A CSOKOLÁDÉ régi kedvenc, írtam is róla. Volt már majonézes csokoládétorta, Guinness és csokoládé jégkrém, bor és csokoládé, csokoládé és kakaó, s még sok más ebben a témakörben. Most azonban Benyó Sándorral beszélgetve arra jutottunk, hogy Valentin nap alkalmából készítsen valami szép desszertet, ha már amúgy is csokoládéval kísérletezik. Ebből kerekedett ki ez a csokoládé temperálásával foglalkozó írás, amelyet most beszerkesztettem. Bízom benne, hogy a Valentin napra csokoládé desszertet készítők jó hasznát veszik.
VALENTIN NAP – a csokoládé temperálása
Mindenki, aki már próbált csokoládéval bánni, számos nehézséggel találkozhatott. Megég, ragadós lesz, vagy egyszerűen csak túl lágy, s kihűlése után nem éri el a kívánt keménységet.
Csokoládé olvasztása:
A csokoládé pirítás, fermentálás őrlés majd cukorral esetleg tejszármazékkal való keverés után létrejövő csodálatos termék. A csokoládéban található komplex aromák emiatt megváltozhatnak az olvasztás során. Mivel a csokoládénak az olvadáspontja az ember normális testhőmérséklete alatt van, a fogyasztása során szilárdból olvadékká válik. Miközben ez az olvadás a szájban lezajlik, a csokoládé íze fokozatosan változik.
Az alacsony olvadási pont sajnos nem kedvez a gyakorlatlan kezeknek. A szilárd és folyadék állagú anyagok olvasztásakor jelentős hőkülönbözetek léphetnek fel az anyagon belül. Emiatt nagyon könnyű elérni azt, hogy a csokoládénk nagy része még meg sem olvadt, miközben a másik fele már le is égett. A leégett csokoládé már nem visszaalakítható, ám ha kellő gondossággal járunk el, akkor ezzel nem is kell számolnunk.
Egy másik komoly probléma, hogy a csokoládé rendkívül száraz étel, így amint a csokoládé szerkezetét fellazítjuk és megolvasztjuk, azonnal képes vizet megkötni. Márpedig, ha valamilyen oknál fogva víz került az olvadt csokiba, akkor ismét csak nem tehetünk semmit a csokoládéért. Ez a kémiai folyamat egyirányú, emiatt ebben az esetben csak egy dolgot tehetünk, tovább hígítjuk tejjel, tejszínnel, vagy akár vízzel, s az így keletkezett szirupot más célra használjuk fel.
Fontos, hogy a csokoládé olvasztásánál ne használjunk magas hőmérsékletű melegítő felületet, direkt lángot. A csokoládét olvaszthatjuk mikrohullámú sütőben is, ám ez nagy odafigyelést igényel és könnyű hibázni. Azért röviden leírom, miként is kell:
- A csokoládét apró darabokra kell törni, majd a mikróba maximum 30 másodperces időközökre betenni. Minden melegítési fázis után át kell keverni, hogy a hő minél egyenletesebben tudjon eloszlani. Nem kell sietni vele és nem is kell magas teljesítmény az olvasztáshoz. A mikrohullámok az anyagot belülről kifelé melegítik, emiatt az a pont, amikor a csokoládé megolvadt nem fog látszani azonnal. A kis darabok felülete kicsi késleltetéssel válik fényessé. Ezen a ponton amint megkavarjuk, a szilárdnak tűnő darabok szétesnek, és folyadék állagúvá válnak. Nagyon fontos, hogy sikerüljön azt a pontot elkapni, amikor a keverés során olvad meg a csokoládé. Ha így történik, a csokoládé megtartja temperált szerkezetét. Ha túlkésőn vesszük ki, vagy túl sok hőt közöltünk vele, az esetben elveszíti azt. Ezzel a módszerrel nagyobb mennyiségű csokoládét jó eredménnyel nem lehet olvasztani.mert a nagyobb tömeg miatt a temperált állapotot nem lehet megtartani .
Nagyobb tömegű csokoládéhoz (fél kg felett) a duplafalú vagy 2 edényből összeállított kombináció javasolt. Fontos, hogy az edények rétegei között levő víz ne érintkezzen a felső edénnyel. A forró víz gyorsabban adja át az edény falának a hőt, mint a gőz, emiatt a csokoládé könnyen megéghet. Ha kevesebb csokoládéval dolgozunk, akkor nem kell a tűzhely felett tartani az edényt, hiszen nem kell annyi hőt közölni a rendszerrel. Nagyobb tömeg esetén persze ez szükséges. Ennél a technikánál fontos, hogy ne csapódjon gőz vagy pára a csokoládéra. Ha lassítani szeretnénk a folyamatot, akkor le kell venni a tűzről. Fontos, hogy nehezen kezelhető a hőmérséklete és nagy ingadozásokat fog mutatni. Emiatt a már temperált csokoládé is elveszítheti rácsszerkezetét!
