A „KULICS” az orosz ortodox keresztények hagyományos húsvéti süteménye, amit a húsvétot megelőző „Szent csütörtökön” sütnek a hívők. A Szovjetunió (CCCP) fennállásának hét évtizede (1922-1991) sem bizonyult elegendőnek a húsvét ünnepének elhalványításához, és ma csupán az oroszok alig 7 százaléka mondja, hogy nem ünneplik meg Krisztus feltámadását.
A 93% közül sokan a hagyományos húsvéti éjféli misére is elmennek. A legtöbben tojást festenek (73%), majd népszerűségben a második helyen az említett húsvéti sütemény, a „kulics” szerepel (43%). 24% azt is tervezi, hogy a húsvéti süteményt a templomban is megáldatja.
A kulics receptje
- Hozzávalók:
- 125 ml tej
- 40 ml növényi olaj (semleges ízű)
- 30 ml méz
- 675 g (4 1/2 csésze) liszt
- 1 ek. szárított élesztő
- 9 tojás sárgája
- 220 g kristálycukor
- ½ tk. szerecsendió
- ¼ tk. őrölt kardamom
- 1 tk. vanília kivonat
- 40 ml Cointreau és brandy
- 1 narancs héja reszelve és a narancs leve
- 1 vanília rúd, amiből a magvakat kikaparjuk
- 180 g sózatlan vaj megolvasztva és szobahőmérsékletre hűtve
- 75 g mazsola
- 75 g finomra vágott mandula
- 1 tojásfehérje
Elkészítése: a tejet öntsük egy lábasba és melegítsük fel közepes hőmérsékletűre (55-60°C). Adjuk hozzá a növényi olajat és a mézet és addig keverjük, míg a méz fel nem oldódik. Részletekben keverjünk hozzá 1/2 csésze lisztet, keverjük simává, majd a lábast vegyük le a tűzről és hagyjuk, hogy a tejes, lisztes híg tészta kézmelegre hűljön.
Az élesztőt 1/3 csésze (80 ml) egy nagy keverőedényben kézmeleg vízzel alaposan keverjük össze, majd hagyjuk legalább 10 percig állni, amíg a keletkező széndioxid gáz fel nem habosítja. Ha felhabosodott, adjuk hozzá a lisztes keveréket és jól dolgozzuk össze, majd egy enyhén benedvesített asztalkendővel takarjuk le az edényt és meleg helyen a tésztát hagyjuk duplájára kelni (legalább 1 óra).
Egy másik keverőtálban a tojássárgáját keverjük össze a kristálycukorral, amíg szépen ki nem fehéredik, és adjuk hozzá a fűszereket, a vanília kivonatot, a Cointreau-t, a brandyt, a narancs héját, a narancs levét, a vaníliarúd kikapart magjait, a vajat, a mazsolát, a mandulát, vagyis majdnem minden maradék hozzávalót és alaposan keverjük össze őket.
Egy újabb keverőtálban csipetnyi sóval verjünk kemény tojáshabot, amit gyengéden forgassuk az előző, tojássárgájából készült keverékbe. Ezt adjuk hozzá a kelesztett, élesztős tésztához és gondosan keverjük a maradék liszthez. Ezt a tésztát egy olajjal alaposan kikent edénybe helyezzük, az edény fóliával lefedjük, majd meleg helyen addig hagyjuk kelni, amíg duplájára nem kel (1 óra).
Amíg kel, a sütőt 180°C-ra melegítjük elő. Egy 28 cm átmérőjű tortaformát vajjal alaposan kizsírozunk. Beletesszük a megkelt tésztát, alaposan lenyomkodjuk, majd lefedve állni hagyjuk, amíg a tészta a tortaformában újra meg nem kel (1 óra). Aranybarnára sütjük (1 óra). (A sütöttséget a tésztába szúrt hurkapálcikával ellenőrizhetjük.) A „kulics” kísérője a pascha, vagy Pashka, ami a húsvét orosz neve is.
