ANNA MATVEJEVNA PAVLOVA (röviden: Anna Pavlova) korának legnagyobb balerinája. Legenda. Élete során fiatal táncosok ezreit inspirálta és talán többet tett a balett megismertetéséért, mint bármely szólótáncos akkor, és azóta is. Ő volt az aki a balettet a világ számos részén, így Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon is népszerűvé tette. Hatása a mai napig érezhető. A róla elnevezett desszert születési helyének címéért  a Dél keresztje csillagkép alatt két ország is verseng.Anna Pavlova és egy másik zseniális tácos, a Kijevben született lengyel származású Vaszlav Fomics Nizsinszkij (1888-1950) Szergej Gyagilev impresszárió vezetésével a 20. század elején Párizsba megy. Ez a tánctörténet minden bizonnyal legnagyobb eseménye, mind a mai napig.

Állítólag Nizsinszkij ötlete volt, hogy az Orosz Balett nyugatra induljon. Ez a látogatás, az Orosz Balett csodája olyan művészeket hozott össze, mint Picasso, Marinetti, Darain, Goncsarova, Albeniz, Karszavina, Szkrjabin, Sztravinszkij, Debussy, Cocteau, Milhaud. A párizsi előadások legnagyobb sztárja kétségtelenül Nizsinszkij volt. Lengyel Menyhért „Nizsinszkij” című, a Nyugat 1935. 11. számában megjelent írásában így emlékezik vissza az Orosz Balett  budapesti előadásra – és a korra (1912):

„Mi még nagyon jól emlékszünk rá, mikor husz és egynéhány évvel ezelőtt fellépett a Magyar Királyi Operaházban. Csodálatos idők voltak ezek, az abszolut biztonság, nyugalom és béke, ma már nehezen elképzelhető korszaka. Egy gondtalan arisztokrácia, vagyonosodó polgárság, jogaiért eredményesen küzdő, önérzetes munkásság alkotta társadalom érdeklődését akkor nem háborus és forradalmi események kötötték le – ki gondolt ilyenekre?! -, hanem művészi szenzációk. Azok közt is első sorban az Orosz Balett. Pétervárról elindulva már óriási hírük volt Nyugaton e csodálatos vándormadaraknak, amikor végre hozzánk is elérkeztek. Sikerük felülhaladta várakozásainkat. A balett, mely eddig másodrangú szerepet játszott színpadjainkon – soha nem álmodott fényben ragyogott fel az oroszok művészetében. Nemcsak a koreográfia, a káprázatos díszletek, az újfajta zene s az egész, remekül egybehangolt produkció ejtette lázba a budapesti közönséget, hanem elsősorban a balett sztárjai – eddig soha nem hallott nevek – keltettek osztatlan bámulatot. Másnap az új táncosnők, táncosok neveitől volt hangos a város. De még e ragyogó csoportból, e tüneményes csillagképből is kiemelkedett Nizsinszkij.”

 

Pulszky Romola

Ezen az 1912-es előadáson ott ül Pulszky Romola is. (A képen: Pulszky Romola 1910-ben) 1913-ban aztán, az Orosz Balett dél-amerikai turnéja során Nizsinszkij összeházasodik az őt társául, férjéül kinéző magyar Pulszky Romolával. (A történet persze ennél bővebb, izgalmasabb és tragikusabb is, aminek érdemes utánaolvasni).

Gyagilev az impresszárió, aki azért nem utazott Dél-Amerikába, mert ifjú korában egy jósnő azt jósolta, hogy tengeri hajóút során veszti életét, nem volt velük, de amikor a házasságról értesült, elbocsájtotta a társulatból Nizsinszkijt, akin később a skizofrénia is elhatalmasodott.

Az Orosz Balettal való szakítás után Nizsinszkij már soha nem érte el azokat a sikereket, amelyeket Párizsban Anna Pavlovával.

Anna Pavlova

Írásom valódi főszereplője, Anna Matvejevna Pavlovna PAVLOVA 1881. január 21-én született Szentpéterváron. Tízéves korától a Marinszkij Színházban lévő cári balett iskolában tanult, majd a Cári Baletthez csatlakozott és néhány év elteltével prímabalerina lett (1906). Legelső turnéja Szentpétervárról Moszkvába vezet (1907), majd az Orosz Balettel, Nizsinszkíjjel Párizs jelenti az igaz kiugrást (1909). A Gyagilev balettben Nizsinszkij és a férfi táncosok mellett Pavlova nem érezte, hogy kibontakozhat. Pedig Fokin éppen rá gondolt, amikor Sztravinszkij Tűzmadár című zenéjére a balettet koreografálta, de sem a zene, sem a koreográfia nem tetszett Pavlovának.

1910 februárjában nyolc szentpétervári táncossal megalakítja a saját társulatát, amit később a turnék során angol és más nemzetek táncosaival bővít. 1913-ban vezet első útjuk Amerikába, ahol a Metropolitan Opera házban lépnek fel. A legtöbb amerikai néző ekkor találkozott először a klasszikus balettal, és a kritikusok sem igen tudták, hogy mit és miképpen kell írni a balettről. 1914-ben látogat utoljára Oroszországba. Számtalanszor visszatért Amerikába, turnézott Dél-Amerikában (1917), meglátogatta Bahiát és Salvadort (1919), az 1920-1921-es Amerikai turné az ötödik volt tíz éven belül. 1923-ban Japánba, Kínába, Indiába, Burmába és Egyiptomba utaznak. 1926-ban Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába is ellátogat társulatával.

