KARÁCSONY idején a forralt bor az egyik legjobb választás. Ahogy korábban írtam: „A karácsonyi ünnepkör legjellemzőbb itala a gőzölgő forralt bor. Az ókori római szerző, Apícius még bort, mézet, borsot, masztixot, babérlevelet, sáfrányt, pirított datolyamagot és datolyát főzött össze, hogy létrehozza fűszeres borát (Conditum Paradoxum). A mai osztrák Glühwein ennél egyszerűbb, egyszersmind ízletesebb is. Bor, cukor, fahéj, csillagánizs, szegfűszeg, citrom- és narancshéj kerül bele.”

Gordon Ramsay is valami hasonló forralt bort készít, de azért tesz bele még ezt is, azt is. Úgy kezdődik, mint a legtöbb esetben: vörösbort tölt a lábosba (lehet fehér borral is készíteni). Szövetbe kardámom, szegfűszeg, csillagánizs, fahéj rúd, thai citromfű (késlappal megroppantva, felvágva) kerül. Ezt szépen becsomagolja és a borba helyezi. Narancshéjat nyes le, és a narancsot nyolc darabba vágva ugyancsak a borba teszi. A bort nádcukorral (Demerara cukor) édesíti, de szirupban eltett gyömbért is tesz a borba és a gyömbér szirupjával tovább édesíti, ízesíti a bort. A bort ezután meglehetősen hosszú ideig, 45 percig főzi. Ezalatt az alkohol legnagyobbrészt elillan és az ízek összeérnek. A bort leszűri és a naranccsal, gyömbérrel forrón tálalja. (Jó kis recept, s arra is ösztönöz, hogy legyünk vállalkozókedvűek és kísérletezőek.)

A forralt borhoz ragyogó kísérők a pirított magvak, amelyeket ugyancsak egyszerű elkészíteni. Ízlésünk és pénztárcánk szerint válogassunk többféle (sózatlan) magvat. Ezeket tegyük forró serpenyőbe és kevergetve, rázva, pirítsuk, ügyelve, hogy meg ne égjenek. A magvakat csipetnyi sóval ízesítsük, és kevés paprikával színezzük. Friss rozmaringlevelet is tehetünk a serpenyőbe, ahogy Ramsay. Ízlés szerinti mértékűre pirítjuk a magvakat, s már tálalhatjuk is őket.

Csíki Sándor♣