EGYIK MÉLTATÓJA, talán legjobb monográfusa azt aggatta Haraszthy Ágostonra epiteton ornans gyanánt, hogy nyughatatlan ember volt. Türelmetlen. Képzeletdús. Törtető. Vasegészségű. Teátrális. S persze önfejű. Vagyis: magyar.
Haraszthy Ágoston
Talán ennyi is elég, hogy elképzeljük Haraszthy Ágoston (1812-1869) réges-régi figuráját, és azonnal elődünknek fogadjuk. Aki többek közt grófnak és ezredesnek adta ki magát (noha nem volt született arisztokrata, de nemes és testőrtiszt igen.) Aki aztán annyi mindenféle volt 57 évnyi rövid, de zaklatott élete során, hogy felsorolni is sok. Aki a prérin, de Európa hercegi szalonjaiban, sőt San Francisco cifra újgazdagai közt is egyformán otthonosan mozgott. Kalandor is, tán szélhámos is (néhányan csalónak tartották) – megszállott is, kiállhatatlan is, karrierista is, becsvágyó is, zseniális is. De végül mindez semmi, mert ma már úgy tartjuk számon e hajdani bácskai magyart, mint a kaliforniai szőlőkultúra atyját („The Father of California Viticulture”). Vagyis magyar „világsztárnak”. Akármerre keressük hírét-dicsét, könyvekben, világhálón, szőlészeti szakirodalomban, gyengéit sem tagadva, azok közé a kevesek közé tartozik, akiket a nemzetközi (főleg amerikai) emlékezet magyarként is számon tart. 1862-es angol nyelvű könyvét (Grape Culture, Wines and Wine Making with Notes upon Agriculture and Horticulture) meg nem csupán „számon tartják”, hanem a 20. századig alapműként több nemzedék tanulta belőle. Nevét szobrok, táblák, utcák és intézmények őrzik.
Először is pionír volt, „felfedező” a szó klasszikus értelmében, aztán befektető, hídépítő, malomtulajdonos, téglaégető, gabonatermesztő, sheriff, városalapító, aranymosó, kormánymegbízott és vincellér és borkereskedő. Élete utolsó szakaszában cukornád-ültetvényes és rumkészítő Nicaraguában, míg egy szép napon saját birtokán föl nem falták a krokodilok.
- Másik kedvenc figurám egyébként egy Haraszthy-korabeli csavargó, Mihályi Béla, aki diákként ment „világgá” – ugyanis gimnáziumi bizonyítványát nem merte hazavinni. Volt, írja róla az öreg Szinnyei: „kereskedősegéd, asztaloslegény, jövendőmondó, pincér, műlakatos, pezsgőgyári munkás, gyógyszertári laboráns, matróz, turista, csaposlegény, színész, fűrészgyári munkás, órássegéd, zárdaszolga, borkereskedő, gépészmérnök (?), mészáros, pék, szakács, titkosrendőr, gesztenyesütő, hordár, garabonciás diák, cirkuszi művész, konzuli tisztviselő, bába, kénbányamunkás, iskolamester, leányszöktető (?), öszvérhajcsár, bűvész, tolonc, jeruzsálemi zarándok, kalapossegéd, jegyszedő, utazó ügynök, állatorvos stb.”
Hogy Haraszthy miért került ki Amerikába, az első híradás, Bölöni Farkas amerikai útinaplóinak megjelenése (1834) utáni években, 1840-ben, az nem teljesen világos. (Bizonyára azért is, ahogy a régi vicc mondja, amiért mi száz évvel később itthon maradtunk a Kádár-rendszerben. Kalandvágyból.) Mindenesetre Kossuthra hivatkozott 1842-es wisconsini passzusában (társak voltak a pozsonyi diétán) – itt aztán birtokot vett és várost alapított. (Egyébként korához képest is nagyszabású figura volt a robosztus bácskai magyar és nagystílűen gondolkodott – John Tyler amerikai elnök is estélyt adott tiszteletére.) Közben visszahajózott s kivitte népes családját. Birtokának a Széptáj nevet adta, amely most Sauk City néven 3.019 lakosú wisconsini falucska.
