MEGJELENT Herczeg Ágnes “Borok a konyhában“című könyve. Pont. Egy hír a sok közül, hiszen annyi mindenki ír ma már könyvet – írástudók, s írástudatlanok – hogy eggyel több, vagy kevesebb könyv ugyan kit érdekel? Az “eggyel több” bizonyára senkit, ami bölcs dolog, ám itt most valami olyasmi történt, ami mégsem átlagos. Mindeddig – tudva, hogy a könyv készül – nem is töprengtem el ezen, mert természetesnek vettem, hogy Ágnes véghezviszi, amit eltervezett, jó emberekkel veszi magát körül, s igényes, szép munkát ad ki a kezei közül. Más eszembe sem jutott, s az Alexandra kiadó is így láthatta, mert bizalmat szavazott neki.

Herczeg Ágnes: Borok a konyhában

Könyvet írni egyszerre semmiség, s óriási teljesítmény. Semmiség, mondom lebiggyesztett ajakkal, látva az értéktelen könyvek hömpölygő áradatát, az igénytelen szakácskönyvek tucatjait, a “már mindenkinek van szakácskönyve, miért pont nekem nincs” divat mentén szerveződött hakni könyvek tömegét. Igénytelen fotókkal, tipográfiával, szerkesztéssel, s nem utolsó sorban borzasztó, s az eredetiség legcsekélyebb nyomait is nélkülöző tartalommal. “Ércnél maradandóbb” emlékművek ezek is, csak éppen a magamutogatáson túl semmi hasznuk. A könyv a “jelenben jelenlevés” divatos eszközévé vált. Ez rendben is van így, amíg akadnak olyan kimagaslóan tisztességes szándékú, valódi tartalommal teli, igényes könyvek is, mint a Borok a konyhában.

Mi kellett a Borok a konyhában megírásához?

A téma szeretete, elszánás, munkabírás, szervező-, s rendszerezőképesség, széleskörű ismeretek, jó kapcsolatteremtő képesség, kedvesség, stresszállóság, sok-sok pohár, bor, alapanyag, étel, lelkes és önzetlen segítők, bizalommal viseltető kiadó, s még számtalan minden, de leginkább bor és étel, s persze a szerző, Herczeg Ágnes.

800 palack jó ár/érték arányú, kedvező árfekvésű bor, 300 lefőzött, otthon is elkészíthető étel – a könyvben mindennek a már leszűrődött tapasztalatai jelennek meg. Óriási feladat, óriási munka – jól elvégezve. Ezek után talán már nem is meglepő, ha azt gondolom, hogy ez a könyv mérföldkő a hazai irodalomban. Részterületeken még lehetnek a következő években is értékes munkák, ám arra már nem számítok, hogy a következő legalább tíz esztendőben (rajta kívül) bárki is megpróbálkozzon egy hasonló méretű és logisztikai igényű munkával. Az Alexandra így ismerteti a könyvet:

“Egy izgalmas kísérlet igazán színvonalas beteljesülését tarthatja kezében a kedves olvasó. Egy hiánypótló mű, amely úgy tesz tanúbizonyságot elhivatottságról és szakértelemről, hogy közben mindenki számára közérthető stílusban és igényes tálalással segít eligazodni a sokszor még a szakembereknek is komoly fejfájást okozó kérdésekben. Ráadásul kitűnő befektetés, mert akár már egy vacsora alatt is megtérülhet az ára, ha tudjuk, hogy az ételünkhöz milyen bort érdemes választanunk.”

A kiadványt Réczey Zoltán tervezte. Az ételfotókat Nagy Balázs, a fekete-fehér felvételeket Szmodits Balázs készítette. Szmodits Balázs fekete-fehér képeit már csak azért is kiemelem, mert amikor engem fotózott, addig tette, amíg tényleg jó képet nem sikerült készítenie. A többieket ugyanezzel a gonddal és empátiával fotózta.

Talán kiderült: nekem tetszik ez a könyv, s büszke vagyok rá, hogy ha igen csekély mértékben is, de valamit talán én is hozzátettem. Örülök, hogy a polcomon van, mert jó lehetőséget kínál arra, hogy személyes véleményemet, elképzelésemet mások véleményével összevessem, vagy ha lusta volnék kitalálni a megfelelő bort, akkor a könyv ebben is a segítségemre legyen. Szép munka!

Csíki Sándor♣