A KORCSMÁK és kertvendéglők és ezzel együtt a vendéglátás Magyarország szinte egész területén több száz éves múltra tekint vissza. Ennek ismeretében bizonyára sokan meglepődnek a Balaton környékének múltidézésén.

Hazánk ma első számú nyaralóhelye – mint üdülő és vendéglátóhely – ugyanis csak a XIX. század második felében indult fejlődésnek. Akkoriban a tó körül az egyetlen város Keszthely volt és – bár a tavat már a rómaiak is szabályozták – igazi vendéglátásról nem beszélhetünk. Ma a sokak által a térség fővárosának

nevezett Siófokon is csak 1891-ben alakult meg a „Siófoki Balaton–Fürdő” Részvénytársaság, amely a századfordulóra modern fürdőtelepet épített, szállodákkal és éttermekkel. A legkorábbi vendéglátóhelyek a Sió-, a Hullám-, Központi-, Fogas és Balaton voltak – ez utóbbi zsidó konyhájáról volt híres.

Kerthelységében a vendégek kedvenc esti időtöltése a „Kebab” sütése volt. Rendkívül egyszerű, ki lehet próbálni: Fele – fele arányban kövérkés birka és marha színhúst megdarálunk, sóval, őrölt borssal fűszerezzük, hosszúkás kis pogácsákat csinálunk belőle, ezeket újnyi széles és lapos nyársra tapasztjuk, egy-egy nyársra három pogácsát sorba. A nyársakat az ehhez szükséges parázstartó edény fölé helyezzük és addig  sütjük a húst, míg rózsás kéreg képződik rajta (8-10 perc). A kellékeket természetesen a vendéglő biztosította.

A Nagyvendéglő és kávéház hatalmas kerthelységében este élő zene szólt. A zenés szolgáltatás egyébként jellemző volt a tópart kerthelységeinek nagy részére, olyannyira, hogy vers is született róla:

„Itt sláger slágerbe fogódzik s görget,
mint lavina, hogy zuhanj végre az
önfeledésbe: kapcsolódj ki s érezd
magad itt jól idődnek lejártáig”…

A Balaton nyugati végén lévő Keszthely azzal dicsekedhetett, hogy már 1776-ban vendégeket fogadhatott az Amazon szálló és étteremben. A bejárat mellett emléktábla hirdeti, hogy 1798-ban itt szállt meg Csokonai Vitéz Mihály. Simon István „Csokonai a vendégfogadóban” című versében idézi fel Csokonai keszthelyi tartózkodását:

„Elgondolom, hogy járt itt Vitéz is,
eszembe jut az aranyló betűkről.
Az a mennyezet, palló, még a mész is,
S mint ő látta, a pipa is úgy füstöl”.

A város legnevezetesebb kerthelysége a XIX. század fordulója után a Fischer-csárda, ma ismert nevén a Halászcsárda, mely közvetlenül a tóparton épült. Specialitásai természetesen a halételek, íme a keszthelyi fogasszeletek receptje:

• Az előzőleg besózott fogasszeleteket (60 dkg) apróra vágott hagymával vajon megfuttatjuk, majd hozzáadott 2 dl fehérborral megpároljuk. A halszeleteket kiszedjük, félrerakjuk. Vajon gombát párolunk (20 dkg) egy-egy zöldpaprika és paradicsom hozzáadásával. Átesszük a hal főzőlevébe, sót, fehérborsot adunk hozzá és vajas liszttel sűrítjük. Ha mártás sűrűségűre forrt, ízlés szerint citromlével és tejszínnel ízesítjük, majd ezt a mártást öntjük a halszeletekre. Köretnek kiváló hozzá a petrezselymes újburgonya.

A költők által magyar Olimposznak nevezett Badacsony sem dicsekedhet korai vendéglátással. Első szállói a Hableány és a Neptun voltak, de mind a mai napig a legismertebb és leghíresebb a Kisfaludy Sándor présházából kertvendéglővé alakított Kisfaludy ház. Kisfaludy egy badacsonyi szüreten itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Szegedy Rózával. A szerelem és a táj szépsége több vers megírására ihlette a költőt. A „Csobáncz” című regéjében így emlékezik a szüretre:

„Bő víg s népes volt Badacsony
Az akkori szüretben;
Mozgott, hangzott az egész hegy
Fenn és alatt, kint és benn.
Durrogtanak a mozsarak,
Hogy a bércek ropogtak,
Kongtak a még üres hordók,
Az ostorok pattogtak:
Harsogtak a tárogatók,
A hegedűk zengének,
Szólt a duda, tapsolt a tánc
S a sarkanytyúk pengének.’

A Balaton talán legszebb vidéke Balatonfüred és környéke. Szénsavas forrásai már az 1730-as években ismertek voltak, ennek köszönhetően itt alakult ki legkorábban az idegenforgalom.

A savanyúvíz források nyáron tömegeket vonzottak, de kezdetben – megfelelő szálláshely hiányában – a szabadban felütött sátrakban találtak menedéket. Íme a sátorozás és a kempingezés kezdete a tó partján, 260 évvel ezelőtt! Füredet nevezték először a Balaton fővárosának és ki ne tudná, hogy 1825-ben Szentgyörgyi Horváth Anna tiszteletére itt rendezték az első Anna bált. A Horváth ház mellé épült az első Nagyvendéglő, de Wilhelm Richter német utazó 1844-ben már négy vendéglőt említ, bár nincs megelégedve:

„Az élet itt nem olcsó s bár a vendéglő és korcsmabérlők csekély bért fizetnek, mégis nagyon vágják a vendégeket, ami Magyarországon igen szokatlan dolog”.

Az 1900-as évek elején már állt az Ipoly udvar, az Erzsébet, a Klotild és a Grand Hotel is. A legnagyobb kerthelységekkel a Stefánia udvar és a Keglevich udvar rendelkezett.

A magyar irodalom legjobbjai állandó vendégek voltak Füreden és mindegyikük megörökítette ott tartózkodását. A méltatlanul feledésbe merült költő, Berda József így emlékezik:

SAVANYÚVIZ
„Mintha Füred oldottabb bora
folydogálna beléd titkos földi
ereken által, olyan az ízed.
Savanyú víz vagy bár, de majdnem
gyenge borízű ital; ideg és gyomor-gyógyító!
Ó, jó kedvet adó forrás! ne száradj ki soha
és légy még időtlen időkig szomjúságot
csillapító vigaszunk.”

Horváth Dezső, a blog vendégszerzője

Érdekes írások a Balatonról itt is vannak. (Kattintsr rá!)