CSIFFÁRY TAMÁS (51) legújabb könyvéről, az „ÉVGYŰRŰ(k), avagy a mi kis történelmünk” (2009) című műről írni különösen örömteli. Örömteli, mert a szerző olyan művet írt, amelyet talán még senki a magyar és a világirodalomban. A szerző soktucatnyi megjelent könyv után állítja, hogy ez élete eddigi legjelentősebb műve. Összes művének ismerete híján ezt csupán elhinni tudom, megítélni nem, de az egészen bizonyos, hogy olyan alkotás született, amelyre figyelni kell.

„…magunk is egy darabka történelem vagyunk.”

„Két férfi, apa és fia írnak történelmet. Az apa 1925-ben a fiú 1958-ban született. Mindketten ugyanazt beszélik el: egy család száz esztendejét, családét, mely a parasztsorban élő kisnemesi léttől a munkásságon át az értelmiségbe vezetett, a magyar polgárosodás egy fejezetét. Az apai emlékiratokat a fiú formálta újra, az olvasó pedig nyugtalanul teszi le a könyvet. Vajon két emberöltő múlva ki és milyen történeteket mond el rólunk?” (Dr. Tringli István történész, MTA Történettudományi Intézet)

„… a múltnak nincs alternatívája…”

A családszociográfia gyökerei feltételezhetően a legősibb időkig nyúlnak vissza. Az írásbeliség előtt a tábortüzeknél minden bizonnyal mesélt eredettörténeteket akár a legkorábbi előképének is tekinthetjük, Az Ószövetség hosszú, ám a kor emberének olyannyira fontos felsorolásai arról, hogy ki, kit nemzett, szent szöveggé váltak és évezredek múltával sem váltak közömbössé, mert valami nagyon emberit, nagyon lényegeset ragadnak meg. Ez a lényegi, véleményem szerint, nem más, mint az örökké keresett kapocs egyén és közösség, jelen és múlt  között. A jelenben levés vágya mellett örök és kielégíthetetlen vágyódás él a múlt folyamába ágyazottságra, az egyén létének történelmi igazolására is.

„Az a történet a miénk, amelyben megváltozunk. Családi múltunkban az egyes történetek, mint a fa törzsében az évgyűrűk csak gyűlnek, gyűlnek. Egyik évet, évtizedet követi a másik, rajzolódnak a körök; de csak a külsőkből sejtünk valamit, a belsők rejtve maradnak.” (Csiffáry Tamás: Évgyűrű(k), Bevezetés)

Csiffáry Tamás könyve egészen kivételes alkotás. Őszinte, részlet gazdag, sallangmentes, megragadó. Tiszta szívvel ajánlom mindazoknak, aki a felszínnél többet szeretnének látni, érezni.

Csíki Sándor♣