AMIKOR a spárga „pálinkáról” írtam, a szakma tiltakozott, persze nem nálam, hanem a párlat készítőjénél, aki tényleg nem tehetett arról, hogy én pálinkának neveztem azt, ami törvény szerint csupán párlat, hiszen pálinkának csak a Magyarországon, magyar gyümölcsből készített párlat lenne nevezhető. A fogalomrendszer humoros vonása, hogy a törvény szerint például paradicsomból lehetne pálinka elnevezésű párlatot készíteni, mert a paradicsom gyümölcsnek számít, s nem zöldségnek, még ha ez magamtól bizony nem is jutott volna eszembe. Petzold Attila barátom a Brill Pálinkafőzdétől már korábban is ajánlotta ezt a medvehagyma párlatot, s meg is egyeztünk, hogy megkóstolom.

Az alkalom az egyik idei fesztivál volt a Budai Várban. Attila itt beszélt meg velem találkozót, hogy adjon a ritkaságnak számító párlatból egy deciliternyit, amit aztán majd ízlelgethetek. Megvásároltam az 1500 Ft-os belépőjegyet, amiért egy kóstoló poharat, s a csodálatos történelmi környezetet kaptam, s beléptem a rendezvény színhelyére.

Nem kellet túl messze mennem, mert a legelső stand a soron éppen a Brillé volt. Egy rövid kör után újra csak a bódénál kötöttem ki, s hamarosan egy visszafogottnak szánt pálinkakóstolás indult.

Négy-öt remek pálinka megkóstolása után úgy döntöttem, magamhoz veszem a medvehagyma „pálinkát”, s elköszönök. Így is történt, azonban néhány lépés után Pataki János érdi cukrászba botlottam, akivel visszafordultam, hogy kiteljesedhessen a pálinkák kóstolása. Egy-két óra múlva Molnár B. Tamás, Mogyorósi Gábor, majd valamivel később Jókuti András is a standhoz érkezett. Valamennyiüket a medvehagyma párlat híre csábította ide. Az ízlelgetés így aztán a továbbiakban már igazán kiterjedt véleményformálói körben zajlott.

Medvehagyma párlat (2010)

A medvehagyma párlat színe halványsárgás, olajos. Illata intenzíven fokhagymás, pontosabban szólva, medvehagymás. Ami azonban meglepőbb az az alkoholos oldatban kiteljesedett és közvetített szulfidos illat-komponensek strukturáltsága. Szájban összetett, gyors egymásutánban, filmszerűen pergő hatásokkal, telt, nem vártan kerek illó komponensekkel, alkoholos, halványuló hagymás stílussal. Amíg a spárga párlat határozottan földes jegyekkel lepi meg a fogyasztóját, addig a medvehagyma párlat a légiességgel. A spárga a föld, a medvehagyma a levegő. A párlatnak egészségre kedvező hatása bizonyára akad, már csak az etilalkohol miatt is, de vélhetőleg a medvehagyma biológiailag aktív molekuláiból is jut a párlatba. Persze, többnyire nem ezért fogyasztjuk. E párlat, s általában a zöldség párlatok jelentősége leginkább az ételkészítéssel együtt mutatkozhat meg. Az étellel együtt fogyasztás, összekóstolás, vagy a párlattal illatosítás, ízesítés (flambírozás, füstölös, gőzölés) lehetnek a legtermészetesebb gasztronómiai célú felhasználási területei. Érdemes vele próbálkozni.

Csíki Sándor♣