CSOMAGOT HOZOTT a futár. Bor volt benne. Vincze Béla (Eger) borai. Arcanum Kékfrankos, Merlot, Pinot Noir, Cabernet franc és egy újdonság, egy 2008-as bio-bor, egy Syrah. Miért? Mert érdekel, hogy a hajdani Év Borásza pincéjéből miféle borok kerülnek ki, s mert őt az érdekli, hogy én (mi) mit gondolunk a borairól. Így van ez rendjén. Vincze Bélának úgy kell tudnia megmutatni, hogy jó borász, aki megérdemli a figyelmet, hogy közben alig akadhat valami is, ami az önbizalmát növelné. Ez a „mission impossible” kategóriához közelít, amit sokan, sokféleképpen szemlélnek. Én szimpátiával, ami azonban nem jelenti azt, hogy a borokkal szemben elnéző leszek. A kóstolást nem csupán a magam ízlésére bíztam, hanem meghívtam Benyák Zoltán barátomat is.

Az ötféle borból első kóstolásra hármat választottunk ki. Ezek a Kékfrankos, a Pinot noir és a Syrah. Másnap, amikor a bor is már kinyílt, újrakóstoltam őket, s Orbán András (26) barátomat hívtam meg erre, aki lelkes borkedvelőként nagy nyitottsággal ismerkedik a borokkal. András véleménye azért is fontos, mert hármunk közül ő tükrözi a fiatal, a borra nyitott borvásárló véleményét.

Arcanum Felső-Magyarországi Kékfrankos 2008

„Közvetlenül a bontás után illatban a hordós érlelés jegyei uralkodnak. Később paprikás, chilis, pici vaníliával, fával. Ízben is hordó karakter uralkodik, a fajtajelleg alig-alig. Némi meggy és cseresznye, maggal együtt, kicsit kesernyésen előbukkan. teste közepes, a bort egyensúlyban tartja: sem a savak, sem az alkohol nem lóg ki, mégis, a bor „kibontatlan” marad. Mindenből van benne, de mint a harmonika, melyet nem húztak szét, nem „szívta meg magát” levegővel, ami megadja a „hangját”. Tehát bontás után vigyázat!” (Benyák Zoltán)

Én a magam részéről halvány illatokat, szép színt tapasztaltam enyhe édesség mellett, cseresznyét, aszalt cigánymeggyet, fanyarságot éreztem közepes savakkal, cseppnyi kocsányos éretlenséggel, amely azonban akár a hordótól is eredhet. Cseppnyi paprikás, chilis csípősség akad benne. A hajdani Kéfrankosok embert próbáló karcossága után számos stílusú kékfrankossal találkozhatunk. Ez a bor egri, bárhogy is nevezzék. Stílusában bizonyosan.

Arcanum Pinot Noir 2007

„Színe szép, rubin, telt, éppen csak barnás széle utal a fajtára. Illata is telt, bársonyos, elegáns, meleg. Itt sem a fajta tipikus, itthon szokásos jegyei mutatkoznak. (A fajtajelleg később erősödik.) A szín és az illat után a test az előzőek egyenes folytatása. Elsőre szembetűnő a hordós, barikos érlelés, a lecsengésében némileg szárító tannin, ami bizonyosan az elegancia rovására megy. A Pinot-tól nem megszokott test bizonyosan kívánta a több hordót, de a felbontás uztáni kóstoláskor a „nagy élmény” elmaradt. A bor időt kér… (Benyák Zoltán)”

A bornak már az illatában is érződik a barrique hordó halvány vaníliássága, cseppnyi alkohollal. Szép tanninjai vannak, egyensúlyban a savakkal. A földszagú Burgundia vékonyabbnak képzelt fajtájából. Cseppnyi fanyarsággal.

Vincze Syrah 2008 (Vincze Béla első bio-bora)

Az eddigi borok sorrendje nem volt véletlen, ahogy az sem, hogy éppen erre a borra voltunk a leginkább kíváncsiak a Syrah és a bio-bor miatt is.

„Illata picit szúrós. Olyan, mint az újvilágiak, elsőre, erőteljes, de valami nem „smakkol”.Ízben is ez a szokatlanság. Olyan, mint a termesztett gyümölcsök után beleharapni egy vadon termet, „kemény” ízvilágú gyümölcsbe. farkasalma, naspolya, csipkebogyó; ízben sokkal szerethetőbb, mint illatban. Ízei kemények, markánsak, különcök és ezzel együtt egyediek, melynek jól áll a tanninos lecsengés a végén. Van benne valami vadóc jellem.” (Benyák Zoltán)

Én zöldes, mandulás illatúnak éreztem ezt a bort, a perui édes paprikák aroma-gazdag, cseppet lekváros íz jegyeivel, teltségével. Kellemes meglepetés ez a bor, némi szokatlansággal, ami előnyére válik. Érdemes lenne a borkészítésben ezt az utat is biztosan járni.

Ezek a borok türelmet, levegőztetést igényelnek, s a hordó is talán erőteljesebb volt – legalábbis a Kékfrankos, s némileg a Pinot noir esetében – mint ami aznap megdobogtatta a szívünket. Ez a Kékfrankosnál a gyümölcs, a Pinot noirnál pedig az elegancia rovására ment, ahogy Benyák Zoli megjegyezte.

• Andrásnak, aki ezen a kóstolón a fizetőképes valódi piacot képviselte, mindhárom bor tetszett, különösen a Pinot noir és a Syrah. Az egy napos levegőztetés határozottan jót tett ezeknek a boroknak, ami megerősítette azt, amiről beszéltünk – másként kell ezeket a borokat fogyasztani, mint újvilági társaikat. Más stílus ez, amely az értékeit lassabban mutatja meg. Emiatt is tanulságos kóstoló volt ez. A Merlot és a zászlósbornak számító Cabernet franc még várat magára, ahogy alkalomadtán más Vincze borok is, s más borászok borai.

Csíki Sándor♣