A HÍZOTT LIBAMÁJ francia neve az elegáns csengésű „foie gras d’oie„. Általában csak a „foie gras” kifejezéssel találkozunk, azonban ez nem elég precíz, mivel csak annyit árul el, hogy hizlalt máj, de ebből még nem eldönthető, hogy kacsa-, vagy libamadár hizlalt májáról van-e szó.
A HÍZOTT LIBAMÁJ a francia gasztronómia egyik legjellegzetesebb alapanyaga, a kifinomultság csúcsa. Egy sorban említtetik a kaviárral, a fekete Périgord szarvasgombával és a sok ezer éve fogyasztott osztrigával. Périgord vidéke ráadásul nem csupán a legnevezetesebb szarvasgombás vidéke Franciaországnak, hanem a kacsa- és libatenyésztésnek is jeles helye.
Ha a szarvasgombának nem is, de a libamáj előállításának régi hagyománya van Magyarországon is, így hazánk apraja-nagyja előtt igen jól ismert alkatrésze ez a libának. Ritkán fogyasztjuk, többnyire csak az ünnepeken, mint most, karácsony alkalmával.
A libamáj sokezer éves története egészen az ókori Egyiptomig (Kr.e. 2500), vagy nagy valószínűséggel még messzebb nyúlik vissza. Előállításához normál esetben három dolog szükségeltetik:
- ember (Homo sapiens sapiens)
- liba (Anser anser domesticus)
- kukorica (Zea mays)
Az ember azért szerepel a sor elején, mert a libának minden tiszteletre méltó tulajdonsága (úgymint libamell, libacomb, libamáj, libazsír) ellenére is csak a legritkább esetben jutna eszébe, hogy „foie gras d’oie” előállításába fogjon. No, de az ember azért Homo sapiens sapiens, hogy az ilyen alapvető dolgokra rájöjjön és a libát is rávegye arra, hogy szép nagydarab libamájat növesszen.
Amerika felfedezése előtt, majd azt követően még egy ideig, a kukorica széleskörű elterjedéséig, a libát természetesen nem kukoricával, hanem más energiagazdag takarmányokkal etették (tömték), hogy a mája szép nagy és zsíros legyen. Az energiagazdag takarmányok talán legnevezetesebbike a füge. A füge napjainkban is szorosan összefonódik a libamájjal és számtalan receptben szerepelnek együtt, ami mögött az az ősi elgondolás rejlik, hogy a fügével etetett és fügével hízlalt májú liba májához minden bizonnyal a füge lesz a legharmonizálóbb kísérő.
Libamáj/friss füge kombinációkkkal ma is gyakran találkozhatunk az étlapokon. Az északi félgömbön északra haladva a füge kevésbe terem meg, illetve voltak évszázadok, amikor beérett, majd voltak, amikor nem, attól függően, hogy éppen hogyan alakult az időjárás, volt-e „kis jégkorszak”, avagy nem volt, volt-e egy-két évszázados felmelegedés, vagy nem. Az északi fügementes helyeken jobbára egy másik gyümölcs társult a libamájhoz, az alma, amihez leggyakrabban cukrot karamellizálnak.
A libamáj sokféle technikával elkészíthető, süthető, főzhető, párolható, grillezhető, pástétomok, habok, jégkrém készíthetők belőle, de akár folyékony nitrogénnel is lefagyaszthatjuk, mint Blumenthal tette. Akár hidegen, akár melegen tálaljuk, luxus-élelmiszernek számít világhíres receptekkel.
A következőkben két receptet ismertetek. Az első hagyományos alapról indul, majd elágazva új zamatokkal gazdagodik. Ez egy hideg fogyasztásra ajánlott étel és mindenki előtt jól ismert.
Saját recept: libazsírban sült libamáj
Alig akadhat, aki a libamáj hallatán hazánkban elsőként nem erre a hagyományos elkészítési módra gondol, amit manapság elegánsabb konfitálásként emlegetni.
- 1) lépés: A recept első része Herbst Péterné Krausz Zorica Magyarországi zsidó ételek (1984) című könyvében leírtak szerint készül.
Hozzávalók: 1 libamáj, a hasháj, 1 fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma.
„A parázs fölött átvont májat a hashájjal és a saját hájdarabjával együtt annyi vízzel tették fel, hogy az bebprtsa. Egy gerezd egészben hagyott fokhagymával és a szálasra vágott vöröshagymával együtt megfőzték, majd zsírjára sütötték.”
