A BRIT KIRÁLYI Házba férjhez menni cseppet sem tűnik rossz ötletnek. Ha valamiben, hát ebben bizonyosan egyetértünk Kate Midletonnal, akit a 2011. április 29-ei esküvő után némi arisztokratikus fennhéjázással már úgy neveznek, hogy „Her Royal Highness the Princess William of Wales„. A „Királyi esküvőről már majdnem mindent megírtak. Az ifjú párra vélhetőleg fényes jövő vár, s az ifjú ara is beáll a sorba. A polgári élet után azonban a királyi család tagjává válás lemondásokkal is jár. Persze ne kezdjük siratni a fiatalokat, mert erre semmi ok, azonban ez a frigy – számtalan előnye mellett – még kulináris szempontból is jelent némi lemondást.
Miről mond le Kate Middleton?
Az esküvő után Kate magszólítása hivatalosan már Catherine lesz, bár nevezhetjük Madamnak is. Catherine ettől kezdve – bár elvben megtehetné – már nem megy el szavazni sem, mivel a királyi ház ezzel is kinyilvánítja semlegességét a politikai pártok küzdelmében. Az előbbiek logikus következményeként Kate lemond arról is, hogy választható legyen. (A képen a szülei.)
A királyi pár lemond a csendes életről (ahogy eddig is), és ki lesz téve a fotósok és újságírók élénk „érdeklődésének”, ami egy idő után – ahogy mondják – már nem kellemes.
A személyes karrierről is le kell mondania, bár a királyi házba férjhez menni sem számít akármilyen karriernek. Ezzel ugyan egyetérthetünk, azonban a polgári, s alattvalói életből is tudhatjuk, hogy ami 2011. április 29-én, a királyi esküvő napján még délibábosan nagyszerű dolognak tűnik, az később, az anyós, a rokonság, s ki tudja még mi minden más miatt, már akár nyűg is lehet.
Miután Kate Middleton kézjegye (különösen, ha a férjét királlyá léptetik elő) a jövőben hivatalos iratokon is szerepelhet, így a királyi ház többi fontosabb tagjához hasonlóan, tartózkodnia kell attól is, hogy értékes kézjegyével gyakorta találkozni lehessen. A másolás, hamisítás lehetőségét így kívánják a lehető legkisebbre csökkenteni.
A Brit Királyi Ház ebédjein soha nem szolgálnak fel külső vázas állatokat (angolul: shellfish), vagyis kagylót, tengeri csigát, rákot, tengeri sünt, s más hasonló gerinctelen tengeri lényeket, így óvakodván a mérgezéstől. Kate-nek tehát erről is le kell mondani, legalábbis, ha az anyósával ebédel. (Az étkezés etikettje egyébként azt is előírja, hogy ha az anyakirályné az asztalnál befejezi az étkezést, hát mindenkinek be kell fejeznie.)
Az esküvői torta
Kate Middletonnak az esküvői tortáról már nem kell lemondania. A tortát Fiona Cairns (Leicestershire) készíti, akinek néhány, nem királyi esküvőkre készített alkotását mutatja a fenti fotó. A királyi esküvő tortája leginkább a bal oldalihoz hasonló, hagyományos, többemeletes, gyümölcsös esküvői torta lesz. A tortát a Brit szigetek négy nemzeti virága, a rózsa (Anglia), a bogáncs (Skócia), a lóhere (Észak Írország) és a nárcisz (Wales) díszíti. Az esküvőn a vőlegény kérésére az ifjú férj gyermekkori kedvenc csokis sütijét (McVitie’s) is felszolgálják. (Állítólag a királyi família titkos receptje alapján készül.)
Az esküvői menü
Az esküvői menüt egészen a fogadásig titokban tartják. Mindenesetre a királynő főszakácsa megígérte, hogy Britannia legjobb termékei kerülnek asztalra. Előzetes hírek szerint ez leginkább lazacot, vadat és bárányt jelent majd, s sok mást is. A borok és pezsgők a királyi pincéből kerülnek ki. (A nászút is egyelőre még titok. A Scilly szigetek, Kenya és Seychelles kerültek szóba.)
- A királyi esküvő Pippa Midleton fenekének világraszóló felfedezésével és rengeteg királyi esküvői kegytárgy raktáron maradásával ért véget. Kaphatók még királyi óvszerek és akciós jegygyűrűk, de babából is akad bőséggel. Mindenki részese lehet az eseménynek!
Jó írás még ebben a bulvár kategóriában is. Átjön a szerző személyisége és tud újat mondani. Jövök máskor is. Lájkoltam! 🙂
Dömping van királyi esküvő témában és már sok is ez a giccs, de azért ezt még mindig szívesen olvastam. 🙂
Csatlakozom az előttem szólókhoz!
