AZ IVÓVÍZ – nagyon soknak látjuk, de nagyon kevés van belőle

AZ IVÓVÍZ – „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.” – kezdődik az ószövetségi Biblia, amely a teremtésben a vizeket a fény előttinek írja le. S, lám, a naprendszerünkben található vizek jelentős része valóban jóval korábbi eredetű, jóval régebbi, mint a földi fény forrása, a sötétséget eloszlató Nap.

Víz, víz, mindenütt

„Víz, víz, mindenütt, Mégis minden deszka kiszáradt;  Víz, víz, mindenütt, Ám, egy csepp sincs, mit megihatnánk.” (Coleridge, A vén tengerész regéje II, 1798)

Kis mennyiségben a víz a szemnek színtelen, ám leginkább mégiscsak kéknek mondjuk, akárcsak a Dunát, amely soha nem lehetett az. A messzi világűrből érkezett víz a kék bolygónak is nevezett Föld felszínének 71%-át borítja. És, hogy nem többet, az a Földre jellemző lemeztektonika, és a vele összefüggésben álló vulkáni tevékenység eredményeként kialakult szárazulatoknak köszönhető. A víz különlegesség abban is megmutatkozik, hogy az egyetlen, amely szilárd, folyékony és légnemű halmazállapotban is előfordul a Földön, s amely megfagyva nem összehúzódik, hanem kitágul.

A Földön található víz össztérfogata becslések szerint mintegy 1,38 milliárd köbkilométer, ám ennek a víznek a 97%-a ihatatlan sós víz, amire Coleridge fenti sorai is utalnak. Csupán a vizek 3%-a édesvíz, ám ezek 77%-a is jéggé fagyott. A maradék, nem fagyott víznek is alig fél százaléka az, amely édesvízként alkalmas az életben maradáshoz. E számok tükrében a sok víz fogalma újraértelmeződik: valójában számtalan formában, ám csak kevés, és a környezetszennyezés miatt egyre kevesebb fogyasztásra alkalmas édesvíz áll a növekvő létszámú emberiség rendelkezésére.

Előfordulása

A világ édesvíz készleteinek a java, mintegy 10 millió köbkilométer, földalatti víztartó rétegekben fordul elő. A fennmaradó részből az esőzés 120.000, a tavak 91.000, a folyók 2.100, az ember által létrehozott víztározók 5.000 köbkilométerrel részesednek. Ide tartozik, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló édesvíz mennyiségének felén alig kilenc ország, az USA, Kanada, Kolumbia, Brazília, Kongó, Oroszország, India és Kína osztozik. A lakosság növekedésével azonban, a problémák ezekben a vízben gazdagnak tekintett országokban is súlyosbodnak.

Kínában például, 700 millió ember csak olyan ivóvízhez jut hozzá, amely nem felel meg az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott szabványoknak. A fejlett és fejletlen országok közti szakadék a vízfelhasználásban is látványos. A világ lakosságának 17%-a, egymilliárd ember nem jut tiszta, egészséges vízhez, amit érdemes összevetni azzal, hogy az egy főre jutó éves édesvízfogyasztás az USA-ban meghaladja az 1.700 köbmétert.

A mezőgazdaság

Elegendő az öntözésen alapuló ókori nagy civilizációkra, a folyóvölgyi kultúrákra, vagy napjaink öntözéses gazdálkodására gondolnunk, hogy belássuk, a víz a mezőgazdaság számára is kulcsfontosságú. S, hogy mennyire, azt jól mutatja, hogy világszerte a mezőgazdaság használja fel a víz 70%-át, s néhány fejlődő országban ez a szám a 85%-ot is eléri.

A vízhez való hozzáférés és az élelmiszer-termelés biztonsága szorosan összefüggenek egymással. Ha a jelenlegi kedvezőtlen trendek folytatódnak, nagy a valószínűsége, hogy 2050-re már nem lesz elegendő víz ahhoz, hogy a mezőgazdaság ellássa az akkorra már 9 milliárd főre növekedett népességet.

