HÚSVÉT – Jézus és a nők, Mária, Zsuzsánna és sok más asszony

MÁRIA MAGDOLNA – A feltámadt Jézus először egy nő és még véletlenül sem a férfi apostolok előtt jelent meg, aminek akár szimbolikus jelentőséget is tulajdoníthatunk. János Evangéliuma (20:11 – 20:18) Károli Gáspár fordításában így meséli el Jézus megjelenésének történetét:  „Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól.

• Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.”
• E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus. Jézus megkérdezte:
• „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.”
• Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni”, ami annyit jelent, mint „Mester”.
• Jézus ezt mondta neki: „Engedj! [Ne érints engem!] Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
• Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

A Károli Bibliában (Lukács 24:9 – 24:11) az előbbi esemény így olvasható:

„És visszatérvén a sírtól, elmondák mindezeket a tizenegynek, és mind a többieknek. Valának pedig Mária Magdaléna, és Johanna, és a Jakab anyja Mária, és egyéb asszonyok ő velök, a kik ezeket mondák az apostoloknak. De az ő szavuk csak üres beszédnek látszék azok előtt; és nem hivének nékik.”

A húsvéti történetek egyik jellegzetes vonása, hogy ezekben feltűnően sok nőt neveznek nevén. Mária Magdolna, Johanna, Salome, Jakab anyja, Mária, „és egyéb asszonyok”. Mindez nem jellemző a Bibliára, amelyben a női szerepek leértékelődnek, s amikor a nőkről van szó, a nevüket nem említik. A feltámadás története ebből a szempontból is más.

 

Noli me tangere! – Ne érints engem!

„Noli me tangere (lat. ‘ne érints engem’): a föltámadt Krisztus figyelmeztető szavai a lábát átkarolni akaró Mária Magdolnához (Jn 20,14-18). – Ábrázolása a 4. sz-tól ismert (Brescia, ereklyetartó). Magdolna legtöbbször kinyújtott karokkal térdel a tőle félig elforduló Krisztus előtt. A 9-10. sz-tól Krisztus a jobb kezében keresztet tart, balját áldóan kinyújtja, a kk. első felében rendszerint fehér ruhát visel és szenvedésének nyomai nem látszanak, később felsőteste födetlen és láthatók a stigmák. A 13. sz. kv-festészetében Krisztust kertésznek ábrázolták, ásóval és széles karimájú kalappal. Így rajzolta még Dürer is kis-passiójában. Giotto a jelenetet összevonta az üres sírnál alvó őrökkel és az angyalokkal (Padova, Scrovegni-kpna).” (Magyar Katolikus Lexikon)

Jézus és a nők – Mária, Johanna, Zsuzsánna és sok más asszony

Az Újszövetségben meglehetősen sok olyan újszerű és szokatlan, a kortársakat megbotránkoztatásra késztető jelenet van, amelyben Jézus másként kezeli a nőket, mint az abban a korban (és sok felé még ma is) szokásos és normálisnak tartott volt. A nők az utazásai során is Jézus társai voltak és pénzügyileg is nagy mértékben támogatták őt (Lukács 8:1 – 8:3)

„Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból.”

Egy olyan rabbi, aki a nőket spirituálisan is egyenlőként kezelte, minden bizonnyal szokatlan és kirívó volt a saját korában. Azzal, hogy a nők útitársai és a férfiakkal egyenlően, spirituális szemináriumainak résztvevői lehettek, Jézus eltért a kor szabályaitól és megbotránkoztathatta kortársait.

 

Amikor aztán az Újszövetséget szerkesztették, kanonizálták, a szövegekben erősen csökkentették a nők szerepét, miközben ők voltak azok, akik a prófétákat jótevőkként szolgálták, anyagilag is támogatták, és misszionáriusként is szerepet játszottak abban a korai keresztény mozgalomban, amelyben Mária Magdolnára még apostolként tekintettek, aki a feltámadáskor „hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat,”

 

Csíki Sándor♣