Minél közelebb kerülsz egy ilyen eseményhez, annál jobban megérint. Tanúsíthatom, hogy igen erőteljes kisugárzása van annak, amikor -ahogy Viktória és Dániel nászakor itt Svédiában is- élőben (egész napos TV-közvetítésben) látható a „monarchia”. Egyéb „hasznáról” sem hallgatva, másutt bővebben kifejtettem, hogy egy-egy ilyen nász elképesztő marketing-esemény és minden esetben mérhetetlenül fontos és pozitív diplomáciai fordulat, ennek nem pusztán az eladott emblémás bögrék folytán igen kellemes gazdasági következményeiről itt most nem is szólva. A főrendek világát annyira sok, szándékosan rosszul, hamisan megvilágított fordulattal sikerül(t) sokakban deheroizálni, így hát nem is csoda, hogy a pár évtizede királytalan Magyarországon (is) majdhogynem sikk az ilyen események iránti látszólagos közöny fitogtatása. Persze az aktuális monarchiákban, s így Svédiában sincs ez másképpen, de a vita még nem dőlt el: a jelenleg kormányzó ősrégi „Moderaterna” politikai párt vezére, Fredrik Reinfeldt, aktuális miniszterelnökünk nyíltan és igen szimpatikusan -mi tagadás, kedvemre- lojális, így egyelőre nincs is napirenden a monarchia „leváltása”. Személyes részvétele az itteni királyi esküvőn hosszabb távra szóló politikai üzenetként, sokakra igen pozitív benyomást tett. Amúgy persze magas hivatali kötelességből is, pontosan tudta a dolgát. Mellesleg említve, s némileg a háttérben azért keményen összezáró ugyancsak lojális svéd polgárok egyértelmű állásfoglalására is rávilágítandó, az uralkodó pár évtizede viselt „botrányairól” szóló vaskos könyv mélyen leszállított filléres ára ellenére eladat(hatat)lan kötetei a bevásárló központok zöldséges pultjainak alsó polcain porosodnak, míg a legfrissebb primőr, a svéd nemzeti eledelnek is számító friss és ízletes eper majd onnét is végleg kiszorítja, amint június 25-én beköszönt a „Midsommar” (erről másutt szintén bővebben).
Angliából is, e mostani nász apropóján újra-újra föllángoló monarchia-lét/nemlét inkább csak a hangoskodók és a sajtó nyilvánossága felé ácsingózók nem is éppen épületes véleményeit lehet többnyire hallani, főleg bulváros változatban.
Ennek kellemes ellensúlya lett most ez a dolgozat, amit jó érzéssel ajánlhatok mindenkinek. Köszönjük.
Kedves Eszter! A fenti nász kapcsán Ön által kissé félreérthetően említett „giccs”, ami szinte minden esemény (egy Pápai látogatás, ember a Holdon, Zámbó Jimmy a király temetése, stb.) egyik lerázhatatlan, sokak számára kellemetlen, de az „alkotók” részéről tudatos stratégiával és gazdasági előnyre törekvéssel megteremtett kísérőjelenségét nem az udvar iniciálja.
Minden esetben megjelenik egy „almanach” amely tartalmazza az aktuális udvari esemény főbb motívumait, alapszíneket és formai jelleget (bögrére, tálakra, szalvétára, stb.), s persze van hivatalos emléktárgy-katalógus is, amely viszont rendkívül ízléses és bizton megfér a mégoly pallérozott polgári miliőbe is, de ne feledjük, hogy a hercegi ara szülei miből is lettek milliomosok? Nyilván nem giccsekből, mert ezzel azokban a körökben, ahová zsúr-szettjeikkel, szülinapos neppjeikkel és elképesztően drága, de még-ízléses-is emléktárgyaikkal eljutottak, ma már nem lehetne megélni, pláne a Britt Birodalom legkiválóbb egyetemére bejutni.
Azt sejtem, hogy azért az Ön becses térde is kissé megremegne, ha a napokban egy ilyen eseményre szóló meghívót („Ön a szerencsés nyertes!”) kézbesítene a Magyar Királyi Posta. Nem is volna giccses a látvány, ahogy az első ájulatból magába roskadva rádöbbenne: de hát mit vegyek föl? Kézcsókom.
MA lesz az esküvő, akit érdekel.
Ez a kagyló-rák tilalom annyira megrázott, hogy le is mondok a maradék herceg meghódításáról. Ha már választani kell, akkor inkább a homár.
Helyes döntésnek tűnik! 🙂
III. Richárd után szabadon: „(Jövendő) királynéségemet egy osztrigáért!”
🙂
Valljuk be, a férfiak többségről is lemond, pedig némelyik biztos igazán ennivaló 🙂