vegetáriánusA VEGETÁRIÁNUSOK – „A vegetáriánusok, kik tudniillik húst sohasem, csak zöldségfélét, de azt is zsirtalan esznek, társulatot alapítottak, hogy eszméiket az emberiség körében elterjeszszék. Abból indultak ki, hogy minden rossz, minden gonosz, a mi az emberekkel történik, onnan származik, mert húsevők; lám az álla­tok közt is azok a vérengzők, melyek hússal élnek. Ha az egész emberiség zöldséggel fog élni, nem lesz több rossz

szenvedély, rossz em­ber, háború.” (Irányi Dezső: A vegetáriánusok, 1891)

„Az öreg Fritz” (der Alte Fritz) igen olvasott, felvilágosult, köszvényes és mogorva uralkodó volt. Az sem biztos, hogy teljesen normális, bár ez a felvetés közhely azoknál, akiket az utókor a „Nagy” jelzővel tisztelt meg. A király, mint minden felvilágosult abszolutista, rajongott a francia „cuccok” iránt, miként a „művelt Európa” is rajongott mindenért, ami francia. A francia szakácstól a francia szexig, hogy csak az „sz” betű cím szavai közül említsünk kettőt. Frigyes rajongásának egyik alanya Voltaire, aki hosszas vonakodás és fáradságot nem sajnáló alkudozás után, de végül mégis elfogadta a szállásul felajánlott paloták lakrészeit és a busás, húszezer frankra rúgó költségtérítést. Nagy Frigyes porosz király és Voltaire személyes kapcsolata – a rajongás természetes életciklusa szerint – elhidegüléssel ért véget. Voltaire mázlija, hogy ez az „elhidegülés” nem volt annyira valóságos, mint a svéd királynő, Krisztina szolgálatában meghűlt, majd tüdőgyulladásban elhunyt Descartes esetében – aki egyébként vegetáriánus volt, bár ez a témánkat illetően mindegy.

A porosz király és a francia filozófus közti kapcsolat megromlásában leginkább Voltaire indiszkréciója játszhatott szerepet. Kifecsegte ugyanis, hogy nem csupán a szellemes társalgás, de a király írásműveinek csiszolgatása is a feladatai közé tartozik. Ez volt az a csepp a pohárban, amely véget vetett Voltaire potsdami és berlini éveinek. A király és a filozófus közti levelezés azonban még annak ellenére is folytatódott, hogy a munkáltatójáról Voltaire közzétette „A porosz király magánélete” című, Frigyes homoszexualitásán is élcelődő írását.

„Az öreg Fritz” (der Alte Fritz) igen olvasott, felvilágosult, köszvényes és mogorva uralkodó volt.

„Az öreg Fritz” (der Alte Fritz) igen olvasott, felvilágosult, köszvényes és mogorva uralkodó volt.

S, hogy az írás gasztronómiai karakterét erősítsük, szót kell ejtenünk a porosz király szolgálatában álló francia szakács, André Noël töltött káposzta variációjáról. A berlini „Hofküchenmeister” „Bombe de Sardanapale” nevű étele ugyanis olyannyira elnyerte Frigyes tetszését, hogy még egy episztolát is írt hozzá, amelyben a főszakácsot egyenesen Newtonhoz hasonlítja. A királyhoz kötődő gasztronómiai vonatkozásokat sorolva, Frigyes nélkül a „pommes Parmatier”, és az összes többi, a porosz hadifogságot megjárt Antoine-Augustin Parmentier nevét viselő francia étel sem szerepelne az étlapokon. Nagy Frigyes azonban, nem csak a francia burgonyatermesztésre és a 18. század hetvenes éveitől sütött erdélyi pityókás kenyér születésére volt hatással, de a német filozófiatörténetre is.

Történhetett mindez azért, mert az egyetemi posztokra is bárkit jelölhetett. Az egyik jelöltje, történetesen egy königsbergi bőrműves mindenevő fia, Immanuel Kant volt. Kant fizikát és matematikát tanított a königsbergi (ma: Kalinyingrád, Oroszország) egyetemen. Egy olyan „páratlanul jellegtelen” vidéken, amely, Frigyes szavai élve: „Inkább alkalmas medvék idomítására, mint tudományos oktatásra.” Ez persze, efféle viccelődő királyi túlzás lehetett, hiszen Königsberg híres volt, ha másért nem is, de a Prégel folyót akkoriban átszelő hét híd matematikai problémája miatt. A königsbergi hidak problémájának felvetői azok a porosz polgárok voltak, akik – párjukkal kart karba öltve – szerettek volna úgy átsétálni a hídakon, hogy mindegyiken csak egyszer haladjanak át és a séte végén visszatérjenek a kiindulóponthoz. A problémát végül Leonhard Euler svájci matematikus oldotta meg, bebizonyítván, hogy az olyannyira vágyott königsbergi séta kivitelezhetetlen.

Königsberg városa a hidakkal

Königsberg városa a hidakkal

A városból csak ritkán kimozduló Kant annak ellenére lett híres, hogy olyan „niederpreußisch” dialektusban beszélt, amelyet a hallgatósága alig értett. S, ha mindez még nem lett volna elég: unalmas előadó volt. Ennek ellenére, a gondolatai, a Tiszta ész kritikája (Kritik der reinen Vernunft) című munkája olyan nagy elmékre gyakorolt közvetlen hatást, mint Fichte, Schelling és Hegel. Híressé vált tisztelői közé tartozott Nagy Frigyes kamarásának fia, a környezetvédelmet „feltaláló”, a fenntartható fejlődés eszméjét és a Gaia-elméletet is megalapozó és ezzel a modern vegán/vegetáriánus eszméknek is muníciót adó Alexander von Humbold is.

