A VALLONOK SZEREPE, jelentősége talán nem eléggé ismert még, pedig „kókonya” földjén igen sokat tettek azért, hogy az egyház és a király erőfeszítései valóra váljanak.

Vallonok „kókonya” földjén

A borászat évezredekre visszanyúlóan szakrális jelentőségű. Szent István, majd az őt követő uralkodók, akárcsak a keresztény egyház, kötelességüknek érezték a szőlő és borkultúra elterjesztését. E cél érdekében képzett vallon és német telepeseket hívtak az országba. Akadt hely bőséggel. Theotmar salzburgi érsek a honfoglalás táján (900) még azt írta a pápának Pannóniáról, hogy soknapi járóföldre „elhagyott”. A 11. század közepére, a vallonok legelső betelepülése idejére, a helyzet némileg már változott, de a Rajnán-túli területekhez képest még mindig igen csekély volt a népsűrűség. Az ország vonzerejét a kimeríthetetlennek látszó szabad földterületek mellett a dicsérő leírások is fokozták. A mór Abu-Hámid al-Garnati 1150-53 között három évet töltött hazánkban, hogy a szerémségi moszlim falvakban és másutt a Koránt magyarázza. Hízelgő véleménye szerint

„Magyarország egyike azon országoknak, ahol a legkönnyebb és legjobb az élet”. 

Freisingi Ottó a keresztes hadakkal járt erre (1147). Az itt lakókat ugyan nemes egyszerűséggel csak „az emberiség szörnyetegeinek” tartotta, ám az országról áradozva beszélt:

„…oly gazdagnak ismerik természettől fogva virágzó szépsége és földjeinek termékenysége miatt, hogy szinte Isten paradicsomának,…látják.”

Ez a Paradicsom egy 1308-ban itt járó francia szerzetesnek a „számtalan falu” ellenére is még „üresnek tűnik fel”. Sűrűn idézett sorai szerint hazánk

„Földje legeltetésre alkalmas, és rendkívül gazdag gabonában, borban, húsféleségekben, aranyban és ezüstben; a halak bőségében viszont csaknem felülmúlja az összes országot.”

Mindez megerősíti a kutatásokat, melyek szerint a korabeli Kárpát-medencében az életlehetőségek egészen kimagaslóak voltak. A fejlett, azonban relatív túlnépesedett észak-francia területekről ide érkező vallonok joggal érezhették úgy, hogy ez a bőség földje (pays de cocaigne). 

• Kókonya szavunk a középkori vallon „cocaigne” (bőség) szóból származik. Különböző nyelveken (Cockaigne, Cockayne, Cuccagna, Luilekkerland, Schlaraffenland), ez a szegény ember paradicsoma, a bőség mitikus földje (pays de cocaigne), a tejjel mézzel folyó Kánaán, ahol a hegyek sajtból, a folyók borból, a kerítés kolbászból van, és megbüntetik azt, aki dolgozni mer. Mitikus utópia ez. Olyan, mint El Dorado, vagy Atlantis, ám mégis képes volt a „Cuccagna” (Amerika) felé induló olaszok kivándorlásának hajtóerejévé válni. A magyar népnyelvben a kókonya jobbára csak a húsvétkor megszentelt sonka levében kifőtt tojást, a hímes tojást és általában a húsvéti szentelt hideg ételeket, a fonott kalácsot, sonkát, bárányt, tojást, sót jelenti. Eredeti, Nyugat-Európában a mai napig élő jelentéstartalma, szimbólumrendszere nálunk már korán elveszett. 

A 11-14. század között több hullámban érkező vallonok telepeit Eger, Tokaj, Székesfehérvár és a Szerémség vidékén is megtaláljuk. Nicolaus Olahus (1493-1568) esztergomi érsek „Hungaria” (1536) című művében megemlíti, hogy az Eger-völgyben akadnak még olyan falvak, ahol a Liége környékéről származó telepesek („Latinus”) „mind a mai napig franciául beszélnek”. A vallonokat a középkori magyar nyelv az itáliaiakkal együtt „olaszoknak” nevezi, amit Olaszliszka, Bodrogolaszi, a szerémségi Nagyolaszi neve is őriz. A Tállya és Andornaktálya nevek ugyancsak vallon eredetűek.

• Királyaink és az egyház szándéka évszázadok alatt, de beteljesedett: az északkelet-magyarországi szőlőkultúra kialakulására, majd hosszú ideig a fejlődésére is a betelepedett vallon (és német) telepesek és velük a nyugat-európai szőlőművelés gyakorolt hatást. 

Ugyanígy történt ez a Tokaj történelméhez szorosan kötődő Délvidéken, a Szerémségben is. Itt az 1150-ben létrejött vallon Francavilla település és a fölé emelkedő Fruska-Gora (Frank-hegy) játszott évszázadokig meghatározó szerepet. Amíg a Szerémség virágzott és borát messzi földre vitték, addig az északi Tokaj-Hegyalja csendesen munkálkodva várta sorsa fordulását.

A változást a török előretörése, a Szerémség feldúlása (1521) hozta meg. Ezzel Tokaj történelmi lehetőséget kapott, amivel lakossága is élni tudott. A helyzet kedvező alakulásához az is hozzájárult, hogy a boraik értékesítésében is jártas szerémségi vallonok Tokaj környékére települtek át. Ezzel nem csak a francia-vallon eredetű furmint, de a menthető vagyon és a déli borvidék szakmai tudása és sikerorientáltsága is északra került. Így esett, hogy a 16. század közepére a szakemberek, a know-how és a piaci lehetőségek új és szerencsés konstellációja állt elő. Egy ilyen helyzetben a fogyasztók és kereskedők sem sokat váratnak magukra, ahogy azt a következő részben láthatjuk.

Csíki Sándor♣

Az I. rész itt található