MIKÖZBEN továbbra is aktív bor-ízlelő maradtam, ritkábban írok borokról. Már csak azért is, mert a rossz borok tengerében, azok a borászok, akikről jó szót lehet ejteni, azok ezt ma már oly’ természetesnek veszik, hogy e nagy bőségben elfeledkeznek annak elképzeléséről, hogy mi is történne, ha ez nem így lenne. Mindezek után ma már csak a valóban friss és új szemléletű borokról írok, s talán a borászokról is, többet-kevesebbet. A most kiválasztásra került bor több szempontból is kíváncsivá tett.

Borfilozófia

Ami miatt a „távoli-világ” elnevezésű borról írok, az a szívemet megmelengető filozófiája, illetve az, hogy akad értelmes filozófiája. Ez a filozófia ugyan vitatható, de sok tekintetben éppen olyasvalami, amilyennek én a gasztronómia világát is látom. Így aztán, ha felületesen is, de a címkére pillantva és a szövegeket elolvasva, némi lelki rokonságot éreztem az ijú borásszal.

Pfneiszl Brigit sokfelé járt a világban, aztán borász életének ezen első fázisában összegyúrt egy bort a Sopronban termő, s a Borvidéki Fajtalistában nem szereplő szőlőfajtákból.

Már az is meglehetősen bátor, s szokatlan borász- és marketing koncepció, hogy Shiraz, Carmenére, Malbec, Zinfandel, Sangiovese ültetésébe fogjon valaki Sopronban, az pedig végképp az, hogy egyszerre jelenjen meg ennyi idegen fajta.

Az előbbiek okán feltámadt kíváncsiságom miatt vásároltam meg e távoli fajták szűz szüretének borát, ami nem véletlenül kapta a „távoli-világ” nevet. A bor 0,5 literes palackban került forgalomba, s az ára 1.811 Ft volt (a honlapon  9 EUR).

A honlap magyar szövegére láthatólag ráférne némi gondozás, de maradjunk a bornál. Ez a bor – olvasható a honlapon – „Brigit Pfneiszl önéletrajza, palackba töltve.”

• Ez a mondat annyiban igen bátor és ezzel egyetemben kockázatos is, hogy mindenképpen pozitív kicsengésű igazolást kell, hogy kapjon, mert ennek hiányában a bor csak paródia lehet.

Nem futom meg az ilyekor szokásos, szín, illat, savak, tanninok, gyümölcsösség, lecsengés, stb. köröket, mert ezt a bort – ahogy említettem – a (marketing)filozófiája miatt vettem meg, így aztán az érdekelt leginkább, hogy a bor megfelel-e a filozófia sugallta elvárásaimnak, amivel – gondoltam – a legközelebb kerülhetek a borász szintetizáló szándékának megértéséhez is.

Hőmérséklet, ételek

„Fogyasztási hőmérséklete: 5.6 C” (sic!) olvasható a honlapon, így én is ezen a hőmérsékleten kezdtem a kóstolást, s persze magasabb hőmérsékleten folytattam, ahogy viszont én gondolom, hogy kóstolni érdemes. A bor kóstolását tényleg el lehet kezdeni 5-6°C hőmérsékletű borral is, azonban ez még igazából túl alacsony, mert a „távoli-világ 2007” 8-10°C hőmérsékletnél kezd kinyílni, s 11-12°C-nál adja át magát teljesen a kóstolónak, ami ellent is mond a borhőmérséklet dogmáknak, s személyes tapasztalataimnak is.

• A honlapon ajánlott ételeket (kenguru-steak, empanadas) az egyébként szimpatikus koncepció túllihegésének tekintem, ráadásul marketing szempontból is esetlenek. A bor ebben a tekintetben jóval pontosabb definiálást érdemelt volna.

Fúziós és nőies

Ez a bor egy szellemében fúziós bor. Ebben a műfajban a legkarakteresebb, amivel valaha is találkoztam. A technológiája, a fajtái, a beilleszkedni vágyó idegensége mind ezt támasztják alá. Emellé pedig (bár a borász ismeretében utólag ezt könnyű kijelenteni) ez a bor számomra legalább annyira nőies is. Ahogy a női festőket is felismerni színhasználatukról, témaválasztásukról, formavilágukról, úgy a női borászoknak is vannak stílusjegyeik. Az a típusú gracilitás, amit a bor mutat, férfitól nem születhet meg, csak nőtől. Ezzel pedig a bor sokadik rétegű különlegességéhez érkeztünk. Érdekes, izgalmas, sokrétű bor ez, s mindemellett vélhetőleg csak a kezdet, ami a terror jelleg erősödésével és a koncepció további tisztulásával igen szép, egyedi borritkaságokat eredményezhet.

• A „távoli-világ 2007” figyelemre méltó bor, egy figyelemre méltó ifjú hölgytől.

Csíki Sándor♣