AZ APOTEÓZIS SZÓ jelentése: isteni rangra emelés, istenítés. A polgári konyha esetén talán nem is túlzás ez a szó, különösen, ha Szindbád szolgáltatja az illusztrációt. Napjaink gasztronómiai fogalmi zűrzavarában, amikor a paraszti, s polgári konyha alig-alig válik szét a tudatunkban, s amikor ebbe a rendszerbe sokaknak a fine-dining már végképp beilleszthetetlennek tűnik, jól esik Huszárik Zoltán negyven évvel ezelőtt (1971) bemutatott filmjének részletét megnézni.
Ennek a posztnak igazából egy tárgya van, az a filmrészlet, amelyet méltán tartanak sokan az egyik, ha nem a legjobb gasztro részletnek, amelyet hazánkban filmes valaha is készített. Persze kellett ehhez az író, Krúdy Gyula, a rendező Huszárik Zoltán, az operatőr Sára Sándor (a mikrofelvételekhez Gujdár József) is, s a zseniális színész, Latinovits Zoltán. (A következő jelenetben Szindbád: Latinovits Zoltán; Vendelin: Szénási Ernő)
- A film érzékletes lírai hangulatokkal ajándékoz meg bennünket a Krúdy-korabeli vendéglői polgári konyháról. Leginkább talán erre érdemes figyelni, s bár az apróbb étel, s éttermi részletekben akadna csiszolnivaló, összességében a jelenet mégis nagyszerű, s a magyar filmművészetben eddig bizonyosan felül nem múlt. Igaz, persze az is, hogy kevesen ismerik fel az étkezés képi világának fontosságát, így aztán még olyan filmekben is, ahol az ételre gondot fordítanak, a kamera leggyakrabban már bele sem „néz” a tányérba.
Csíki Sándor♣
És egy ráadás, az elmélkedni kedvelőknek:
Zseniális film!
Nagyszerű film, s Latinovits csodálatos benne.
Állítólag a csodaszép látványt annak köszönhetjük, hogy Huszárik inkább képzőművész volt mint filmes. Más szemmel állt a kamera mögött.
Az meg talán csak pletyka, hogy az operatőr kérésére a húslevest le kellett hűteni, hogy a zsírcseppek jobban látszanak rajta. Szegény Latinovits!
„saját levében”: Az látszik, hogy a leves körül tényleg „nincs minden rendben”. Az valószínű, hogy a forró (gőzölgő) leves bonyolíthatta volna a mikrofelvételeket, így oda célszerűbb langyos levest használni, de azokat egyébként is külön vehették fel, ezért emiatt a Latinovits kanalazgatta levesnek mégsem kellett hidegnek lennie. Némi sáfrány (vagy kurkuma, sáfrányos szeklice), vagyis sárga szín, bizonyosan jót tett volna még a húslevesnek, s a zsírcseppeket is hangsúlyosabbá tehette volna.
Amúgy pedig, ahogy nézem, az olajcseppes felvétel, nem a levesről készült. Csupán víz, a rajta úszkáló olajcseppekkel. Így is jó lett, ezért be is fejezem, mert még akad, aki – szándékommal ellentétben – illúziórombolásnak veszi. 🙂
Miért a kétféle írásmód (Szinbád és Szindbád) a cikkben?
Jogos észrevétel, köszönöm! Természetesen: Szindbád. 🙂