AZ INDIAI KERALA állam nagyon lírai és szép filmjét mutattam be a múltkor, nem csekély célzással hasonló funkciójú hazai filmjeink buta sutaságára. Ha képesek lennénk a küldöldi szemével nézni a hazai országimázs filmeket, akkor talán arra is rájönnénk, hogy ma már csak egy elenyésző számú réteget érdekel az, hogy miféle kiolvashatatlan nevű emberek, miféle szellemi teljesítményre voltak képesek, ki tudja mikor, de nem most.

Ráadásul, a hasonló filmek már csak azért is kockázatosak, mivel az emberiség nagyobb részét kitevő és turistaként hazánkba várt angolszász (és más) világokban esetenként nagyon más neveket tanultak, így aztán, amiről mi azt állítjuk, hogy mi találtuk fel, számukra nem biztos, hogy úgy van. (Az igazság ebből a szempontból teljesen közömbös.) Ettől kezdve pedig az országimázs legalábbis egyfajta hencegésnek minősülhet.

  • Példaként: a film azt sugallja (állítja), hogy a hűtőszekrényt Szilárd Leó találta fel. Nos, Szilárd Leónak valóban akadt két szabadalma, ráadásul Einsteinnel együtt, azonban egy-egy prototípuson kívül ebből nem sok lett és nem is terjedt el. Emellett a szabadalmi leírás is meglehetősen zavaros, amiben vélhetőleg Einstein szabadalmi hivatali múltja is közrejátszott. A nyugati világ regyébként úgy tartja számon, hogy Einsteinnek volt szabadalma, és Szilárd segített neki, még ha fordítva lehetett is, sejtve, hogy Szilárd Leó tehetségesebb fizikus volt, mint a celebnek számító Einstein.

A következő film ettől még jó lehet (és a maga módján az is), csak éppen nem az, amit ma az emberek tömegei (gazdasági céljainkat figyelembe véve) megesznek és amire gerjednek. Ez leginkább határokon belül lelkesíthet, ráadásul a “lehetőségek világa” (World of Potentials) marketing szempontból már vagy bő száz esztendeje foglalt, és egy olyan ország foglalja (USA), amellyel egyelőre aligha versenyezhetünk, legfeljebb ha a költségvetési hiány mértékében.

Hasonlóképpen, aligha hihető, hogy Tony Curtis, egy korábbi országimázs film arca néhány amerikai nyugdíjason kívül bárkit is arra ösztönzött volna, hogy Magyarországra rohanjon. Egyébként pedig nagy kérdés, hogy kinek jön le igazán, hogy miért is éppen ő szerepel ezen a filmen. Ennek ellenére ez már valamivel közelebb van ahhoz, amit a világ ma  hajlandó megérteni és ami az ingerküszöbét vélhetőleg eléri, bár a film meglehetősen európai (értsd: óvilági) marad.

Akik ezeket a filmeket készítik, minden hozzáértésük mellett álomvilágban élnek, vagy egyszerűen csak nem néztek körül. Nem kell mindenáron eredetinek lenni. Egyébként pedig, ha az első film forgatókönyvének írói valóban eredetiek akartak volna lenni , akkor talán Teller Edére és Marx Györgyre is gondolniuk kellett volna és az ET (ExtraTerrestrialis, Edward Teller), és a “marslakó” sztorit is érdemes lett volna meglovagolniuk. Annak a körnek, akinek a film igazából készült, bejött volna ez is, sőt, talán még többeknek is, hogy aztán az egyébként hibátlan közhely, a csikós, gulyás, Hortobágy helyébe, vagy mellé, a földönkívüli (ET) léphessen.

Ausztráliai FOOD & WINE

Mindezek után nézzünk meg egy ausztrál filmet, amelyről nem állítom, hogy a legjobb ebben a műfajban, viszont mondandóm illusztrálására tökéletesen megfelel. Semmi extra, csak az, ami vágyat ébreszt, hogy  Ausztráliába utazzam, és felkelti bennem a “de szeretnék ott lenni, ott élni” érzést. Ennyi, ám éppen ez hiányzik a hazai országimázs filmekből.

Csíki Sándor♣