’48-ban karavánt szervezett (Wagon Train Master) és Új Mexikón és Arizonán át, indiánok lakta vidékeken keresztülvágva Kaliforniába költözött. (Az indiánok nagyon érdekelték, 1844-es, Pesten kiadott kétkötetes könyvében, az Utazás Éjszakamerikában című munkában külön fejezetet is szentelt nekik.)
De a közvélekedéssel ellentétben nem róla, hanem a szintén magyar világutazó Xántus Jánosról formázta Old Shatterhand figuráját Karl May.) San Diegóban lett sheriff és képviselő – előbb itt, majd San Franciscótól északra, Sonomában szőlőtelepítésre adja a fejét. Észreveszi, hogy Sonoma környékét szelíd dombok veszik körül, nyugatról magasabb hegyek és fenyőerdők védik, a Csendes Óceán hűvös levegője és a tengerből fölszálló finom fehér ködök ide már nem férkőznek el. 1857-ben lerakja a birtok alapjait, a Buena Vistát (ma is működik Buena Vista Carneros néven).
Vesszőket hoz Európából (300 fajtát és százezer oltványt) – köztük a Zinfandellel, amelynek regényes története sokáig a viták tárgya volt. A Zinfandel lényegében az egyetlen tősgyökeresnek számító kaliforniai szőlő ma is – bizonytalan eredettel. Az egyik eredetmonda szerint azontúl, hogy Haraszthy hozta be Kaliforniába, ősét ma is termesztik Magyarországon, cirfandli néven, igaz, hogy piros gyümölccsel. Ám a szőlő szülőföldjét ma sem lehet teljes bizonyossággal megállapítani: a DNS-vizsgálatok szerint genetikailag megegyezik az Aquilában termesztett primitivóval, más kutatók a dalmát plavac mali fajtával való rokonságára mutatnak rá. (A mi cirfandlink egészen más jellegű szőlő: késői érésű, hűvös klímát, nyirkosabb talajt kíván; bora könnyű, fűszeres, a régi vincellérek még úgy mondták, asztali bort ad.)
A jól elkészített Zinfandel viszont vörösbor – egész Amerika kedvence (ma is komoly Zin-fesztiválokat szerveznek) vaníliafagylaltra és eperre-málnára emlékeztető illattal. Vagyis gyümölcsös, lágy és simulékony; egyesek Kalifornia kékoportójának is nevezik.
Életművének kételkedőbb emlékezői is legalább két fontos tényt elismernek: ő tette kereskedelmileg is sikeressé Kaliforniát és ő bizonyította be, hogy ebben a klímában is lehet öntözés nélkül jó minőségű szőlőt termelni. Mások, amerikai hívei, azt írják, hogy „Count Haraszthy” a leleményesség, a vállalkozó szellem és a gondoskodás nagyszerű örökségét hagyta maga után. Az a 10 ezer dollár, amit szőlőoltvány-vásárlásaival vállalkozó szelleműen kockára tett, idővel busásan megtérült és Kalifornia nevét felkapta a világhír. Földszeretet, soha meg nem alkuvás, leleményesség, zsenialitás – ez a nagy titok.
Ambrus Lajos író a blog állandó vendégszerzője
Semmilyen írásos dokumentum nincs arra vonatkozóan, hogy Haraszthy valóban testőr lett volna. Nem szerepel a testőrök kiadott névsorában. Az újabb, a kaliforniai bortermelés történetére vonatkozó irodalom szerint erős túlzás őt a kaliforniai szőlőkultúra atyjának nevezni. Előtte is jelentős szőlőtermesztés folyt már Kaliforniában és nem ő hozta be oda az első európai szőlőket. A zinfandelt sem ő honosította meg az államban. Az 1862-es könyve leginkább jelentés volt európai útjáról és nem szőlőtermesztési útmutató. Nem volt aranyásó, hanem két társával aranyolvasztó üzemet működtetett. Semmilyen dokumentum nincs arra vonatkozóan, hogy országgyűlési képviselő lett volna.
