SZEPSY ISTVÁN megnyerő egyénisége minden alkalommal megerősít abban a hitemben, hogy nagy borokat csak emberileg is nagy borászok tudnak készíteni. Alkonyi Lászlót inkább csak távolról ismerem, személyes ismeretségben nem vagyok vele. Nem oly’ rég Etyeken még együtt adtak elő, ám időközben úgy esett, hogy Szepsy István és Alkonyi László között egy cseppet sem érdektelen szakmai(?) vita bontakozott ki. A nézetkülönbség bizonyára jóval sokrétegűbb, mint amit elsőre mutat, s’ egy cseppet sem jelentéktelen.

Az Eszencia így ír erről:

„Ritkán lehet olyan botrányról hallani a hazai borvilágban, mely a napokban pattant ki, a háttérben pedig Tokaj-Hegyalja áll. Egy ismert hazai borszakíró, legújabb könyvében alapvető tényeket, évszázados állításokat kérdőjelez meg, ezzel pedig óhatatlanul is szembe megy az egyik legismertebb, közmegbecsülésnek örvendő hegyaljai borásznak.

Információink szerint Alkonyi László legfrissebb könyvében, melyben a hazai birtokokat osztályozza a saját szempontjai alapján, nem jelentette meg Szepsy Istvánt, aki erre egyébként hivatalosan kérte a szerzőt. A dolog több mint elgondolkoztató, hiszen a borász mély meggyőződésével, kompromisszumokat nem ismerő munkájával, példamutató tevékenységével, megérdemelten bírja a hazai borélet egyértelmű elismerését. A borász elhivatottságát mutatja, hogy élére állt Tokaj-Hegyalja – szűkebben Mád – rendszerváltás utáni második nagyléptékű összefogásának, az eredetvédelmen alapuló magas minőségű munkán alapuló hiteles borkészítésnek is.

• Ma délelőtt beszéltünk a borásszal, aki elmondta, hogy a kiváltó okot a szerző egy pár hónappal ezelőtt megjelent munkája okozta. Történt ugyanis, hogy a szakíró ebben a műben számos, évszázadok óta megkérdőjelezhetetlenül első osztályú mádi dűlőt leminősített. Szepsy ezután hivatalos levélben jelezte fenntartásait, majd kifejezetten kérte a szakírótól, hogy ezek után mindennemű említésétől tartózkodjon, s a továbbiakban nem kíván együttműködni.

Az okok vagy három évvel ezelőttre vezethetők vissza, amikor megalakult a Mádi Kör Eredetvédelmi Egyesület és a Tokaji Bormívelők Társasága. A sors fintora egyébként, hogy a Mádi Kört eredetileg éppen a szerző indíttatására alakították meg, először 1997-ben, ám ez az összefogás, akkor igencsak rövid életűnek bizonyult.

A két társaság egyébként csak részben vall hasonló elveket, a mélyben nagyon is másról szólnak a dolgok. Szepsy azt is kifogásolta, hogy Alkonyi, úgymond a Tokaji Bormívelők Társaságára hivatkozva hozta nyilvánosságra a besorolást, anélkül, hogy az említett dűlők tulajdonságairól érvényes ismereteik lennének.

• A borász az Eszencia kérdésére elmondta: kifejezetten sértőnek, egyoldalúnak tartja azt, ahogy Alkonyi a Mádi Kör alapvetéseihez közelít, az pedig végképp tűrhetetlen, hogy szembe megy évszázadok tapasztalataival, ráadásul nevetségesen ellentmond korábbi művével, mely a Tokaj Dűlőmitológia címet viseli, abban ugyanis ezek a területeket még ő is első osztályúnak írja le. A mádi borász elmondása alapján az eredetvédelmi munkát a szakmai szervezetek, pl. hegyközség, együttműködése, törvényi segítése nélkül nem lehet sikerre vinni, ezért a Kör folyamatosan keresi azokat a lehetőségeket, hogy mindezt megvalósítsa.

Véleményünk szerint a két szakember vitája azonban sokkal tovább mutat, és nem áll meg Tokaj-Hegyalja határainál. A kibékíthetetlen ellentétek, az összefogás hiánya immár végérvényesen kikezdte a hazai boros szakmát is. Ha egy ilyen kis országban, egy még kisebb, nagyjából hatezer hektáros, igaz világhíres borvidéken sem tudnak egyetértésben dolgozni az ott élők, akkor mit várhatunk ezután országos szinten. Az pedig végképp szomorú, hogy a két szakember között ilyen komoly érdekellentét alakult ki, hiszen tudvalévő, hogy korábban kapcsolatuk kifejezetten baráti és gyümölcsöző volt.

Bár az Etyeki konferencián már látszott, hogy a „tulajdonképpen szeretjük egymást” szituáció mindössze a nagyközönségnek szóló póz volt, s a mélyben már akkor is komoly viták lehettek, mégis mindenki reménykedett, hogy nincs szó kibékíthetetlen ellentétekről.”