TORNAI ENDRE EMLÉKDÍJ – Ambrus Lajos a nevezettek között!

TORNAI ENDRE EMLÉKDÍJ 2019 – A FOOD&WINE állandó vendégszerzője, a József Attila-díjas író, Ambrus Lajos a Somlóért – Tormai Endre emlékdíj nevezettje. Mint az a borászat honlapján is áll: „Alapításának 70. és alapítója, Tornai Endre születésének 95. évfordulója tiszteletére a Tornai Pincészet a Somlókörnyéki Önkormányzatok Szövetségével és a Somlói Borrend Egyesülettel közösen 2016-ban létrehozta a SOMLÓÉRT – Tornai Endre emlékdíjat. A díjat minden évben két kategóriában (a Somló térségének fejlődéséért, a Somló borászatának fejődéséért), olyan személynek ítéljük oda, akik munkájukkal, kiemelkedő teljesítményükkel és személyes példamutatásukkal jelentősen hozzájárultak Somló és térsége fejlődéséhez: értékeinek megőrzéséhez és gyarapításához, borászatának fejlődéséhez, borainak elismertségéhez, valamint az emberi kapcsolatok erősítéséhez, a közösségi tudás

 

gazdagításához. A díjra az alapítók olyan személyeket javasolnak, akik legalább 5 éven át végzett önzetlen tevékenységükkel példát mutatva, maradandó érdemeket szereztek. A díjazottakat ezen jelöltek közül választjuk ki, és a döntésben az Ön részvételére is számítunk. A díjat november 29-én, ünnepélyes keretek között, az András-napi Bormester Találkozón adjuk át a Tornai Pincészetben.

• A szavazás november 17-ig tart.
• SZAVAZNI ITT LEHET: https://www.tornaipince.hu/hu/emlekdij-2019
• Kérem, támogassátok a blog állandó vendégszerzőjét, kiváló barátomat, Ambrus Lajost!

 

AMBRUS LAJOS

Író, szerkesztő. Gyulán született 1950. március 28-án. A szegedi József Attila Tudományegyetem magyar-történelem szakán 1978-ban szerzett diplomát. Ezután a Vas megyei Egyházashetyére költözött, Berzsenyi Dániel szülőfalujába, és Szombathelyen középiskolai tanárként helyezkedett el. Azonnal bekapcsolódott a megyei irodalmi életébe. 1983-tól az Életünk c. folyóirat szerkesztője, 1987-1994 között főszerkesztő-helyettese, majd főmunkatársa. 1994 óta a Kortárs folyóirat esszé- és prózarovatának vezetője, 2010-től főszerkesztője. Ambrus Lajos a mai magyar prózairodalom egyik kiemelkedő képviselője. Több mint tíz kötete jelent meg. Két évtizede rendszeres tárcaírója a Magyar Nemzetnek. Eldorádó című regénye 1988-ban
jelent meg, tárcái több kötetben „Lugas” címmel láttak napvilágot. Hamvas Béla műveit Krízis és karnevál címen rendezte sajtó alá, Gyurik Gáborral, a pannonhalmi Viator séfjével pedig Fűszerkert címmel adtak áttekintést 22 fűszerről, 60 recepttel. Társszerzőkkel írt könyvet a magyar bor útjáról, a
Velencei-tó környékének szőlő- és borkultúrájáról, Göcsej és az Őrség hagyományos körtefajtáiról. Alapítója és máig aktív tagja a Tündérkert mozgalomnak, amely a falvak elveszített hagyományaira, ősi gyümölcsfajtákra kívánja felhívni a figyelmet. És egy rendhagyó gyűjteménye is van: egy
almáskert, amelyben több mint félszáz fajta almafát gondoz. Legújabb munkája a Terra benedicta – több mint Tokaj című szőlészeti és borászati nagymonográfia Mészáros Gabriellával és Rohály Gáborral közösen – ő a Somló fejezetet írta, és elsőként
monografikus igénnyel a határon túli fejezeteket is. (Garam mente, Szerémség, Arad-Hegyalja, Erdély-hegyalja, Küküllő-mente, Partium.)

„…rajta, vonuljatok ki az elhagyott szőlőhegyekre […]. Számoljatok, mérlegeljetek, és azonnal vegyetek földet. Irtsatok dzsungelt. Telepítsetek szőlőt. Építsetek birtokot. Vágjatok bele! Szép, nemes, okos és értelmes életprogram” – írja Lugas – more patrio című könyvében.

És nemcsak írja, meg is tette: a Kis-Somlón testvérével szőlőt vásárolt, amely akkorra már elvadult dzsungel volt. Küzdelmes kitisztítása után egy ősi, elfeledett somlai fajtát, Szagos sárfehért is telepített bele. Ebből a szőlőből a hatvanas-hetvenes években még nagy táblák voltak a Somlón, de
néhány év alatt eltűnt, csak néhány tőke maradt meg. Ambrus Lajos felkutatta a még elérhetőket, és vesszőből szaporítva ötszáz tőkét újra elültettek, vissza, az eredeti helyükre. Ez a fajta van benne Petit Somlai nevű borában is, és ez, ahogy fogalmaz „gellert ad az ízének, és a borászok nem tudják
megfejteni, mi a csoda lehet”. Úgy tartja, hogy a Somló és környéke Európa egyik legjobb bortermő vidéke, ezért már 2001-ben röpiratot tett közzé a megmentése érdekében. Azt mondja, a borkészítés az idő helyes kezelésére is megtanítja az embert. Arra, hogy amit meg kell csinálnia, azt nem akkor
kell, amikor úri kedve úgy tartja. Hanem akkor – amikor. Ez bizonyos életfegyelmet, gondolkodási fegyelmet ad.

2016-ban könyvet írt „A somlai” címmel a Somló, Sághegy és Kis-Somló vidékéről, a somlai bor nyomába eredve. A mű nemcsak a borkészítésről szól, hanem a magyar kultúráról, életmódról, a vidék múltjáról, hagyományairól, jelenéről és lehetőségeiről. Ő maga így ír a somlairól:

„kiemelni a felejtés sötét vermeiből, és apró, csillogó mozaikdarabként összeillesztgetni. Minden elemét újrafényezni, új funkciót keresni neki, és lehetőleg minden összefüggését újragondolni. Egy remélt új Egészet rekonstruálni – jámbor szándékaink szerint úgy, hogy aki majd a régi-újhoz hozzáfér, lényeges tudásokat szerezhet a létezés valódi öröméről. – A fényes, klasszikus somlai borról beszélek, amelyről – léket kapott hellén hajó az Égei-tenger
hullámgödrében – egyszerre tudunk sokat és keveset. Amely egyszerre őriz tudást és tapasztalatot és ízlést és szilajságot és nyugodt derűt. És a legvégén, mint igazi anakreóni dal, képes összekapcsolni a létezés tegnapi és mai titkait.”

• Ambrus Lajos díjai:
• A Művészeti Alap Elsőkötetesek Díja (1989),
• Bölöni-díj (1989),
• Év Könyve-díj (2004),
• ózsef Attila-díj (2005),
• Szépirodalmi Figyelő-díj (2008),
• Berzsenyi-díj (2010),
• Vas Megyei Prima Díj, magyar irodalom (2018)
• AMBRUS LAJOS számtalan írása olvasható a FOOD&WINE oldalain.

Szavazatotokkal támogassátok Ambrus Lajost!

SZAVAZNI ITT LEHET: https://www.tornaipince.hu/hu/emlekdij-2019

(A Tornai pincészet oldalán megjelent szöveg felhasználásával szerkesztette: Csíki Sándor♣)