SAJTÓKÖZLEMÉNY: A Tokaj Reneszánsz – Tokaji Nagy Borok Egyesülete és a Tokaji Bormívelők Társasága Sajtóközleményt adott ki a sokat vitatott szerencsi szalmatüzelésű erőműről, arról a bírósági itéletről, amely jogszerűnek tartotta a hőerőmű környezetvédelmi engedélyének kiadását.
A jelen bírósági ítélet, amely „jogszerűnek” tartja a szerencsi szalmatüzelésű hőerőmű környezetvédelmi engedélyének kiadását az illetékes hatóság részéről, újra rámutat a hazai világörökségi értékek védelmét biztosító jogszabályok hiányosságaira.
A Magyar Köztársaság kormánya és parlamentje két jogi mulasztást vétett: 1985 óta nem alkotta meg a világörökségi értékek védelmét biztosító törvényt (Magyarország ekkor csatlakozott az UNESCO 1972. évi világörökségi egyezményhez); valamint amikor a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék világörökségi címet kapott (2002), nem gondoskodott annak megfelelő, nemzeti szintű jogi védelméről.
A jelen bírósági döntés csupán ezt az önmagában jogilag rendezetlen helyzetet mutatja meg újra, bizonyára nem lehetett tekintettel a fenti kormányzati és parlamenti alkotmányos mulasztásokra sem, önmagában nem az erőmű megépülésével azonos. A borvidék értékeinek védelmét felvállaló borászok továbbra is elfogadhatatlannak tartják a beruházás megépítését.
A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által készített „világörökségi szempontú hatástanulmány” (2009), továbbra is a világörökségi értékeket veszélyeztető beruházásként értékeli az erőmű esetleges megépítését, és többek közt azt is kimondja, hogy annak új helyszínt lenne szerencsés találni (lásd: www.vilagorokseg.hu). Ezzel a szakmai megállapítással és az érveivel továbbra is egyetértünk (az erőmű megépítése ellentétes a világörökségi kezelési tervvel, a tüzelőanyag beszállítása jelentős módon megnövelné a térség már így is túlterhelt közúthálózatát, kedvezőtlen tájképi hatások stb.).
Az ügyben tovább tart az UNESCO Világörökségi Bizottság eljárása is a magyar kormány felé, amelynek 2011. február 1.-ig kell a következő jelentést benyújtania a szerencsi erőmű ügy állásáról, megoldásáról, valamint a fenti joghézagok megszüntetéséről. Az UNESCO Világörökségi Bizottságának 2009. júniusi határozata az ügyben szintén olvasható (lásd: www.vilagorokseg.hu).
Bízunk benne, hogy a Magyar Köztársaság kormánya mindent elkövet annak érdekében, hogy a hazánk nemzetközi kötelezettségvállalásait súlyosan érintő, és a Tokaj-hegyaljai borvidék világörökségi értékeit visszavonhatatlanul károsító beruházás ügye megnyugtatóan lezáródjon, és a már készülő „világörökségi törvény” elfogadásra kerüljön.
Jelentős mértékben a szerencsi erőmű ügy hatására is a Tokaj-hegyaljai borvidék szőlész és borász egyesületei és szervezeti, felelősséget érezve a közös borvidéki ügyekért, 2009 tavaszán létrehozták a Tokaj-Hegyalja Fejlődéséért Szövetséget. Bízunk benne, hogy együttműködve a térség önkormányzataival, turisztikai vállalkozóival és más gazdasági és civil szereplőivel, a jövőben hatékonyabban tudunk fellépni annak érdekében, hogy a borvidéken minél több olyan munkahelyteremtő beruházás és fejlesztés indulhasson, amelyek a térség meglévő adottságaira épülnek és nem ellentétesek annak világörökségi értékeivel. A Szövetség munkájáról további információk kaphatók: 06-20-458-73-32.
Tokaj Reneszánsz – Tokaji Nagy Borok Egyesülete
Tokaji Bormívelők TársaságaTokaj-Hegyalja, 2010. január 25.
kíváncsi leszek, hogy az erőművet eddig ellenző ellenzéki politikusok tavasz után hogyan fognak viszonyulni a kérdéshez…
Szeretném itt is emelni a hozzászólásosk színvonalát, ezért beírom, amit a Műveltre: tüzes lófaxot dugjanak fel Hujber Ottó valogába!
Ha lesz tüntetés, szívesen hozok egy jókora lófasz-imitációt, seprűnyélen. Már csak az Ottó hozzáállása kérdéses…
Remélem H.Ottó beíródik a történelembe!
Meggondolatlan elképzelés. Inkább várni kellett volna egy újabb és várhatóan más álláspontú helyzet megoldást kínálóvéleményére, vagy döntésére
H.Ottó formátumban az újságokban írták a bűnözők nevét 90′ évek előtt, ha fiatalkorúak voltak 🙂
Sance: most is így írják, tisztelni kell a bűnözők személyiségi jogait, nyilván. Biztos tanulnak a példából és ezentúl ők is tisztelni fogják másokét. 🙂
Mint a mesében, ahol Gördön, a nyolcadik törpe libát terel a réten, miután elélvezett (nem H. Ottóval, annyira még nem durva a mese) Hófehérkével.
Csíki Sándor :”Remélem H.Ottó beíródik a történelembe!”
Nem a történelembe, óhajom szerint a börtön nyilvántartásba: H2O (Nálam: H2SO4)
Elcsitultak a kedélyek, talán szakmai szempontból is beszélhetünk róla. Csodálatos létesítmény egy ilyen hatalmas méretű, jelentős teljesítményű erőmű, amelyik ilyen magas fokon automatizált! Höt termel, eltünteti az egyébként kezelhetetlen növényi hulladékot, ráadásul munkahelyet teremt! Kincshez jut, aki ezt üzemeltetheti! Csakhogy egyetlen, általában mellékesnek tekinthető paraméterét -t.i., hogy pernyekibocsátása is zéró legyen- leginkább stacioner üzemben, laborkörülmények között sikerült elérni, amikor is folyamatos fejlesztői felügyelettel őrködtek az optimális tűztér-feltételek folyamatos fenntartásán. Ennek okát leginkább az extra kis tömegsúlyú tüzelőanyag, annak változó tömörsége okozza. Primitív összehasonlításként, amíg a korszerű szabályozással szerelt olajkazánok üzemi tartományuk 10-15 %-ában, a gázkazánok 25-40 %-ában biztosítható a tökéletes égés, adig egy szalmatüzelésnél ez a tartomány kb 4 %! Folyamatos, értő felügyelet mellett ez még megvalósítható, ipari körülmények között nem. Nem említetem még a felfűtési és leállási fázist, amikor is csak erős -célszerűen gázüzemű- támasztófűtéssel érhető el a tökéketes égés. Ha mindez nem biztosított, elkerülhetetlen a gáznemű- és szilárd szennyezőanyagok szétterülése az erőmű környékén.
A tüzelő beszállításának és előkészítésének feltételeit nem ismerem, de vélhetően abban is előfordul olyan hibalehetőség, ami az erőművet adott környezetében alkalmatlanná teszi vagy létesítését indokolatlanul megdrágítja.
Egy biztos: ez a Kincs elveszett!