Maradt még háj, amit kevés víz hozzáadásával kisütöttem. (Az eredeti recept szerint, de lehet, hogy kicsit több vizet adtam a libához, vagy szűkebb lábast kellett volna választanom, mindenesetre volt még a zsír alatt víz a lábosban, mikor a máj már lényegében elkészült. Ekkor már nem hagytam tovább az eredeti lábosban, hanem áttettem a kisütött libaháj zsírjába, amelyből előzőleg természetesen kivettem a libatepertőt. Mindezzel, illetve a 2. lépéssel egy módosított, új recept alakult ki.)
2) lépés: 1 csíllagánizst, 1 fej fokhagya kettőbe vágott gerezdjeit, durvára őrölt borskeveréket adtam a zsírhoz és fél percig sütöttem benne a libamájat, majd tűzhelyről lehúzva, hagytam, hogy tovább süljön a forró zsírban. Néhány prec elteltével a májat kivettem a zsírból és 1cm vastag szeletekre szeltem, a cserépedény aljára tettem és annyi libazsírt öntöttem rá, hogy ellepje. A májhoz került egy kis szarvasgombaforgács is – nem árt az ilyesmi a libának májához, sőt, a szarvasgomba csak újabb izgalmas ízeket csempész az ételhez.
A libamájat felvághatjuk, edénybe tehetjük, s felönthetjük libazsírral.
A továbbiakban a zsírt lehűtjük (a képen még nem teljesen hűlt le) és kedvünkre fogyasztahtjuk a libazsírt a libamájjal. Jó étvágyat!
Francia recept: serpenyőben sült libamáj
- Hozzávalók: libamáj, liszt, olaj, só, bors
- Elkészítése: A megtisztított libamájszeletek egyik oldalát sózzuk, borsot őrlünk rá és megszórjuk liszttel, majd megfordítva a másik oldalát is belisztezzük. Serpenyőben olajat forrósítunk, majd a libamájszeleteket belehelyezve mindkét oldalát megsütjük. (Aki a jól átsült libamájat szereti az inkább vékonyabb szeleteket vágjon, vagy ha mégsem sült át kedve szerint, akkor vágja félbe a szeleteket és a friss vágáslapot süsse tovább.)
A libamáj elészítésének még akad számos fogása, trükkje és igazán gazdag ízkombinációkat tesznek lehetővé a már említett füge, alma párokon túl más gyümölcsök is, mint az őszibarack redukció (például levendulával), vagy a sárgabarack. A sárgabarack még tökéletesebb is, ha Tokaji aszú is keveredik a libamáj közelébe.
Étel, bor párosítás
Az előbbi módon megsütött libamáj mellé ma egy Shiraz (Pfeind,2006) került. A Shiraz minden várakozáson felül szépen helytállt. Bor/étel párosítás pontszáma: 7/10.
Csíki Sándor♣
Lásd még a „Harmóniák (édes-sós) 2#” című írást itt.
szia Sanyi!
koszi a cimet, figyelek majd ra.
Kellemes Unnepeket Kivanunk!
Kovacs Jeno
A libamájat hasonlóan szoktuk mi is édesanyámmal elkészíteni, de mindig teszünk bele pirospaprikát is.
Békés Karácsonyt és BÚÉK
Julia
Nagyon passzol hozza, a Tokaji Aszu is. Bele is, melle is…
A szép, nagy libamájat legalább egy napig fokhagymás tejben áztatom. Az 5-6 gerezd fokhagymát összetöröm és belekeverem annyi hideg tejbe, ami majd ellepi a májat. Így a vér is kifolyik a májból és szépen felpuffad. Sütés előtt kiemelem a tejből, folyó hideg víz alatt óvatosan, hogy ne sérüljön, lemosom. Nem túl nagy vaslábosba (széltében beterítheti a máj, de fölül legyen hely a gőznek) alulra libahájat teszek, majd jön a máj. Felöntöm kb. két dl hideg vízel, hogy csaknem ellepje. A főzőlapot legmagasabb fokozatra állítva, kb. 10 percig lefedve „megkapatom”. Ez után közepes tűzön átabálom, majd a fedőt levéve hagyom, hogy a víz elpárologjon. Ekkor már a máj alsó része szép pirosra sült, megfordítom és még kb. 5 percig sütöm. Áfonya lekvárral tálalom. És persze, nagyon jó hozzá a Tokaji…
Csak Tokaji Aszú, Sauternes, Monbazillac, Bonnezeaux.