A pászkha
- Hozzávalók:
- 600 g friss nem túl nedves tehéntúró (vagy ricotta)
- 180 g kristálycukor
- 90 g szobahőmérsékletű, sózatlan vaj
- 90 g kandírozott gyümölcs ízlés szerint
- 60 g mazsola
- 45 g hámozott egész mandula
- 3 tojás
- 1 1/2 tk. vaníliapaszta, esetleg vanília kivonat
- 80 g tejföl
Elkészítése: egy evőkanállal paszírozzuk finom lyukú szitán át a túrót, majd a tejföl kivételével keverjük hozzá az össze hozzávalót. Jól dolgozzuk el, majd a legvégén adjuk hozzá a tejföl is és keverjük ki a masszát. Ezt a túrós, tejfölös keveréket formába is tehetjük, és hűtőszekrényben tárolhatjuk. A húsvéti süteménnyel együtt tálaljuk.
A „kulics” és a „pászkha” olyannyira jellegzetes orosz húsvéti ételek, hogy még az építészetbe is bevonultak, amit a következő kép is mutat.
Kulics – panettone – Túró Rudi
A kulics, talán felsleges is mondani, lényegében egy a panettone népes családjában. (Egyes receptvariánsai inkább a szintén rokon kuglóf-félék irányába tartanak.)
A kulics → kalács szó hasonlóságát is érdemes megemlíteni.
Tudható az is, hogy a kulicsnak nevezett orosz panettonéra kent, vagy hűtött, formázott alakban mellé adott túrókrém, vagy krémtúró a Túró Rudi egyik korai formája. A Túró Rudi előképe (сырок) eredetileg a Szovjetúnió irányából, még a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) idején érkezett Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe. A pászkha receptjét, technológiáját vizsgálva könnyen felfedezhető az orosz húsvéti desszert és a Túró Rudi közötti eszmei kapcsolat.
сырок Carlo Ghega
Mi más juthatna eszembe a „túrórudi”, vagyis az „édes sajt” hallatán, mint maga сырок, vagyis a Nógrád megyei Szirák. A pompázatos Kastélyépület elődje, a XIII. században itt berendezkedő Szent János Lovagrend téli szállása minusz 3-dik szintjén nem csak aranyos színű zsilavkával teli hordók sorakoztak, hanem bizony a környék gyógyfüvekben is gazdag legelőin sereglő juhnyájak bőséges folyó tejéből készült sajtgömböktől is roskadoztak az érlelőpincék polcai. Emlegettem is a mult század nyolcvana éveiben a pásztói Avonmoortól ide gyakrabban kilátogató ír sajtmestereknek, hogy méltó gesztussal emlékezve a még palócok előtti dicső johannita multra, ugyan gyártsanak már -no, ha nem is ama ispotályos lovagok szerzetesi akkurátusságával- egy kis jófajta birkasajtot сырок, az az Szirák néven, s az sem volna baj, ha azon a sajtot (is) magába foglaló göngyöleg-féle skatulán meg eppen a Sziráki Kastély sziluettje is kirajzolódna kissé…
Évezredes ködbe vészett az a sajt, meg a zsilavkájuk is, hát még az a rubinvörös sziráki (Shyrac ?), amihez pedig még ’43-ban is vidáman szemezgették a próbát a grófi szőlő máig megrendítően szép völgyében a Telekiek idenősült Dégenfeld utódai…
сырок = Szirák?
Azért ha mégis arra jársz, ahogy Vanyarc felöl eszkedve csordogálsz lefelé az úton, még az egyenes előtt fordulj le erről jobbra, hogy 1500 lépést megtéve visszatévedhess vagy százötven évet, s már hallod is a völgyi pincéből többszáz hektós hordókkal kiforduló kocsi zörgését, ahogy roppant terhével, s a szalma közt, mint garancialevélen a fölkiáltó jelek, a szállított bort adó tőkékről metszett 2 tucat hajtatott venyige csokrával, éppen Bergamo felé veszi az irányt…
Menj a kocsi után, de a cél előtt még lassíts kissé, ahogy Triestben, a Via Carlo Ghega hajlatában megpillanthasd a ma csempeboltnak helyt adó egykori borkereskedés cégföliratát: „Alapíttatott 1805-ben Sra J. Szirak által”
Na ezek után a bergamói disznókereskedő „sirak” bora már nem is lesz meglepetés, de azért egy másik, mesére érdemes estén.
Ölellek:
András