AZ ARANYDURBINCS (Sparus aurata L. 1758) ahogy azt már sokan tudják, a francia dorade royale, vagy a német Goldbrasse, az angol gilt-head (sea) bream magyar neve. Nevezik még doradanak is. Átlagos mérete 35 cm, azonban akár 70 centiméteresre is megnőhet, amikor már bőven lelóg a tányérról. Az elmúlt héten Ausztriában járva szokás szerint felkerestük Silvanot is, akinél nem mulasztunk el vacsorázni, ha éppen a Kreischbergen síelünk.
A környéken ugyan akadnak panziók étteremmel, s ott a sokak által ismert Moser söröző is, aminek a pájsliját tavaly éppenséggel még dicsértem (idén már nem teszem, mert az idei vékony és sós étel már nem érdemel elismerést).
Meglepetésemre a környék gasztronómiájában az elmúlt években inkább csak visszalépés tapasztalható, mint szembetűnő fejlődés. Lehet, hogy időközben én lettem igényesebb? Esetleg a sokat ostorozott hazai átlagszínvonal emelkedett? Ki tudja? Mindenesetre az olasz Silvano, a hegyen még tartja a formáját és buzgón készíti kemencében sült ételeit.
- A válság az olasznál is érdekes fordulatot hozott. Amíg korábban – ahogy az normális – a vendég, ha már asztalt foglalt, s vacsorát is rendelt, itallal, addig maradt, amíg gondolta, s jól érezte magát, most bizony ilyen nincs. Alighogy elfoglaltuk a helyünket, kiderült hogy az asztalra már újabb foglalás van, tehát ne is gondoljuk, hogy bármeddig ücsöröghetünk békésen.
Az ausztriai porból készült kreischbergi éttermi ételek, mint a legkülönbözőbb „húslevesek”, vagy a „carbonare”, stb. után jól esett Silvano friss halétele.
Friss hal (Ausztriában, a hegyen!), tengeri só, rozmaring, egy gerezd fokhagyma, extra szűz olíva olaj, s persze a kemence: ennyi a titok! Az eredmény nem is maradt el, s ezen az ausztriai héten ismét Silvano egyszerű, természetes étele vitte el a pálmát. Messze kirítt a műételek sorából.
- BOR: a halhoz Pinot bianco (Pinot blanc), a genetikailag kevéssé stabil Pinot noir egy pontmutációjának eredményeként létrejött fehér szőlő kellemes tájjellegű olasz borát ittuk, amit a pincér ajánlott. Némi meglepő gorgonzolás illat ugyan fellelhető volt a borban, azonban ez nem vált zavaróvá, és mindvégig jól iható maradt a háznak ez a bora. Összességében illett a rusztikus halhoz.
Csíki Sándor♣
SZALONTÜDŐ VARIÁCIÓK Ausztriából
SZLOVÁKIAI KONYHA
HALÁSZLÉ (5. rész)
VASKERESZTES – a határszélen
BOLLITO MISTO
És még sok más érdekes írás…
Valamilyen durbincs a Balatonban is van, a horgászok vissza szokták dobni, vagy sneciként használják.
Az osztrákok a pénteki halnapot is nagyon komolyan veszik, nem csak böjt idején. Irigylem őket!
„Saját levében”: vágó durbincs. Sneciként nem használják, mert az a szélhajtó küsz beceneve.
A szélhajtó küsz pedig kedvenc tápláléka a küszvágó csérnek… 🙂
A küszvágó csért ismerem, Karácsony Benő regénye hívta fel rá a figyelmemet!
A snecit úgy értem hogy felszeletelve ragadozó halat fognak vele. Egyébként ezt a durbincsot is meg lehet enni?
„saját levében”: persze, ehető, sőt, nagyon finom. Egy baj van vele, a 15 centis már óriásnak számít…
Gyerekkoromban rengeteg durbincsot fogtam gilisztával és eszegettük őket édesanyámékkal szorgalmasan. Aztán eléggé meggyérültek (párhuzamosan a süllőállomány gyérülésével) és ma már inkább csak ujjnyiakat lehet fogni. Helyette szaporodik a Balatonban a törpeharcsa, pontosabban annak egy különösen korcs és mini verziója.
Elég csúnya halacska a vágó durbincs, de én nagyon kedvelem őket. Régen (amikor még volt ponty a déli parti nádasokban) sokat pontyoztam a nád mellett vízben állva nyáron. A durbincsok pár perc után odajönnek és elkezdik tisztogatni a lábam a víz alatt…
rágták a szőrszálakat mi 🙂
Sance: höhö, volt ott más is (hónapos retek). 🙂