MEDES(ÉR) – a szabad pálinkafőzés ünnepe

Szerző: | 2010/12/19 | Ambrus Lajos írásai

MAGYARORSZÁG ELSŐ szabad pálinkafőzésének ünnepélyét rendezte meg Kovács Gyula barátom zalai, egészen pontosan medesi szőlőhegyén. Egy kétszáz éves boronapince előtt – épített egy kerek, zsúpfedeles pálinkafőzdét, sárral betapasztotta, vadonatúj kóracél-rendszert állított belé és a tüskéskörte cefréje alatt ünnepélyesen meggyújtotta a lángot. Medes!  – egyszerre a mindennapos rítus és a metafora-lét szinonímája.  Nem a gyújtotta láng, maga a név. Mert a személyesség leghagyományosabb koreográfiáit takarja: ’szőlőhegy’ és gyümölcsös is; a gyalogtőkéken az idén igen lassan beérő bogyók – különben Noah ez, a labruska ízét érezni  a gyümölcsben, de aki

(tovább…)

VÖRÖSMART

Szerző: | 2010/12/04 | Ambrus Lajos írásai

ÜLDÖGÉLEK A BEZDÁNI Duna-parton, ős-öreg platánfák alatt és csöndes órát töltök egy klasszikus halászcsárdában a nyárvégi kánikulában. Különös otthonosságú hely; váratlanul úgy észleltem a csobogó, lustán csapdosó víz mellet, mintha száz év óta laknám, ismerném és tudnám titkait. Bezdán – pedig sose jártam erre, a turisztikai főcsapások elkerülik, mások viszont nem; a régi Eszék-Buda hadiút tengelyében állandó háborúk pusztították, dúlták és tépték apró darabokra. Török és rác, kuruc és labanc, császári, orosz és csetnik, legújabban, alig egy évtizede, a szerb-horvát háború katonái. De most csönd van, forró szeptemberi dél és béke –

(tovább…)

ÁLDOTT GABONA

Szerző: | 2010/11/22 | Ambrus Lajos írásai

SAJÁTOS vademecumot (tanácsadást) állítottam össze, mikor a gabonáról kezdtem el töprengeni – egy kötet bevezető gondolatainak rögzítésekor. Mert ugye általában a gabona azon „fűnövények nevezete”  a 150 éves Czuczor-Fogarasi nagyszótár szerint, melyeken „sok magú” kalászok teremnek, s melyeknek magvaiból a kenyérnek és más ételneműeknek való liszt készül. A gabona az élet magva, különleges, vagyis szakrális „anyag” – egyrészt étel készül belőle, másrészt a szükséges vetőmaghoz juttatja az embert.

(tovább…)

A PETŐMIHÁLYFAI MENTŐCSÓNAK

Szerző: | 2010/11/06 | Ambrus Lajos írásai

NEM TERVEZTEM ÉN, hogy írok egy nyári petőmihályfai kirándulásról. Van ez így – jövünk-megyünk, látunk, olvasunk vagy csak „úgy”, vagyunk, élvezzük a világ gazdagságát és sokszínűségét; minden különösebb előre tervezett szándék nélkül. Tulajdonképp „mintákat” gyűjtünk, „anyagot” – életmintákat, sorsmintákat, „jövőmintákat” például arról, milyen volt régen az élet és hogyan lehetséges vagy érdemes ma élni. De hogy az emberiség „mentőcsónakjáról” írni?

(tovább…)

KERTÜNK FÁSÍTÁSI TERVE – ősi almafajták (2)

Szerző: | 2010/10/13 | Ambrus Lajos írásai

PÁVEL ÁGOSTON szombathelyi kertjének másik almája, melyből többet is ültetett, az Entz által (is) megénekelt Téli arany parmén volt. Ez a történet tényleg valóságos, ámde autonóm regény – mégpedig a nemzetközi sikerlistákon tartósan, de nem érdemtelenül az élen tartózkodók közül. A legalább középkori fajta véletlenül sem az esztétikai önzés terméke – a német Diel írja le a legkorábban, Golden Winter Pearmain néven (Kernobstsorten, 1809. X. 174.).

(tovább…)