A BÉCSI BORVIDÉK kuriózum a nagyvilágban. Nincs még egy olyan főváros, ahol ilyen nagy területen fordulna elő szőlő. Pest-Budán is voltak hajdanán szőlők, nevezetes, jó borok, a Montmartre oldalán, Párizsban is láthatunk egy tenyérnyi szőlőbirtokot, és más fővárosokban is előfordul mutatóba egy-egy szőlőskert, ám közel 700 ha szőlővel egyikünk sem dicsekedhet. (Tényleg! Mi történt a várhegy oldalában telepített szimbolikus szőlőligetünkkel?) A Bécsi borvidéken egyébként a 1132 óta művelnek szőlőt.

Ez II. Béla árpádházi királyunk kora, akinek ebben az időben történetesen az osztrák őrgrófság (Ostmark) a szövetségese, de – gondolom – ez most csak keveseket izgat fel. A középkorban valamennyi bécsi kerületben műveltek szőlőt. A 16. században virágzó taverna kultúra alakult ki. A borhoz szorosan körődő tavernák (Heurigen) kultúrája a mai napig él és virágzik, annak ellenére, hogy a város fejlődősével számos szőlőtermelő terület elveszett, beépült. A bécsi borvidékről ma is több mint 600 termelő borait kóstolhatjuk, ami azt jelenti, hogy minden 2500 bécsire jut legalább egy bécsi borász is. Nem rossz arány, s inni is akad mit, hiszen 2011-ben is mintegy 2,4 millió liter bort termeltek Bécs közigazgatási határain belül. A területen 70-80%-ban a fehér borok a jellemzőek. Emblematikus bora a Grüner Veltliner, ám a Riesling és Chardonnay, a Sauvinon blanc és a Pinot blanc (fehér burgundi) is jellemző fajták. Ezek a Wiener Schnitzel, és a hozzá kötelező krumplisaláta és madárbegysaláta aggályoktól felszabadult bécsi társai, bár némi Wurst is jól jöhet a Heurigen táján. A vörösborok közül a Zweigelt és St.Laurent (Szent Lőrinc), valamint a Merlot, Pinot noir és Syrah a legelterjedtebbek.

Az éghajlat kontinentális (amin nem lepődünk meg). A mikroklímát a Duna és a bioszféra parkká nyilvánított Bécsi-erdő hatása alakítja (amin magyarként ugyancsak nem lepődünk meg.). A dűlők többsége 170-360 méter közötti magasságban van.

Weingut Christ (Christ Szőlőskert)

Kóstolón vettem részt a Tigris étteremben. Az eseményt jól megjegyezhető marketing üzenet köré rendezve, a Bécsi Idegenforgalmi Hivatal szervezte. A bécsi borvidékről a 20 hektáron gazdálkodó Rainer Christ (37) kilenc borát kóstoltuk. Christ egy irigylésre méltó, 400 esztendős családi tradíció továbbvivője, az új borvidéki követelményeket megfogalmazó WienWein csoport tagja.

A WienWein csoport munkájának eredményeképpen fogalmazódott meg a nálunk sem ismeretlen, együtt szüretelt, feldolgozot szőlők bécsi specialitásként kommunikált „Gemischter Satz” bortípusa. A Gemischter Satz kizárólag bécsi, legalább három szőlőfajtával telepített dűlőről származhat. A Gemischter Satz borban egyik szőlőfajta sem lehet 50%-nál nagyobb és 10%-nál kisebb arányban.

A Weingut Christ, Franz és Rainer Christ 2000-ben és 2003-ban is az Év Bortermelője volt Bécsben. A borkóstolón nagyszerű, ám nem egyszerű évjáratnak számító 2011-es fehérborokkal ismerkedhettünk. Ezek: a Winer GemischterSatz, Grüner Veltliner – Bruch, a Sauvinon blanc – Breiten, a Weissburgunder – Der Vollmondwein, a Grüner Velliner – X, a Bisamberg AlteReben (GemischterSatz), a Traminer – Kirchberg voltak. Két vörös cuvée, a Mephisto és a  XXI  is a poharainkba került. A kilenc bor kiegyensúlyozott, harmonikus világot mutatott.

A 70 éves szőlőtőkékről szüretelt és 2006 óta  három alkalommal is az Év Bora címet elnyert, 4000 négyzetméteren termelt Bisamberg AlteReben Gemischter Satz és a25 hónapig kishordóban érlelt, szűretlen, 60% Zweigelt, 30% Cabernet és 10% Merlot cuvée Mepisto tetszett leginkább. A többi bor is élményteli, kellemes, jól fogyasztható, amelyek közül teliholdkor szüretelt Weissburgunder – Der Vollmondwein újabb érdekesség az útkeresésben.

Di Vino

A szakmai kóstoló után a Tigrisből a közeli DiVino borbárba mentünk. A Bécsi Idegenforgalmi Hivatal Christ boraira és a Tigris ételeire alapozva vendégelte meg a népes vendégsereget, akik leginkább napjaink celebjeiből kerültek ki. A borok kóstolása itt már szabadon folytatódott.

Csíki Sándor♣