Az írás ugyan Ambrus Lajos műve, ám valamit magam is konyítok a témához, tekintettel, hogy más írásomban szerepel Haraszthy. Lehet, hogy semmit nem jelent, hogy az amerikaiak mit is gondolnak minderről, de azért érdemes ebben a témában figyelembe venni őket és elolvasni az ottani véleményeket. Amikor Kaliforniában jártam , az ottani borászatok ismertetőiben bizony ők a Kalifoniai borászat atyjaként tartják számon. A legrégibb működő borászatnak is a Haraszthy félét tartják. Haraszthy előtti jelentős kaliforniai borászatról beszélni számomra azért is meglepő, mert a Kaliforniai aranyláz (1848-1855) előtt néhány orosz prémvadász telepen kívül alig akadt más a mai Kalifornia területén. Az aranyláz változtatta meg ezt a helyzetet, hogy aztán néhány éven belül százezrek vándoroljanak a területre, elsősorban persze nem földet túrni, legfőképpen nem szőlőt művelni, hanem aranyat ásni, mosni. Kétségtelen, hogy nem csupán Haraszthy vitt be szőlőtőkéket Kaliforniába. Charles Krug és Mario Vallejo is említésre szokott ebben a témában kerülni. A Zinfandel pedig már korábban, 1830-ban termesztésbe lett vonva és egy William Robert Prince nevű úr vitte be Amerikába (Long Island, New York). Az írás egyébként nem állítja, hogy Haraszthy vitte be a Zinfandelt, csupán úgy említi, mint, amelyik az egyik „eredetmonda”. Ennek az „eredetmondának” az alapja egyébként L.J.Rose nevéhez fűződik, aki 1879-ben azt írta a „California State Agricultural Society” Transactions című kiadványában, hogy a Zinfandel „introduced by the late Colonel Haraszthy from Hungary”. Rose egyébként ezt Haraszthy fiától, Árpádtól hallotta, ami a hitelességet nem erősíti, bár teljesen nem is gyengíti. (Bővebben minderről például Thomas Pinney: „A History of Wine in America” című könyvében találsz, ahonnan az előző rövid adalék is származik, és persze sok egyéb helyről úgyszintén.) Az 1862-es könyv egy részletes beszámoló volt európai útjáról, amelynek a célja, értelme a szőlőtermesztés volt, így akadnak szőlőtermesztéssel foglalkozó részei. Mindezek mellett és után, én úgy vélem, hogy, ha az amerikai borászok (vélhetőleg) többsége úgy hiszi, hogy ő a kaliforniai borászat atyja, akkor én ennek szívből örülök és semmi okom őket ettől eltántorítani, mert mennyivel inkább lenne Charles Krug, vagy Mario Vallejo jobb, és méltóbb „atya”, mint Haraszthy Ágoston?!
Nyár óta csak most tévedtem újra erre a honlapra és vettem észre Csíki Sándor reagálását a hozzászólásomra. Mindenek előtt azt szeretném leszögezni, hogy nagyra tartom Haraszthy tevékenységét és a magyar-amerikai kapcsolatok történetének egyik legfontosabb, legérdekesebb személyiségének tekintem, akinek kaliforniai szőlészeti-borászati tevékenysége is nagy jelentőségű volt. Erre magyarként magam is büszke vagyok. A tényeket azonban mindezek tudatában is érdemes figyelembe venni. Egy dolog ugyanis az, hogy különféle tényezők hatására az amerikai borászok (vélt) többsége a „kaliforniai szőlőkultúra atyjaként” tartja számon Haraszthyt, s egy másik dolog annak vizsgálata, hogy ez a vélemény miért, milyen körülmények eredményeként alakult ki, s hogy minden tekintetben megfele-e a valóságnak. Mert például, Haraszthy egykori szőlészete mai üzemeltetőjének nyilvánvalóan az az érdeke, hogy a fenti véleményt elfogadja és hangoztassa. Ahogyan fiának is nyilván fontos volt apja szerepének kiemelése, még akkor is, ha annak ő nem lehetett szemtanúja, mivel az 1850-es években a keleti parton tanult. Magyarként bizsergető érzés Haraszthy kaliforniai megbecsültségét érzékelni, de a témával foglalkozó kutatóként mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a Harszthy legenda azon elemeit, amelyek bizonyíthatóan nem felelnek meg a valóságnak.
