LIGURIÁN BELÜL „Cinque Terre” (Öt Föld) Olaszország legnevezetesebb tájai közé tartozik. Neve arra utal, hogy ezen a varázslatos parti sávon öt (cinque) halászfalu található. Ezek egyikében, Monterosso városkájában, a „La Lampara” étteremben volt jó szerencsém vacsorázni.

Cinque terre, Monterosso; Photo: Csíki Sándor

Ciak – Ristorente “La Lampara”

Az éttermet a környék legjobb tengeri étel vendéglőjének tartják, de találkozni olyan véleményekkel is miszerint Olaszország legjobbja. A tulajdonos séf, Luigi Corciulo, becenevén „Ciak” (ejtsd: csák), hajószakácsként ismerte meg a szakmát, majd hazatérte után nyitotta éttermét.

masolat-20080613_327

‘Ciak’ igazi látványkonyhát művel. A friss rákokat, homárt, langusztát, királyrákot az étteremben, a vendégek által jól láthatóan grillezi. A risotto mázas, nyeles cserépedényben készül, és kerül azon nyomban tálalásra. A halak, az olivaolaj, a citrom, a zöldfűszerek mind-mind a környék terményei.

La Lampara, Monterosso, Photo. Csíki Sándor

A tengeri előételekből (Antipasti) mintegy 11 félét kínálnak 19 Euróért. Mindezért a következő ételekkel ismerkedhettem meg: töltött kagyló, savanyított kardhal, töltött szardínia panírban sütve, csiga mártásban, szardella szárított paradicsommal, baconba göngyölt kagyló spenóttal, rák koktélmártásban, savanyított szardínia, apróhal sütve, octopus petrezselymes főtt burgonyával, garnéla babbal. Az éttermi akváriumban aznap este szép languszták mozogtak. „Ciak” ebből választott ki egy 1800 grammos példányt, majd az élő tízlábút a mérlegelés után fejétől a farkáig végighasította és egy hal társaságában a grillre dobta.

masolat-20080613_339

A languszta fűszerezése az elmaradhatatlan illatos bazsalikom, durvaszemű tengeri só és bors voltak, amit közvetlenül a rák elkészülte előtt szórt, őrölt a hosszanti vágásba.

masolat-20080613_342

Az osztriga a klasszikus tálalási mód szerint jégkásán, citrommal érkezett. A risotto készítése gyors, felhajtásmentes volt. Minden a profizmusról, az egyszerűségről, szervezettségről és a kiváló minőségű, friss alapanyagokról szólt.

masolat-20080613_3341

A vacsorához a táj jellegzetes száraz fehér borát ittuk, aminek mi más is lehetett volna a neve, mint Cinque Terre. Sokan leírták már, nem is kételkedtem, de Liguria, és Cinqueterre újra megerősítette bennem, hogy az itáliai tájak, városok, falvak konyhái a sokszínűség és a regionalitás mintapéldái.

A sokszínűség és a régiók konyháinak történelmileg kialakult különbözősége az oka, hogy továbbra is igaz az, amit már sokszor elmondtak: olasz konyha nincs. Magam is így gondolom, nincs, miközben amit Olaszországban regionális konyhák összességeként találunk az maga a a szerethető olasz csoda. Itália gasztronómiája már többször is példa volt Európának. Gasztronómiája számunkra is példa, miközben történelmi és kulturális hagyományaink miatt is jóval közelebb áll hozzánk, mint a meghatározónak számító francia.

Csíki Sándor♣