Divatos ásványvizek

A magyar ásványvizek palackozása ipari méretekben a 19. század végére indult meg. Ez a nemzetközi kiállításokon való megjelenés, és a külkereskedelem előtt is utat nyitott. A robbanásszerű fejlődésnek köszönhetően a fogalmi tisztázás is sürgetően előtérbe került. A német Deutsches Bäderbuch (1907) korszerűnek számító (és akkoriban még kézenfekvő) definíciója szerint, az ásványvizet a közönséges ivóvíztől az oldott ásványi anyagok mennyisége, ennek hiányában, a ritka elemek, vagy a szokottnál magasabb hőmérséklet különbözteti meg.

A fogalom az elmúlt évszázadban számos finomításon esett át, azonban alapvonásaiban egészen az uniós csatlakozásig (2004) megőrizte a 20. század elejei német iskola által iránymutatónak tartott és a hazai vizekre 1929. óta törvényben rögzített határértéket, ami szerint, az

„ásványvíz minden literjének legalább 1000 mg […] kioldott ásványi anyagot kell tartalmaznia.”,

hogy méltán neveztessék. ásványvíznek. Az 1000 mg/l a Kárpát-medence különleges geológiai és földtani adottságai közt sokfelé teljesül, nem úgy azonban számos uniós országban. Leginkább erre vezethető vissza, hogy az EU szabályozásban – az eddigiekkel szemben – a palackozott ásványvizek esetében már nincs kötelezően előírt minimális összes ásványi anyag tartalom, és a víz származhat kútból és forrásból is. Napjaink jól érzékelhető változása, hogy a megelőző évszázadok európai ásványvíz kutatási tradíciói után, az ásványvizek definiálása a palackozás érdekeinek kiszolgálója lett. Az üzleti érdekeket a józan hagyománnyal kiegyensúlyozó szintézis megteremtése a savanyú és borvizek történetének is újabb fejezete lehetne.

Csapvíz, vagy ásványvíz

A forgalomban lévő ásványvizek mindegyike tiszta, színtelen, s meg kell, hogy feleljenek az érvényben lévő szigorú előírásoknak. Ezek között az ásványvizek között azonban még a vízben gazdag Kárpát-medencében is igen kevés az igazi egyéniséggel rendelkező, valóban egyedi ásványvíz, ami persze nyomban együtt is járhat a potenciális fogyasztók számának csökkenésével. Ilyen karakteres vizeket jobbára, csak a magasabb, 1000 mg/l liter feletti oldott ásványi anyag tartalmú, vagy különlegesebb ásványi anyag összetételű vizek között találhatunk, amelyektől azonban napjaink dietétikája (és orvostudománya) már kifejezetten óvja az fogyasztókat.

Ezeket, s az ezekhez hasonló vizeket leszámítva, irodalmi adatok alapján is megállapítható, hogy a magasabbra értékelt, drágább palackozott ásványvizek nem csekély része bizony alig tér el a réteg- és karsztvizeket szolgáltató vízművek olcsónak számító vizétől. Ehhez társul, hogy általában az 500 mg/liter alatti „csekély” oldott ásványi anyag tartalmú vizek között már meglehetősen nehéz különbséget tenni, s a laikusoknak ez többnyire nem is sikerül. Márpedig a manapság kedvelt vizek többsége mind ebbe a tartományba esik.

Víz és vegetarianizmus

Jelenleg, az emberiség napi fehérjebevitelének átlagosan a 20 százaléka állati eredetű. Egyes vélemények szerint, ez a szám 2050-re jelentősen csökkenhet, és ezzel a  vegetarianizmus  lehet az egyik lehetséges kiút a mezőgazdaságot fenyegető vízhiány és az emberiség nagyobb részét fenyegető éhezés ellen. S, hogy mi az összefüggés a vízhiány és a vegetarianizmus között? Az egységnyi mennyiségű állati és a növényi fehérje előállításához szükséges vízmennyiség közti jelentős eltérés. Mivel a mezőgazdasági művelésbe vont területek 70 százalékán takarmánynövényeket termesztenek, az állati fehérje előállításához jóval több, 5-10-szer több vízre van szükség, mint a vegetáriánus diétát megalapozó növényi fehérjéhez.

Csíki Sándor♣