AZ A38 HAJÓ eddig kívül esett azon a körön, ahol többnyire előfordulok. Marci, aki miatt ezt most szóba hozom, egykor a Lakásétteremben jeleskedett, Bajor Zsófival. Hosszú ideje nem találkoztunk, aztán legutóbb az Egyetem téren futottam össze vele. Segal Viktorral egy presszó teraszán üldögéltek, s beszélgettek. Csatlakoztam hozzájuk, s akkor derült ki, hogy az új feladata már az A38 hajóhoz köti. Sok sikert kívántam, aztán idő múltával érkezett egy e-mail.

Sajtótájékoztatóra invitáltak, amire elmenni ugyan nem tudtam, ám szokásommal ellentétben mégis közreadom, amit szellemesen írtak:

„Jót zabálni, ez van az ember vérében.” (Anthony Bourdain, séf)

“Kell a szenvedély, a kíváncsiság és az étvágy. Vágynod kell az ízek teljességére. Lényegében erről szól az evés. Az ízlelés szenvedélye, ahogy az ismerős keveredik az újjal, a hagyományos a váratlannal, egy vendégség eleganciája a hazaérkezés otthonosságával.

Ezt kínálja Önnek az A38 Hajó megújult étterme. A hajó legénysége a múlt hónapban ugyanis két újabb taggal bővült. A fedélzeti étteremben a diplomatából „kantinossá” változott Zeibig Márton, és a hajókonyha új parancsnoka Halász István. Kreativitásukat és a mások táplálása iránti elkötelezettségüket mi és a vendégeink is nagyra értékeljük.

Halász István és Zeibig Márton (A38)

De nézzük, mi készül a hajókonyhán, ahol mindig rotyog valami finomság, ahol új ételek készülnek, és az állandó kísérletezgetés eredményeképp csodás ízkombinációk születnek. Az új étlap a magyar kortárs bisztrókonyha jegyében született, ezért a szelekcióban éppúgy megtalálható az a bizonyos forró és remegős velőscsont – amihez természetesen „kenyérszeleteket pirítanak, mert a zsemlye ilyesmihez nem nagyon alkalmas” -, mint a házilag pácolt kacsamell és a pikáns harcsatatár. De haladjunk tovább, mert még csak az előételeknél tartunk. Az aszaltszilva-leves krémességét remekül ellensúlyozza a hozzá kínált mandulás betét roppanása, a marhalábszár-gulyás házi csipetkével pedig a legszebb gyermekkori emlékeinket idézi. A konfitált malaccsülköt – árpagyönggyel és főtt tejfölös savanyú káposztával – egész nap tudnánk enni, ha nem kellene a hajó merülési szintjére is tekintettel lennünk, no meg az almás-zölddiós pitére, ami önmagában is szenvedély.”

Csíki Sándor♣