HA MA A VELENCEI tóhoz utazunk, talán nem is jut eszünkbe, hogy a vadregényes vizek mellett, vagy száz esztendeje igen kimagasló csendes- és pezsgőborok is készültek. Vélhetően arra is kevesen gondolnak, hogy egykor milyen gazdag lehetett a Kárpát-medence pezsgő kultúrája, s nem csupán négy-öt ismertebb márka közül lehetett választani az üzletekben és a szórakozóhelyeken. Valaha szebbnél szebb italok készültek Villánytól Szeredig, Velencétől Aradig. A XX. század elején, pezsgőnek való alapanyagot sokfelé termeltek, de olyat, amely valóban kimagaslott és igazi megbecsülést hozott a gazdának, csak nagyon szűk területen. Utóbbira szép példa a velencei Bence-hegy, a helyi pezsgő és Belatiny Artúr neve.

A velencei borvidék jelentőségét jól mutatja egy 1865-ös összeírás, hiszen Pákozd, Sukoró, Velence, Nadap, Pázmánd községekben ekkor már 1049 katasztrális holdon gazdálkodtak a termelők. Virágzott szőlőtermelés és borászkodás, emellett igen fejlett volt a borkereskedelem is.

A hagyományok ápolói szerint itt művelt szőlőt Vörösmarty Mihály, majd itt működött a szakmában nagy tekintélynek örvendő Cseh Ede, és a Braun testvérek pezsgőpincészete is. Bár kétség kívül sokat tettek azért, hogy népszerűek legyenek az itteni gyöngyöző italok – mégsem elsősorban ők, hanem a később szintén Velencén letelepedő pezsgőgyáros, Belatiny Artúr (1869-1937) szerzett elévülhetetlen érdemeket, aki igazán jó, világhírű pezsgővé dolgozta fel a Velencei-hegység kiváló minőségű, zamatos szőlőit.

Belatiny igen változatos életet élt, a budapesti Kereskedelmi Akadémia elvégzése után Nyugat-Európába ment tanulni. Hazatérése után előbb saját pezsgőgyárát fejlesztette, később a Földművelésügyi Minisztérium Országos Központi Mintapincéjének főbizományosa lett.

A velencei Belatiny pezsgőborgyár komoly nemzetközi elismerésben is részesült: az 1900-as párizsi világkiállításról aranyéremmel térhetett haza. A több száz éves szerves fejlődésnek, a gazdag hagyományoknak, a hungarikum szempontból ma már felbecsülhetetlen értékű fajták virágzásának vetett véget a 19. század végén beköszöntő filoxéravész. A járvány hatására a velencei szőlőhegy szinte teljesen kipusztult, legjobban a pákozdi Külsőszőlő vészelte át a pusztulást. A filoxéravész után a többi községbe innen vitték a vesszőt a szőlőrekonstrukció megkezdéséhez.

Belatiny természetesen aktív szerepet vállalt az újratelepítésekben, de folytatta közéleti munkáját is. Tíz éven át, 1920-tól 1930-ig a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként tevékenykedett, helye volt több jelentős bank és iparvállalat igazgatótanácsában, és egy sor közgazdasági szervezetnek, szakmai kamarának is tagja volt. A politikában is szerepet vállalt, 1927-ben parlamenti, felsőházi mandátumot szerzett.

Az 1931-1936 közötti ciklus képviselőinek munkáját bemutató Magyar Országgyűlési Almanach gazdag életrajzi adataiból pár dolgot mindenképpen ki kell emelnünk: Belatiny

„szakosztálytagja az Országos Mezőgazdasági Kamarának, tiszteletbeli tagja a Magyar Kereskedelmi Csarnoknak, társelnöke a Magyar Borkereskedők Országos Egyesületének, elnöke a Pezsgőgyárosok Országos Egyesületének, igazgatóválasztmányi tagja a Magyar Szőlősgazdák Egyesületének, tagja az Országos Szőlő- és Borgazdasági Tanácsnak, a Borvizsgáló és Ellenőrző Bizottságnak.”

Minden erőfeszítés ellenére 1935-ben már csak 570 katasztrális hold volt a tó körüli szőlőterületek nagysága. A csökkenésnek csupán egyik okozója a filoxéravész. Az igazságtalan trianoni békediktátum okozta politikai és gazdasági sokkból szinte még fel sem ocsúdott a nemzet, mikor 1929-30-ban bekövetkezett a gazdasági válság, emiatt pedig – akárcsak most – zuhantak a szőlő- és borárak, csökkent a piac, így egyre kevésbé volt értelme szőlővel és borral foglalkozni.

Azóta sok minden megváltozott a Velencei-tó körül. A II. világháború utáni időszak szakemberei már nem tartották érdekesnek a tó környékén elterülő ültetvényeket és az azokból készíthető borokat, így szinte megállíthatatlan lett a hanyatlás.

Sajnos, ahogy eltűntek a Bence-hegyi szőlők és présházak, úgy hagyott fel az aktív működéssel Velence híres pezsgőgyára is. A korábbi szőlőterületek többségén ma már hétvégi telek vagy nyaraló található, s csak kevesen tudják, hogy az egykori pezsgőgyáros és bornagykereskedő Belatiny gyárának, a korábbi Braun pezsgőüzemnek egykori pincéje ma is megtalálható az időközben üdülővárossá fejlődő település ófalujában.

• A ma ismert és bejáratott pezsgőnevek mellett kevés a hagyományos, legszebb és leghagyományosabb technológiával készült pezsgő hazánkban. A jelenlegi törvényi előírások egyelőre nem is igazán teszik lehetővé, hogy ez kiteljesedjen, de azért talán készülődik valami. Reménykedjünk abban, hogy nemsokára újra sok szép, változatos termőhelyről származó, kisszériás, valóban minőségi pezsgő közül lehet majd választani.

Rosenmayer András, a blog vendégszerzője