A BOCUSE d’Or 1987. óta a világ egyik legrangosabb szakácsversenye. Névadója Paul Bocuse a világ ünnepelt séfje. A március 20-21-én 20 ország szakácsainak részvételével megrendezett versenyen Széll Tamás (Onyx, Budapest) a kilencedik lett, amivel döntőbe jutott. Gratulálok!
- 2013-as lyoni döntő európai résztvevői:
1. Norvégia
2. Svédország
3. Dánia
4. Izland
5. Franciaország
6. Nagy-Britannia
7. Svájc
8. Belgium
9. Magyarország (Széll Tamás, Onyx)
10. Finnország
11. Észtország
12. Hollandia
A nagyvilágból mindösszesen 24 ország lesz 2013. január 29-30-án Lyonban, a döntőn. A huszonnégyből 12 ország (köztük Magyarország) érkezik Európából, 4 Ázsiából, 3 Amerikából. A döntőben lesz még még 3 ország azok közül, akik szervezési okokból kontinens viadalon nem vehettek részt, plusz 2 másik olyan ország, akit a rendezők döntése alapján meghívnak a döntőre. (A kontinensdöntő Ázsiában és Amerikában 12-12 ország részvételével még hátravan.) Van tehát ok a büszkeségre, hiszen azt szerettük volna látni korábban is, hogy Magyarország döntőbe jut. Most bejutott.
Gratuláció Széll Tamásnak! Szorítunk neki, mert ott lesz Lyonban – ahol magyar még nem járt – s ez (szerintem) nagyobb siker, mint a „csillagok”
Igen, nagyon szorítunk!
És milyen érdekes ez az össz-skandináv részvétel is… Ide számíthatnánk félig-meddig az észteket is. (Most veszem észre, mennyire nemzeti konyhákban, hagyományokban látom a versenyzőket.)
Szorítunk Széll Tamásnak ! Ugyanakkor meglepő az északi országok jelentős túlsúlya …
Az egyszerűség iránt rendszeresen felbukkanó igény most újra hangsúlyosabb, mint korábban. Lesz ennek is lecsengése, aminek a skandináv konyha is áldozatul esik, de addig még néhány év hátravan. Emellett várjuk meg, miként reagál a szakma krémje F.Adria újbóli felbukkanására. Egyébként ez az újdonságkeresés nekünk már csak azért is jó lehet, mert előbb, vagy utóbb, de Közép-Európa részeként mi is sorra kerülhetünk egyszer.
Tudjátok, hogy az itt dolgozó és ide látogató külföldi szakácsok mindegyike arról beszél, hogy a magyar konyha elvesztette identitását. Lógó nyelvvel és csorgó nyállal lohol a globalizált világkonyha után, elvesztette saját arcát, s így nem nagyon érdeklődnek gasztronómiánk után. E kritikán el lehetne gondolkodni – talán nem is nekünk – s lehet, hogy kezdeni kéne felépíteni önmagunkat.
Magához atémához fentebb írtam véleményt, de talán ez is belefér.