Paul Bocuse úgy gondolja, hogy nincs az a mennyiség, amely Bocuse-ből elég lenne. Ennek az állításomnak az alátámasztásához elegendő az étteremre, a tányérra, a csészére tekinteni. A Mester megteremtette “ércnél maradandóbb emlékművét”, saját magát állítva a márka középpontjába. Ő maga lett a luxus-márka!
Szerepe a gasztronómiában
Hozzájárulása az ínyesmesterséghez az Escoffier munkásságával jellemzett francia konyha finomításában, egyszerűsítésében teljesedett ki. Mindeközben konyhájából a hagyományos ízek, és kalóriatartalom, de a liszt és szalonna sem tüntek el teljesen – a vendégek nagy örömére.
“Az élet túl rövid ahhoz, hogy diétás ételeket készítsünk”, vallja, hozzátéve, hogy “a diétás ételek olyanok, mint az opera zenekar nélkül.”
Saját stílusa az alapanyagok évszázados kiválóságával büszkélkedő reginonális lyoni konyhában gyökerezik. Sűrűn jellemzik úgy, mint egy egyszemélyes multinacionális szervezetet, amiben igen sok igazság akad, különösen, ha kiterjedt tevékenységére, aktivitására, egészen kivételes befolyására, a Bocuse d’Or világversenyre, alapítványaira és üzleti érdekeltségeire gondolunk.
No ennek nagyon örülök, mert a facebookon délelőtt én osztottam meg a Hír24 álhírét. 🙁
Éljen soká Paul Bocuse!!!
Szintén!Sajnos úgy terjedt mint a vírus!