 

Az 1927-1928-as években európai turnékon vesznek rész. Az 1913-as Amerikai út óta több, mint 500.000 kilométert teszenek meg. Mindezt egy olyan korban, amikor repülőgépek helyett hajóval és vonattal utaznak. A halálához vezető mellhártyagyulladást is vonaton szerezte.

Közel 4000 előadást tartottak, már csak ezért sem véletlen, hogy számos ország, mint például Ausztrália, vagy Új-Záland balett életére a mai napig hatással van Anna Pavlova társulata, az orosz balett.

 

A Pavlova torta

Anna Pavlova 1926-ban Ausztráliában és Új-Zélandon turnézott, majd 1929-ben újra ellátogatott Ausztráliába. Nagy esemény, az év kulturális eseménye volt ez abban az időben. Ausztrália és Új-Zéland egyaránt a Pavlova-torta szülőföldjének tartja magát és ha egyáltalán van valami, ami vita tárgyát képezi a két ország között, hát az csak a Pavlova lehet, aminek – a népszerűség legékesebb jeleként – az aussie szlengben „Pav” lett a neve.

A Pavlova-torta Ausztrália, de még inkább Új-Zéland nemzeti desszertje.  Ebben a hónapban, január 26-án van az Ausztrália Napja elnevezésű nemzeti ünnep. Ezen a napon ünneplik az első flotta érkezését (Sydney, 1788). Igen változatosan ünneplik ezt a napot és a gasztronómia, a BBQ (barbie), beach partik, a koncertek mind részét képezik, ahogy a „Pav” is. Nem tudni, hogy végül ki is találta fel a Pavlovát, de röviddel Anna Pavlova 1926-os turnéja után felbukant. 1926-ban a beszédes nevű E.Futter tollából megjelent a „Home Cookery for New Zealand” című szakácskönyv, amiben a tojáshab/tejszínhab/gyömülcs összetételű

„Meringue with fruit filling” receptje is megjelent. Ez lényegében a Pavlova, még ha nem is ezzel a névvel. Nem merülök el a részletekben, de az ausztrálok kedvéért megemlítem, hogy 1935. október harmadikán Perth várásában, az Esplenade Hotelben egy bizonyos Bert Sache már olyan recept szerint sütötte a Pavlova-tortát, ahogy ma is teszik. Sache egy 1935. április másodikán a Women’s Mirror Magazine-ban megjelent receptet dolgozott át, amit egyébként egy új zélandi hölgy küldött be. Sache igazi újítása a kukoricaliszt volt. Én végképp nem foglalok állást Pavlova ügyben, de azt tudjuk, hogy Európában már a középkorban is használták a felvert tojáshabot, bár a „habcsók” igazából a 17. század végének találmánya, annak ellenére, hogy például Lady Elinor Fettiplace (~1570-~1646) „white bisket bread„, azaz „fehér-keksz-kenyér” megbevezéssel már 1604-ben említi.

• A hagyományos Pavlova, ahogy ma az ausztrálok ismerik, nagy, kerek édesség, amelynek az összetevői felvert tojásfehérje, cukor, ecet, kukoricaliszt, tejszínhab, gyümölcs.

A klasszikus Pavlova-torta receptje

• Hozzávalók: 4 nagy, szobahőmérsékletű tojás fehérjéje, 1 csésze (240ml) porcukor, 1 tk. ecet, 1/2 ek. kukoricakeményítő, 1/2 tk. vanília kivonat, 1/2 csésze (120ml) habtejszín, friss gyümölcsök, mint eper, málna, kiwi, banán, szeder, stb., 1 ek. frissen facsart citromlé. (Egy csipet só mindenképpen jó a tojásfehérjéhez.)

• Elkészítése: 140°C-re előmelegítjük a sütőt. Felverjük a tojásfehérjéket, miközben lassan adagoljuk a porcukrot. A kemény tojáshabra szórjuk rá a kukoricalisztet és permetezzük rá az ecetet, majd spatulával finoman keverjük el a tojáshabbal. Adjuk hozzá a vanília kivonatot és keverjük a habba. A sütőpapírral kibélelt tepsi közepén kör alakú tortaformát alakítunk ki a tojáshabból, majd a tepsit a sütő középső részére helyezzük és a tojáshabot körülbelül 70-75 percig sütjük, vagy amíg sápadt rózsaszínes színe nem lesz. A sütőt elzárjuk és a résnyire nyitva hagyott sütőajtón át hagyjuk a tortaalapot hűlni. Csak a szervírozás előtt vesszük ki a sütőből. Óvatosan tortatálra tesszük és ekkor kenjük meg a tetejét vanília kivonattal ízesített tejszínhabbal, amire a gyömölcsöket halmozzuk.

• Megjegyzés: Akad olyan „nagymami” recept, amelyben a sütőt 150°C-re melegítik elő, majd amikor a tojáshab a sütőbe kerül, akkor egyből 125°C-ra csökkentik a hőmérsékletszabályozó beállítását. Van ahol a sütés befejezése után zárt sütőajtóval hagyják kihűlni, akár egész éjszaka. Akad olyan recept is, ahol 180°C hőmérsékleten kezdik a sütés, majd 10 perc elteltével 120°C-ra csökkentik. Lehet hát kísérletezni bátran.

A Pavlova ma már sokféle kombinációban, csokoládéval, vanília pudinggal, sőt sajttal is előfordul. Egyszerű, gyors és finom.

Csíki Sándor♣

• COCA-COLA TORTA
• AMERIKAI KÁPOSZTASALÁTA
• ELHÍZÁS – a 21. század népbetegsége
• A KÍNAI TÉSZTA TITKA