A kaliforniai aranyláz előtt egyáltalán nem csak „néhány orosz prémvadász telep” volt Kaliforniában, hiszen a spanyolok már több, mint kézszáz évvel korábban megjelentek a térségben. Missziókat és településeket hoztak létre, s Mexikó függetlenségének kikiáltásakor (1821) körülbelül 80000-en éltek az akkor Mexikóhoz tartozó azokon a területeken, amelyek aztán az 1846-48 közötti amerikai-mexikói háborúban kerültek – Kaliforniával együtt – az Egyesült Államok birtokába. A több évszázados spanyol jelenlétre olyan közismert településnevek utalnak, mint San Francisco, San Diego vagy Los Angeles. A szőlőtermesztést is a spanyolok honosították meg, s ennek – jóval az aranyláz előtti időkre visszanyúló – kezdeteiről az ön által idézett Pinney könyvben is részletesen lehet olvasni (233-268. o.)Haraszthy kaliforniai tevékenységéről az 1990-es évektől egy „revizionista” irodalom bontakozott ki az Egyesült Államokban, amelynek Pinney könyve is részét képezi, s amely az egyik legkritikusabb Haraszthy tevékenységével kapcsolatban, hiszen egy egész fejezetet szentel a „Haraszthy legend” főbb pontjai cáfolatának. Ezeket a részeket azonban ön nem idézi. Ennek az irodalomnak egy másik fontos darabja Charles L. Sullivan: Zinfandel: A History of Grape and Its Wine (Berkeley, 2003.) című könyve, amely egyértelműen arra az álláspontra helyezkedik, hogy a zinfandelt nem Haraszthy honosította meg Észak-Amerikában és Kaliforniában. A szerző azt is bemutatja, hogy e legenda tudatos kialakításában milyen szerepet játszott Haraszthy Árpád nevű fia. Vagyis Árpádnak a zinfandel eredetére vonatkozó kijelentéseit ennek megfelelően kell kezelni.
Még egyszer mondom, hogy Haraszthy nagyon fontos szerepet játszott a kaliforniai szőlőtermesztés fejlesztésében, de annak megteremtésében korántsem volt olyan kizárólagos, kiemelkedő szerepe. Én úgy gondolom, hogy mi magyarok még így is nagyon büszkék lehetünk rá, s emlékéhez is akkor maradunk hűek, ha szerepét – az újabb kutatások tükrében – ennek megfelelően szemléljük. Ne akarjuk becsapni magunkat. Ne akarjunk tudatosan, annak ellenére is elhinni bizonyos állításokat Haraszthy életével kapcsolatban, hogy azokat az újabb szakirodalom egyértelműen cáfolta. Hiszem, hogy Haraszthy emlékét is ezzel tiszteljük meg a legjobban.
Kedves Csaba!
Örülök, hogy nyár óta újra visszatért. Legközelebb ne várjon ennyi ideig. Köszönöm a hozzászólását! Sok dologban egyetértünk, mint a Zinfandel, vagy akár a Haraszthy fiú szerepe. Kalifornia Napa Valley és Sonoma Valley környéki benépesültségére vonatkozóan a spanyol példát még nem tartom meggyőzőnek, ezért magam is utánajárok. Ha erre a megállapításra jutok, akkor az nálam bizonyára”paradigma-váltás” lesz. 🙂
Én könnyen el bírtam igazodni és azt meg is tudtam,amiért jöttem.Ez az oldal nagyszerű!
Üdvözlet a szerkesztőségnek!
Köszönöm!
I am so glad Agoston has come over to the new world and brought the wine culture to California. I am planning to visit his house and winery.I don’t care if its true or not, factual or not,why not rejoice in this rare bit of family glory.
Keep up the good work!
zsuzsanna emese
Thank you Zsuzsanna, and what about the Goddess Festival? 🙂
Mokcsay Zsuzsanna Emese why write in English, if the your name Hungarian?
Kiegészítés a korábbiakhoz:
Kalifornia lakossága az aranyláz előtt: „In 1848 before the discovery of gold, California had a population of some 12,000 Mexicans – including Californians of Mexican descent, called Californios – in addition to about 20,000 Native Americans and only 2,000 Yankee frontiersmen, soldiers, and settlers.” Az aranyláz által leginkább érintett területek lakossága csekély számú. San Francisco az aranyláz előtt (1846) alig 200 lakost számlált.