A KOLBÁSZEVÉS TILALMA – a bor hiánya

A KÍVÁNCSISÁG előnyeiről, a tiltás hasznáról már esett szó és az első taburól is. A tiltásra álljon itt példaként a kolbászevés tilalma, ami mai szemmel tán megmosolyogtató, és bizarr, akárcsak a Satyriconban leírt lakoma, azonban elegendő körülnéznünk ahhoz, hogy hamar rájöhessünk, napjaink is ilyenféle tilalmak és bizarr lakomák világában telnek.

A kolbászevés tilalma

Az őskereszténység korából való és a megkülönböztetést szemléletesen érzékeltető példa a kolbász evés tilalma. Nero császár (37–68) korában a kolbász az igen régi, még a pre-roman korból eredeztetett pásztor ünneppel, a február 15-én tartott Lupercalia fesztivállal kapcsolódik össze. Ebben az időben a kolbász a gazdagok körében különösen kedvelt. A Nero korában élt Petronius (? – 66) Satyricon című művében így ír a kolbász kifinomult grillezéséről:

„Egy ezüstrostély felett sült kolbász sercegett, a rostély alá pedig szíriai szilvát raktak gránátalma magjával vegyítve.”

A pogány Lupercalia fesztivál iránti ellenszenv volt az oka, hogy az őskeresztény egyház a kolbászevést törvényen kívül helyezte, s súlyos következményekkel járó bűnnek nyilvánította. A kolbásznak a kereszténységet törvényessé tevő Nagy Konstantin császárral (272 – 337) sem volt több szerencséje, mert a császár a keresztény egyházat követve ugyancsak megtiltotta a kolbász fogyasztását.

A kolbászokra, hurkákra később sem járt jó sors. Az egyébként kulináris ügyekben kifinomultnak számító Bizánci Birodalomban VI. (Bölcs) Leo (866 – 912) az, aki megtiltotta a véres kolbászok készítését:

• „Fölséges füleinkhez jutván a hír, hogy belekbe vért pakolnak, valamint gabonát zsákba, s ilyetén módon, mint más, közönséges eledel megevődik, császári fölségünk efféle szégyenletes dolgokat nem nézhet tovább, és meg nem tűrheti, hogy az ország tekintélyén és becsületén holmi nyalakodó, hasuknak élő alattvalók bűnös főzte miatt csorba ejtessék. Valaki tehát vért ilyetén módon gyömöszöl gyomrába, az pőrére vetkeztetik, megbotoztatik, és az országból örökre kiűzetik.”

Az bor (alkohol) tilalma

A Biblia a forrása egy másik tiltásnak is. Ez a tiltás pedig egy másik világvallás pozícionálásra is remek alkalmat nyújtott. A hagyomány szerint Mohammed próféta a szőlőtermesztő, borkészítő Noé bibliai lerészegedése és illetlenkedése miatt tiltotta meg, hogy az igazhitűek bort (alkoholt) fogyasszanak.

• „Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete. És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén. (Genezis 9, 20-21)

A Próféta az alkoholfogyasztás tilalmával a muszlimok keresztényektől való különbözőségét és erkölcsi fölényét is hangsúlyozza. Míg a muszlimok számára a bor tabuvá vált, a keresztények számára a bor továbbra is az Istennel való szövetség lényeges szimbóluma és az egyik legfontosabb keresztény rítus, az úrvacsora (eucharisztia) központi eleme maradt.

Csíki Sándor♣