Szerző: Ambrus Lajos | 2010/02/26 | Ambrus Lajos írásai
A HELY ÉS AZ IDŐ a hetvenes évek Magyarországa, amihez annyit kell tudni, hogy az az idő – más idő volt. „Históriai”, mondanánk. Minderről legalább annyi köztudomású, hogy a legcsekélyebb mértékben sem voltunk „szabadok”, „függetlenek”, s a legkevésbé sem „demokratikusak”. Ó, hát a régi szép idők – akadt nekem Szegeden egy tanyasi iskolatársam, akivel az egyetemi éveket átbarátkoztuk, áttanultuk, s alkalmanként átittuk Szeged szép számmal föllelhető korcsmáiban, de néha együtt szerepeltünk,
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/12/21 | Ambrus Lajos írásai
Ó, ÁRNYÉKA AZ elköltözöttnek! – így szólítja a klasszikus invokáció a régi emlékbeszéd búcsúztatottját a ködös 19. században. Héroszok, szellemóriások, státuszférfiak sírdombjánál vagy akadémiai gyűlések tudós társaságában mondott és felolvasott oráció volt/vala ez a régi műfaj – olyanok fölött, akik „szép világosító csillagként tűntek fel ezrek előtt”, miként Kölcsey mond Kazinczyról. És így ez nagyon rendjén volna – de tisztes gyülekezet előtt engesztelő szózatot énekelni valami méltatlan tárgy, például a közönséges
(tovább…)
Szerző: Ambrus Lajos | 2009/07/10 | Ambrus Lajos írásai
AKADT HAJDANÁN egy szerkesztő férfiú, aki annyit kért olvasóitól, a levelezőktől és az előfizetőktől, hogy egyszerűen annyit írjanak a borítékra: „Girókutinak – Pesten”. Minden egyéb fölösleges; a legutolsó postaszolga irányítószám nélkül is tudja, kicsoda őkelme, mert tudja, hol lakik a címzett.
(tovább…)
VÉLEMÉNYED VAN? ÍRD MEG!