Miért kell a csokoládét temperálni?
Miközben az olvadt csokoládé szilárdul, a kakaóvaj a csokoládéban kristályszerkezetet vesz fel. A kakaóvaj kristályszerkezete a kristályosodási hőmérsékletétől függ. Ha temperálás nélkül hagyjuk megdermedni az olvadt csokoládét, akkor a kakaóvaj kristályai úgy rendeződnek, hogy a csokoládé felülete nem lesz szép egyenletes, a csokoládé sokkal könnyebben olvad és zsíros tapintása lesz. Ha pedig eltörjük, nem ad roppanós hangot.
Ennek a szerkezetnek az olvadáspontja is alacsonyabb. Ha az olvadt csokoládét hűlés közben 31 fokon tarjuk, akkor a kakaóvaj laza kristályszerkezete nem alakul ki, s helyette a kívánatos stabilabb rácsszerkezet alakulhat ki. Ha a csokoládét ezen a hőmérsékleten tarjuk, akkor a kristályosodási folyamat ezzel az erősebb szerkezettel indul be, s keverés közben a kristálytöredékek végül az egész masszában elegendő mennyiségben lesznek majd jelen. A temperálás nem csak a csokoládé kezelhetőségét biztosítja, hanem meggátolja, hogy a kakaóvaj vándoroljon a csokoládéban és a felületén elszíneződéseket okozzon.
- A csokoládé temperálására a legtöbb könyvben azt a módszert javasolják, hogy teljesen olvasszuk fel a csokoládét, majd ennek a 3/4 részét egy márványlapon egy spatulával kevergessük megállás nélkül. Ha lehűlt 28 fokra, akkor pedig rakjuk vissza a maradék ¼ mellé és kavarjuk össze, és ezt a keveréket melegítsük vissza 31-32 fokra. Ehhez sok ügyességre, eszközökre és hőmérőre van szükség. Hogy elég megfelelő szerkezetű kristály keletkezzen, igencsak gyorsan kell dolgozni. Amikor a megfelelő állag kialakult (csak gyakorlatból lehet megállapítani) akkor biztosítani kell a 31-32 fokos hőmérsékletet egészen a felhasználásig. Ez a profiknak remek módszer. Megfelelő eszközökkel bizonyára szórakoztató ez a módszer, anélkül viszont nem az.
Íme a gyakorlatban ez a temperálási eljárás:
A kristályosodásnál csak az számít, mennyi alap(mag) kristály van jelen. A hűlés során csak ezekhez csatlakoznak a molekulák. Milyen jó, hogy a boltban kapható csokoládékat temperálták, mert így remek kristályforrásunk van.
A csokoládé temperálása otthon
Olvasszuk meg a csokoládét. Ehhez 41 fok felé kell melegíteni. Ezt otthoni környezetben a legegyszerűbben úgy lehet megcsinálni, hogy egy tálban vizet melegítünk, majd ha a víz hőmérséklete elérte az 50-60 fokot (kezünk még elbírja ezt a hőmérsékletet), egy lezárt dobozban (tipikusan pici ételes dobozban) a szükséges csokoládémennyiség 2/3 részét megolvasztjuk. Ha a csokoládé teljesen megolvadt, akkor a dobozt vegyük ki a vízből, töröljük szárazra, s a csokoládét kavarjuk el szép egyenletesre. Eközben hűl is egy keveset. A maradék csokoládét szórjuk bele, s folytassuk a keverést. A keveréssel akkor végeztünk, ha már minden csokoládédarab felolvadt. A kívánt 32 fokot hőmérő nélkül sikerül beállítanunk, miközben a csokoládénk is temperálva lett. Fontos, hogy a felhasznált nem olvasztott csokoládé szobahőmérsékletű legyen (20 fok ±2). Ha nem olvad fel minden csokoládé, vagy túl lassan haladtunk, s a csokoládé állaga elkezdett megváltozni, tegyük vissza a vízfürdőbe, aminek ekkor már csak kézmelegnek szabad lennie! A temperált csokoládé esetében, ha nem tudjuk tartani 31 fokon (hőmérő nélkül ez nehézkes) szépen lassan átalakul a nem temperált formára. Emiatt nem árt haladni a felhasználásával. Ha van pontos hőmérőnk, sokkal precízebben lehet végezni a fenti műveleteket.
| Temperálási hőmérséklet | |
| Étcsokoládé | 31-32°C |
| Tejcsokoládé | 30-31°C |
| Fehércsokoládé | 27-28°C |
Benyó Sándor, a blog olvasója, s vendégszerzője
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!