Kant meggyőződése szerint a világ a „hol, mikor, mi és hogyan” kérdésekre adott válaszokkal prímán definiálható. Érdemes észrevennünk, hogy az iménti négy kérdés, valójában egy ötödikkel lesz csak teljes. Azzal, amelyet Kant túl macerásnak tartott, ezért messze elkerülte. Ez a hiányzó ötödik kérdés pedig, a „miért?” Miért magányos a nyugati vegetáriánus?

Az interneten számosan írtak vegán/vegetáriánus életük magányosságáról. S, mielőtt még azt hinnénk, hogy a vegetáriánusok – jellemzően nyugati – magányossága éppúgy a 21. század idegbeteg zizegésének terméke, mint az angolszász kultúrkör szülte Gender-, Woke-, MeeToo-, BLM-, Cancel Culture mozgalom, meg az összes többi, idézzünk a Magyar Polgár című kolozsvári lap 1874-ben megjelent írásából:

„Miután a ve­getáriánus nemcsak a husevéstől búcsúzik el, ha­nem oly életrendet folytat, mely minden mester­séges izgatószerrel és ülésformával végleg szakit, a vegetáriánus bizonyos tekintetben számkivetésbe  vándorol, s ezen önkénytes számkivetés csak azáltal válik reá türhetővé, ha maga körül egy uj társaságot talál, mely hasonló szokásoknak hódol.”

  • A magányos, számkivetésbe vándorolt vegetáriánus pedig társakat keres.
    Ezért is válhat belőle elszánt hittérítő, ahogy napjaink (és minden kor) mozgalmainak híveiből is.
A magányos, számkivetésbe vándorolt vegetáriánus társakat keres. Ezért is válhat belőle elszánt hittérítő, ahogy napjaink (és minden kor) mozgalmainak híveiből is.

A magányos, számkivetésbe vándorolt vegetáriánus társakat keres. Ezért is válhat belőle elszánt hittérítő, ahogy napjaink (és minden kor) mozgalmainak híveiből is.

A vegetáriánus életmód az orvosi szakma figyelmét is hamar felkeltette. Dubay Miklós (Orvosi Hetilap, 1888) a vegetáriánius étrendet különösen „idegbeteg egyéneknél” alkalmazta feltűnően jó sikerrel:

„a nem túlzásba vitt vegetáriánus étrend a vele szorosan egybefüggő természetes életmóddal főleg a »civilisation raffinée« étrendje és életmódja következtében beteggé lett idegbeteg egyéneknél nemcsak tényleges jogosultsággal bir, de feltűnő jó sikerrel alkalmazandó is. Mindazáltal tartozom az igazságnak bevallani, hogy mint minden­ben, úgy itt is egyedül az individualizálás adhatja meg úgy az ét­rend, mint az életmód megállapításánál a megfelelő irányt. Oly betegeknek tehát, kik hiányos táplálkozás vagy általános erőtlenség, kimerülés stb. miatt lettek idegbetegekké, minden tar­tózkodás nélkül szoktam a napjainkban »erősítő étrend« név alatt ismert diaetát a maga húsételeivel, boraival, fűszereivel stb. ren­delni,”

A hosszú időn át gúnyolt életmód és mozgalom a 19. század végére lesz „világhódító jelentékeny dolog”.

„A vegetáriánusoké a jövő, mert mi sokkal túléljük önöket. Különben is ma már körülbelül minden kulturember vegetáriánus. Itt van különben nálam a statisztikai mappa, mely feltünteti, hol mennyire vagyunk elterjedve. Minél vörösebb a straffirozás, annál nagyobb a vegetáriánus százalék. Évenként tíz-húsz millió ember tér meg a bestialitásból. Koronás főket is számítunk már magunk közé. Nem adok neki három évet és mienk a többség. Én egyben a szeszes italok kiirtásán fáradozó egyesületnek is hive vagyok. Ha ezt a czélt a vegetarianizmussal egyesítenem sikerül, nem éltem hiába!

Valóban sohasem hittem volna, hogy a vegetáriánizmus ilyen világhódító jelentékeny dolog. Mindamellett nyugodtan fogyasztottam el beafemet s nem irigyeltem a némettől a pornádéval bekent, fonnyadt retkeket. Ami azonban a német rendszereinek gazdasági oldalát illeti, az csakugyan szöget ütött a fejembe. Teringettét! – egy ember, aki mezítláb, kalap nélkül és alsó ruhában jár, aki nem eszik, nem iszik és nem veszekszik – az sokat takaríthat meg a czipész-, kalapos-, szabó- és vendéglős-számlán, meg fenyitő járásbirósági fájdalom dijakon. Mégis okos ez a német!”  (Kozma Andor, Nemzet, 1898)

 

Appendix

„Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt.” (A Prédikátor Könyve, 1.9)

  • Köszönöm, ha elolvastátok! Látogassátok meg a blogot máskor is! Ha tetszett, lájkoljatok!
  • Egyébként más témákban is érdemes a blogon kutakodni. A profik is használják és igazuk van. Ettől profik! A facebook oldalamon is nagyon sok kép található és az instagramon is!
  • Kövessetek!

FOOD&WINE logo