BARBÁR LETTÉL VOLNA, ha akad néhány, vagy annál is több olyan étkezési szokásod, ami eltért a Nyugat (és Kelet) Római Birodalom civilizált polgárainak szokásaitól. Érdekes látni, hogy az akkori kritériumok másfél-kétezer esztendő múltán sem nagyon módosultak, ami megerősíti, hogy étkezési szokásaink és hozzá kapcsolódó hiteink, hiedelmeink bizony csak igen lassan változnak. A Nyugat-Római Birodalomban az 5. század (is) meglehetősen zűrzavarosra sikeredett. A hadsereg már nem volt képes a határok védelmére, így aztán jöttek is a nyugati vizigótok, a keleti osztrogótok, a vandálok, akikről éppen napjainkban derül ki, hogy talán mégsem voltak annyira vandálok, és
a germán törzsek, akik végül széleskörű befolyással lesznek Európa, s általában a nyugati világ étkezési kultúrájára. A következő néhány pont összefoglalja azokat az étkezési szempontokat, és előítéleteket, amelyek szerint a „civilizált” római polgárok „civilizálatlannak” tartották az utált hódító törzseket.
Valószínűleg barbár vagy, ha…
- Nyersen eszed a húst.**
- Ha a nyers húst a combjaid között melegíted fel.**
- Ha a nyers húst a nyereg alatt melegíted fel.**
- Ételeidet szószok nélkül fogyasztod el.
- Soha nem eszel kenyeret.
- Bor helyett sört iszol.
(**A nyereg alatt puhított hús metaforikus erejéről és a hozzá kötődő hiedelmekről részletesen írtam korábban.)
Lényegében valamennyi pont ma is élénken élő kulturális különbségekre mutat rá, még akkor is ha a combok között és nyereg alatt melegített húst ki is vesszük a sorból. Az angol-francia konfliktusokban a franciák „nyers-hús-evőnek” bélyegzik az angolokat (visszafelé a „csigaevő” a megszokott jelző). A kifinomult szószok fogyasztása, a szósszal foglalkozó (francia) szakács megbecsültsége és kiemelt szerepe ma is élő. A mediterrán kultúrák kenyérfogyasztása, a jó kenyér ma is megkülönböztető bélyeg a kenyérfogyasztó civilizáltak és a kenyeret nem fogyasztó civilizálatlanok között. A bor és borkultúra magasabbrendűségébe vetett hitről pedig ehelyütt ugyancsak nem kell senkit győzködni.
- Így aztán, ha a combjaid között felmelegített húst kenyér és szósz nélkül eszed, majd mindezek betetőzéseképpen a nyers húst sörrel öblíted le, már maximálisan ki is merítetted a barbárság ezer évek óta élő fogalmát.
Kedvet kaptam egy nagy adag tatárbisztekhez egy jó korsó gyöngyöző, hideg sörrel, csak úgy, barbárosan fogyasztva. 🙂
🙂 Akkor én születetten mediterrán vagyok, mert imádom a jó kenyérféléket, a bort, sajtokat, olajbogyót, zöldségeket és utálom a nyers húst. (Még az átsültért is ritkán vagyok oda.) Egyék az ángélusok. Brrr. Viszont ha tehetném, hetente többször ennék halat. Ó. Költöznöm kéne délre…
A délre költözés gondolata bennem is megfordult már többször, bár az sem rossz, ha a télből a nyárba tud menni az ember, legalább néhány hétre. 🙂
Én is inkább mediterrán vagyok, mint nyershúsevő. 🙂
A végletek embere (akarom mondani asszonya) vagyok. Inkább költöznék, ha lehet választani. 🙂
Egyetértek. 🙂
Tatárbifszteket felmelegítve? Csakis szobahőmérsékleten, vagy alatta 1-2 fokkal!
Költözőknek: az volt az álmom, hogy nyugdíjas éveimre elvonulok valamelyik görög szigetre… milyen jó is lehetne most ott!
Állítólag most olcsón adják a szigeteket…
Vegyünk egyet! 🙂 Zorbászt megidézni. Szépen élni. Bort inni, kenyeret és hagymát enni, táncolni. Szeretni. Istent, embert. Boldognak lenni.
Zorbász, a görög (Anthony Quinn), nagy élményem volt…