AMBRUS LAJOS: Matuzsálemek
ELŐBB EGYIK OLDALA, aztán a többi kezdett pusztulni – állva hal majd meg, mint az igazi, patétikus és magányos fák. Közben mindent megpróbált: apró vízhajtásokat küldött a tavaszi fagykor megsérült és itt-ott szétnyílott törzse fölé, viszont ezek már vészjelzések voltak, a gyengeség és az élet reménytelen hullámzásai. Leginkább és véglegesen az látszott, hogy előbb-utóbb ki kell vágni. Mindig hatalmas, szétnyíló és lehajló koronát nevelt és ifjabb korában betakarta a pincét és arra gondoltam, az otthonosság
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!